Először muffinban gondolkodtam. Hogy megszivárványozok egy már jól bevált, nem púposkodó tésztát. Na persze, ahogy azt én elképzeltem.

Odáig még rendben ment a dolog, hogy elosztottam hatfelé a keveréket

és megszíneztem a színskálának megfelelően őket,

ámde amikor adagolni kezdtem a kapszlikba kiderült, hogy olyan tekintélyes mennyiséget kell egy-egy vájatba kanalazni az előző szín elfedéséhez, hogy a 12 adagnyi matériát sikerült 5 mélyedésbe betömörítenem.

A sütemény jópofa lett … a maga módján. Elkülönültek ugyan a színek, de olyan hóbortos girbegurbán.

Ekkor vontam le a következtetést: ha professzionális végeredményt szeretnék, csak olyasmibe érdemes fognom, aminél külön kell sütni a színeket. Így elkezdtem torta receptek után kutakodni.

Viszonylag hamar rábukkantam kettőre, de egyiknél csak a tészta, a másiknál viszont csak a díszítés tetszett, krém ötletem meg nem volt (utálom az olyan recepteket, amik nem adnak meg egzakt arányokat, hanem csak azt, mik akadtak épp az illető keze ügyébe, így kvázi olyan szintű instrukciókat tartalmaznak, hogy belerakott valamiből valamennyit).

Aztán szerencsére Stahl Judit a segítségemre sietett indirekt módon, ugyanis a Paradicsomtortáját készültem megsütni, és nagyon megtetszett annak a krémje, így átemeltem a szivárványos projektbe.

Tulajdonképpen ezzel nagyjából sínre is kerültem, de maradt azért még buktató rendesen, ami az első próbálkozás erősen kifogásolható minőségén meg is mutatkozott.

Most attól tekintsünk el, hogy összekevertem a színek sorrendjét. Jól látszik viszont, hogy a két részletben kikevert tészta lapjai nem egyforma vastagok annak ellenére, hogy az egyes lapokhoz szükséges tészta mennyisége ugyanannyi volt, hisz mindegyiket lemértem súlyra. Ennek egyetlen magyarázata lehet: a két keverésnél nem sikerült egyformán eltalálni a sütőpor mennyiségét. Mert hiába mértem én ki mindent precízen, a 200-200 gramm liszthez 2,4-2,4 gramm sütőpor kellett volna, ezek a konyhai mérlegek meg azért ilyen kicsi mennyiségnél nem megbízhatóak.

A másik problémát a fondanttal való burkolás jelentette. Itt se az volt a legnagyobb probléma, hogy életemben először csináltam ilyet, hanem hogy alásaccoltam a szükséges anyagmennyiséget (az eredeti recept nem ad meg pontos súlyt, ráadásul 14 cm-es tortát készít, míg az enyém 18 centis volt). A fél kilónyi fondantot túl vékonyra kellet nyújtanom ahhoz, hogy be tudjam vele borítani az egész tortát, így gyorsan kiszáradt, repedt, szakadt, keserves volt vele dolgozni.

A hibákból tanulva, egy karácsonyi buliba készülve, elkészítettem újra, immár piros kabátban. Most végig is megyek a folyamaton tételesen, hátha valaki kedvet kap hozzá.

Második körben annyit változtattam, hogy a 6 laphoz szükséges teljes tésztamennyiséget egyben kevertem ki. Nem lett éppen kevés, de csak így tudtam biztosítani, hogy minden szint egyforma magas legyen. A sütőport nem súlyra mértem (a teljes mennyiséghez fél zacskót), hanem egy kiskanállal megnéztem mennyi az egész zacskó, és kikanalaztam a felét.

Ezután szétporcióztam a tésztát 200 grammonként hatfelé. Én egy darab 18 cm-es sütőformával rendelkezem, amit alaposan kivajaztam és kivágtam hozzá 6 sütőpapír korongot. Szerencsére olyan ez a tészta, hogy nem növi túl sütés közben a papír peremét, így ha egy adag elkészült, kiemeljük papírostól a formából, mehet bele a következő papír (közben nem kell újra vajazgatni), és így készülhetnek zsinórban a rétegek, amivel jelentősen fel tudjuk pörgetni a folyamatot.

Gyorsan be is kevertem az első színt, hogy mielőbb meg tudjam kezdeni a sütést (biztos, ami biztos alapon tettem alá alufóliát a vaj miatt).

Amíg az első adag tészta a sütőben volt, elkészítettem a többi színt is és letakarva hűvös helyen (spejz) vártak a sorukra. Tapasztalatom szerint semmiféle állagromlást nem eredményez ez a várakozás a majdani lapok minőségében.

Ha kihűltek a korongok, jöhet a krém, ami háromszorosa legyen az eredeti receptben leírtnak. Figyeljünk arra, hogy a mascarpone szobahőmérsékletű legyen és jól habosítsuk ki, mielőtt hozzákeverjük a lehűlt csokiolvadékot. Én a tejszínt felvertem habfixálóval, és úgy kevertem hozzá óvatosan a csokis mascarponéhoz. Így jó laza és könnyű lett a krém, de tartást is adott neki a fixáló.

Rétegenként 160 gramm krémmel összeállítottam a tortát, ugyanennyit kentem a tetejére is, majd körben is bevontam vele (ezt már nem mértem, maradt is ki krém, de ez nem probléma, mert szükség lesz még rá a borításnál is). Ezután jól lehűtöttem.

Számomra egyértelműen a borítás a legneuralgikusabb pontja a történetnek. Most 750 gramm piros fondantot vásároltam, és ezt a technikát próbáltam minél pontosabban kivitelezni.

Nem vagyok annyira kézügyes, hogy szemmérték alapján dolgozzak, ezért szerkesztettem egy sablont a díszítéshez.

Először egy 18 cm-es korongot kell nyújtanunk és kivágnunk a torta tetejére.

Ha sikerült szépen a helyére ügyeskednünk,

kenjük meg vékonyan a maradék krémmel,

és simítsunk rá egy 18 cm-es sütőpapír korongot.

Ezután jön a neheze. Mérjük meg a torta magasságát (az enyém 10 cm volt), ennek kétszerese és a torta átmérője megadja a kinyújtandó kör átmérőjét. Az enyém ugye 38 cm-re jött ki, de pár centivel nagyobbra nyújtsuk, hogy biztosan fedje a beborítandó felületet. Így én 40 cm-es körre törekedtem (600 gramm fondantot használtam hozzá). Nem baj, ha nem szabályos, hisz a fölösleget úgyis levágjuk.  Ehhez jó szolgálatot tesz a különböző átmérőjű, koncentrikus köröket tartalmazó műanyag lap, de persze enélkül is megoldható.

A kinyújtott fondantot emeljük át a tortára, szépen türelmesen, fokozatosan simogassuk az oldalára, végül tapasszuk hozzá a fondantsimító segítségével.

Vágjuk le a fölösleget.

Helyezzük a sablont a tortánk tetejére és vágjuk be óvatosan a fondantot a vonalak mentén.

Ügyeljünk arra, hogy csak a felső réteget, érezni fogjuk az alatta elhelyezkedő sütőpapírt, azt ne vágjuk át.

Pöndörítsük kifelé óvatosan a körcikkeket.

Ezután már ki tudjuk húzni finoman a sütőpapírt,

és az alatta lévő ragadós krémbe bele is szórhatjuk a drazsét (egy zacskó nekem elég volt).

Mondhatom, remekül sikerült, frenetikus hatást ért el a bulin. Sikerült kiköszörülnöm minden csorbát, és még a színek sorrendjét is eltaláltam. Elégedett vagyok.

(festékek innen, fehércsoki innen, fondant innen, fondantsimító innen, tortakarton innen)