Nekiállt frissíteni a gépem csütörtök este. Olyan jó kis csigatempóban. Meguntam a várakozást, gondoltam, addig is bekapcsolom a tévét. És jött a katarzis.

Az Eurovízió elődöntője ment éppen. És akkor a sok toll, strassz, flitter, lajbi, hajó, csipkés hegedű, tűzijáték közül kiragyogott a visszafogott, de trendi ruhába öltözött bolgár fiúcska. Nem volt se jódli, sem hejrerutyutyú, csak pár apró, finom mozdulat és egy szívhez szóló, egyszerű, letisztult prudukció. Mindez nagyon érett hanggal és előadásmóddal fűszerezve.

Nem szeretem, amikor az ifjúsági tehetségkutatókon az élet értelmét firtató, vagy szívszaggató, szerelmes, netántán Máté Péter dalokat énekelnek a gyerekek. Technikailag ugyan tökéletesen végre tudják hajtani a feladatot, de hát fogalmuk sincs, miről dalolásznak. Mert ők még Vuk vagy Micimackó problémáihoz állnak közelebb, nem a nagy szerelmi drámákhoz. Na itt ezt a disszonanciát nem éreztem. Abszolút elhittem Krisztián minden szavát és megérintette a lelkemet.

Nem szeretem ezt az egész Eurovíziós konstrukciót sem. A szavazás rendjét, hogy sokkal inkább tükrözi a népek közti szim- és antipátiát, mint a produkciók valós értékét. (Az meg, hogy mi milyen hatalmas reményekkel és elvárásokkal indulunk minden alkalommal, aztán mi lesz mindig a történet vége, magáért beszél, sajnos. Pedig néha sikerül tényleg jó dologgal előrukkolnunk.).

Aztán van ennek az egésznek egy ilyen szocreál esztrádműsoros felhangja is. Az is állandó dilemma, mennyire tükrözze a produció az adott nemzet kultúráját, nem kéne-e mindenkinek saját nyelvén énekelnie. De sokszor pusztító lesz a végeredmény a nép- és könnyűzene elegyítésekor, így akkor már inkább legyen univerzális a stílus, a nyelv meg inkább angol.

És akkor nézzük meg a fejlődési folyamatot, amelyen keresztül eljutott Krisztán a mai napig.

Krisztian Kosztov 2000-ben született bolgár apa és orosz anya gyermekeként Moszkvában. Apjától tanult bolgárul, továbbá angolul is, amit ma már szinte anyanyelvi szinten beszél. Gitározik és zongorázik.

6 éves korától a nagy népszerűségnek örvendő Neposedi gyerekkórusban énekelt, melynek tagjai között ott voltak a t.a.T.u.-s lányok és Szergej Lazarev is.

2014-ben jelentkezett az orosz Voice gyerek változatába, ahol a döntőig jutott.

2015-ben a bolgár X-Faktorban mérette meg magát, ahol második lett. Énekelt, táncolt felszabadultan, minden jól állt neki, a bolgár közönség imádta.

Az X-Faktor után szerződést kötött a Virginia records nevű lemezkiadóval és megjelent első saját dala, a Ne si za men, amelyhez egy angol változat is készült You Got Me Girl címmel. 

Következő dala a Vdigam Level nagyon sikeresnek bizonyult, hiszen 14 hétig állt a bolgár rádiós lejátszási listák élén és a Youtube-on is 6 milliós nézettségre tett szert pár hónap alatt.

Krisztánt jelenleg Bulgária egyik legjobb és legtehetségesebb énekeseként tartják számon, talán ennek is köszönhető, hogy 17 éves kora ellenére már most nagy rajongótáborral rendelkezik.

2 nappal 17. születésnapja előtt jelentették be, hogy ő fogja képviselni Bulgáriát az Eurovíziós Dalfesztiválon a Beautiful Mess című dallal, amely egy gyönyörű, érzelmekkel teli ballada.

Mindent összevetve ebben a kiscsávóban abszolút látom a potenciális (akár világ) sztár attribútumait. Helyeske, van stílusa, jól énekel, jól mozog. Biztos, hogy nagyon profi stábbal dolgozik, mert minden nagyon ki van találva körülötte.

Meglátjuk, mire lesz ez elég ma este. Mindenesetre: давай Kрис! 

Egy biztos: én figyelemmel fogom kísérni a pályafutását ezentúl.