Erdős Éva tehet az egészről. Hiába mondtam neki, hogy én csak szifonnal tudok tejszínhabot készíteni, mert habverővel verve vagy folyós marad, vagy vajat köpülök belőle, csak erősködött, hogy igenis próbáljam meg habfixálóval. Bogarat ültetett a fülembe.

Annál is inkább, mert megláttam Bonnie blogján, hogy Meggle cukrászhabból alkotta meg ezt a szépséget.

Aztán Youtube-on találtam olyan videókat, amelyekben gőz fölött, cukorral felvert tojásfehérje habból készítettek virágokat.

Így ezt a háromféle habot ki is próbáltam egy füst alatt, egy adag Stahl Judit féle muffin díszítéséhez.

(A recepthez annyit fűznék hozzá, hogy a hozzávalók felsorolásánál valami hiba történt, mert a szükséges sütőpor mennyiség 1 teáskanál. Továbbá a sütési hőfok és idő nálam 175 és 15 perc volt.)

A tejszínhabbal sokkal kevesebb gondom volt, mint ahogy vártam. Előzetesen persze behűtöttem a tejszínt, 10%-nyi szitált porcukorral kissé felvertem, majd a habfixáló hozzáadása után sikerült is pikkpakk kemény habot nyernem. Megszíneztem, majd Cupcake Jemma által ihletett hortenziákat nyomtam belőle a sütik tetejére.

A Meggle cukrászhab igazolta az előzetes várakozásokat. Mármint formailag. Valami elképesztő módon viselkedik! Nagyon gyorsan felverhető, majd állás közben tovább keményedik. Simán el tudtam belőle készíteni azokat a virágokat, amelyekkel korábban már elég sokat küszködtem (attól most tekintsünk el, hogy a színezése nem alakult túl szerencsésen, így nehéz kisilabizálni a mintát és a szirmokat megkülönböztetni a levéltől.)

Szóval nagyon jó volt vele dolgozni, kérdés csak az: érdemes-e? Mert ugyan a kapott hab olyan stabil, hogy szerintem megtartana, ha ráülnék, viszont nagyon visszataszító. A purhabra emlékeztet, műanyag érzetű, az íze meg egyenesen borzalmas. Úgyhogy be kell vallanom, bár nem szeretek ételt kidobni, de a fotók elkészítése után lekapartam a virágokat és a kukában landoltak. Többé ilyen növényi izé az én konyhámban nem fordul meg, garantálom.

A tojásfehérje felemás eredményt hozott. Ezt a receptet követve én egy sűrű, ragacsos krémet kaptam, ami habra nem igazán emlékeztetett.

Így a virágokkal nem is próbálkoztam belőle, mert látszott, hogy fölösleges. Nyomtam viszont kicsi halmocskákat, amik száradás után habcsókra emlékeztettek. Sajnos a fotó nem adja vissza azt a nagyon pasztell, ám gyöngyházfényű, színjátszó csillogást, amilyenre sikerült ezt a matériát színeznem. Nagyon szép volt és elegáns.

Ez a tojásfehérjés gőzös felverés nekem mumus, azt már tisztán látom. Próbálkoztam azóta francia vajkrémmel, aminek szintén ez az alapja, ott se sikerült. Úgyhogy ezen még kell dolgoznom. Amint sikerül pozitív eredményt felmutatnom, be fogok róla számolni.

Addig meg használjátok a tejszínt. De igazit ám.