2012-es szám, mégis két napja hallottam először a rádióban, és azóta ez megy a fejemben. A klip nem tetszik annyira, és fel is szabdalja úgy a számot, hogy az már nem annyira jó, az ORIGINAL ITT, ezerszer jobb. Ugyanakkor az e heti működésem és a rózsaszín szívesbocs története között egyértelmű párhuzamot vélek felfedezni. Oda kell figyelnem erre az Imagine Dragonsra jobban. 

Valami iszonyúan nem tudnak énekelni, de cuki, hogy ezt így összedobták, aranyosak a belsős poénok, a Red Wedding nóta pedig még jó is. A szövege kifejezeten tetszik. Don't mess with Roose Bolton.

Csakis Trónok Harca bennfennteseknek, másoknak sajnos érthetetlen lesz. 

Apropó: itt

Az úgy kezdődőtt, hogy elromlott a TV-énk és levittük Székesfehérvárra  a márkaszervízbe miután nagyon közel volt megnéztük a Bory-várat.

Hazafelé az M3-ason autózva eszembe jutott néhány dal, amelyek a szövegei olyanok, hogy bátran nevezhetjük kortárs költészetnek. Szólnak valamiről, méghozzá igényesen a sálálálán kívül.

Takcsapda: Mennyország tourist

Tommy boyról akárhány bőrt le tudok húzni hehehe. 

Megihlettem magamat. Az Asa Butterfieldről szóló posztom további gondolkodásra ösztönzött. Pontosabban A csíkos pizsamás fiú, ami szerintem egy félresikerült holokausztos film.

Zseniális ötlettel rukkolt elő a székesfehérvári Vörösmarty Színház: megpróbálják bevonni a fővárosiakat is városuk kulturális életébe.

Hát ez a film még a végén lehet hogy jó lesz.