zömében papírforma (igen-igen: Leo és Saul), néhány komolyabb meglepetéssel
A vörös szőnyeges bevonulásnál Jacob Tremblay zabálnivaló, Jared végre helyes (ápolt barna haj és szakáll), Chris Evans legjobb hangvágás és –keverés díjat ad át csinin (szuper újítás, hogy az átadók nevét és főbb ismertetőit is feliratozzák), a színpadon megjelenik R2-D2, C-3PO és BB 8, amire a kis Jacob felugrik a székéből, a minyonok díjat adnak át, Woody és Buzz Lightyear hirdeti ki az Agymanók győzelmét, az egész show az „Akadémia negligálja a feketéket” téma köré van felépítve (kicsit sok), a kicsi díjat ad át (egy nagy dobozt hoznak neki, hogy felérje a mikrofont, szupercuki, ahogy a kis cérna hangján sorolja a jelölteket), Gaga annyira konszolidált, hogy az már fáj (arcán pedig se egy ránc, se mimika), Pharrell Williams szőkén, Sacha Baron Cohen idióta, mint mindig (amúgy meg vicces), Cate Blachett ruhája pedig nagyon szép.
„A változás, a folyamatos változás, az elkerülhetetlen változás az, ami a társadalom meghatározó tényezője manapság. Semmilyen érzelmi döntés nem történhet anélkül, hogy nem csak a mai világot, hanem a jövőbeli világot figyelembe vennénk. Ez viszont azt jelenti, hogy az államférfiúinknak, az üzletembereinknek, és egyáltalán mindenkinek sci-fi módon kell gondolkodnia.”
Nem írok róla külön szpesölt, csak nézzétek, hogy amihez nyúl a srác, legyen az bármi, egyből legalább 50%-kal lesz jobb.
Kezdjük ezzel. Lehet, hogy szexista a szövege, meg az ötletet lopták (meghallgattam az állítólagos eredetit, nemmondoksemmit), tojok rá gyerekek, ez egy jó szám. Amúgy kicsit sajnálom, hogy Robin Thicke pont ezzel (és ilyen "későn") futott be úgy igazán, aztán ekkora balhé kerekedett körülötte, szerintem tehetséges hapsi, és A Beautiful World c. albuma a maga fura módján kifejezetten jó volt (ld. When I Get You Alone - milyen feelgood videóklipje van, nem értem, miért nem találok belőle jó minőségűt, és a Stupid Things?). NNNa, mindegy.
amiben minden lehetőség megvan, hogy jó legyen, de mégsem az
Na várjatok, elmagyarázom, hogyan gondolom.
Önmagában erre a filmre a trailer, vagy Tom Hiddleston esztétikusan rejtegetett pucérsága () nem vett volna rá. Érintőlegesen valahol beleolvastam viszont, hogy miről szól, és az érdekelt. Idealizált, felhőkarolcóba zárt világ a felső tízezernek, míg kint valami poszt-apokalipszis történik? Nekem való. S mivel az én képzeletem szerintem jobb, mint ahogy ezt a kicsi TH minden színészi eszközét bedobva elő tudja adni (aggodalommal, talán párásodó szemmel mered a semmibe, rosszat sejt, és néha sóhajt, tudom, hogy már előttetek van a jelenet), úgy döntöttem, elolvasom a könyvet. Inkább, mint hogy ezt a valószínűleg 2,5 csillagos, B kategóriás, művészkedésbe hajló filmet végignézzem (ilyennek képzelem).
Hogy el is spoilerezzem rögtön az elején, megmondom, mi a jó a High-rise című könyvben: az ötlet, és hogy nagyon rövid. A tovább után – ahogy szoktam – lelövök néhány poént. Ha valaki egyébként kíváncsi lenne akár a könyvre, akár a filmre, és a kettő között hezitál, látatlanul mondom, hogy inkább a filmet nézze meg.