Bergenből hiányérzettel jöttem el, Oslóból viszont a teljesség érzésével: mindent sikerült megnéznünk, amit szerettem volna.
Oslo lakosainak száma 668 ezer, területe 453,4 km. 1050-ben alapította Harald király, de az ország fővárosa csak V. Haakon (1299-1319) uralkodása idején lett.
Oslo városát történelme során többször dúlta fel ellenség, még többször pusztított a véletlenül kitört tűzvész. Ezek közül legemlékezetesebb az 1624-es, amikor a fából emelt épületek többsége szinte porrá égett, a lakosság hajléktalanná vált. Ekkor érkezett a dán uralom alatt álló Norvégia elpusztult fővárosába IV. Keresztély (Christian) dán király, aki újjáépíttette azt. A dán királynak kívántak hódolni a norvég alattvalók, amikor a felépült helység nevét Christianiára változtatták. 1925. január 1-én keresztelték vissza eredeti nevére.
Megint fentről indítottunk, hisz a Holmenkollen síugrósánc a város fölé magasodó hegyen található. Símúzeum tartozik hozzá, ahol visszaköszön a korábban már sokat emlegetett Haakon Haakonson és a nyírfalábúak története, továbbá megemlékeznek híres sarkkutatóikról, elsősorban is kedvencemről, Fridtjof Nansenről.
Következő állomásunk a Frogner-park volt.
A hatalmas kiterjedésű, szép fekvésű park Gustav Vigeland alkotásainak kivételes jellegű szabadtéri múzeuma. A mintegy 150 szoborcsoporttal az egész emberi életutat kívánta ábrázolni, az ember útját a bölcsőtől a koporsóig. És nem csak az utat magát, hanem az emberi léttel együttjáró örömöket, reményeket, vágyakat, csalódásokat és szenvedéseket egyaránt.
Csodás nyári idő, grandiózus park, naturalizmusukkal, cseppet sem idealizált ábrázolásukkal a nézőt arcon csapó szobrokkal.
Az idősödő művész saját magát is megörökítette fiatal barátnőjével.
Ezután a Városházát tekintettük meg. A hatalmas, vörös téglás, két tömör tornyú épületet a város alapításának 900. évfordulójára, 1950-ben adtak át. Külső falait különböző képzőművészeti alkotások díszítik, közelében szoborcsoportok, bejárata előtt hattyúval díszített szökőkút áll. Az épületbe belépve politikai mondanivalókban gazdag, realista stílusú freskók hosszú sora látható.
Ezt követte az érdemi városnézés, a belváros feltérképezése.
A város főutcája a Karl Johans gate, ennek mentén, vagy közelében található a nevezetességek zöme. Az egyik végén lévő Királyi palota Károly János (Karl Johan) svéd-norvég király elképzelései alapján épült a XIX. század közepén, de ezt a király már nem élte meg.
Lovasszobra a palota előtt látható.
A Királyi palota előtt őrség áll, az őrségváltás ugyanúgy a turisták kedvence, mint bárhol a világon.
A palota mögött szép parkban sétálhatunk.
Kicsit lejjebb helyezkednek el az egyetem épületei. A középső aulájában Munch freskók díszítik a falakat. Miután tanítási szünet volt éppen, semmilyen könyörgés árán nem sikerült bejutnunk sajnos, hogy megnézhessük őket.
Az egyetem épületei mögött található a Nemzeti Galéria, amely a XIX-XX. századi norvég képzőművészetről ad színes keresztmetszetet.
A Karl Johans gatén tovább haladva az 1899-ben emelt Nemzeti Színházhoz jutunk, amely előtt Ibsen és Bjørnson szobra áll.
Tovább haladva a színháztól a Karl Johanon találhatjuk a Storting, azaz a Parlament épületét.
A Parlamenten túl helyezkedik el az oslói katedrális.
A Városháza Oslo-fjord felé néző oldala előtt terül el a Pipervika öböl, ahol a kikötő található.
Innen indult a mi hajónk is, amellyel körbehajóztuk az Oslo-fjordot.
Az Operaházon és a Fram Múzeumon kívül láttuk még a vízről az Akershus erődöt is.
A várkastély alapjait még a XIII. században, V. Haakon idejében rakták le. Történelme során volt királyi vár, katonai erődítmény, kormányzói szállás, gabonaraktár, kaszárnya. A Gestapo börtönnek használta, majd a fasiszták veresége után itt őrizték a norvég kollaboránsok egy részét. Itt végezték ki az áruló Quislinget is 1945-ben. Manapság egy része változatlanul katonai célokat szolgál, másik része múzeum.
A hajóutat a központtól kissé kintebb eső Operaház megtekintése követte, amit nagyon vártam. Pontosan olyan lenyűgöző volt, mint ahogy azt az előtanulmányaim alapján reméltem.
Ekkorra ugyan már alaposan elfáradtunk, de a kikötőben elfogyasztott fish & chips vacsora után elsétáltunk még az Aker Bryggere.
Ez a Pipervika Akershus-szel szembeni partszakasza, ahol a korábbi hajógyári szerelőcsarnokok ipari funkcióját egy modern bevásárló-, étkező- és szórakozási terület, valamint egy csúcsminőségű lakóövezet váltotta föl.
Több múzeum is található itt, többek között a Modern Művészetek Múzeuma.
Külön örömünkre szolgált, hogy a helyi éttermekben velünk is számolnak, mint tényezőkkel.
Utolsó napunk múzeumlátogatással telt, ami számomra a hab volt a tortán, hisz kézzelfogható közelségbe került számtalan kaland emléke, amiről annyit olvastam, amiről annyi filmet megnéztem és láthattam végre élőben A sikolyt is.
A Bygdoy-félszigeten számos múzeum hívogat, többek között a Viking Hajók, a Fram és a Kon-Tiki Múzeum.
A Viking Hajók Múzeumában három hajó tekinthető meg. Az 1867-1904 közötti években folytatott ásatások eredményeként mindhármat az Oslo-fjord közelében, mélyen a földbe eltemetve találták.
Az Oseberg hajó több mint 1000 éve készült, Ose királynő temetésénél koporsóként használták. Az Osebergben helyezték el a halottat szolgáival, kutyáival, ékszereivel, számos használati tárggyal együtt. A múzeum vitrineiben bemutatott tárgyak többsége az Oseberg-leletből származik.
A Tunéban kiásott hajót abban az állapotában láthatjuk, ahogy azt annak idején sikerült a felszínre hozni.
A harmadik, a IX. században épült, s lelőhelyéről Gokstadnak elnevezett hajó formája és méretei alapján magunk elé képzelhetjük azokat a hajókat, amelyeken a vikingek ezer és ezer kilométereket tettek meg a nyílt tengereken a IX. és X. században.
A múzeumi shopban beszerezhetők a viking kötés kivitelezéséhez szükséges leírások és eszközök.
A Fram Múzeum 10 percnyi sétára található a Viking Hajók Múzeumától. Sátor formájú, zöld tetejű üvegpalota őrzi a Fram hajót (amelynek segítségével Nansen megközelítette az Északi-sarkot, Amundsen pedig elérte a Délit). Felmehetünk a fedélzetére, és le a gyomrába is. Megnézhetjük a kabinokat, amikben éveket töltöttek a bátor felfedezők és láthatók a korabeli tudományos műszerek is.
A szomszédos helyiségben áll Amundsen Gjøája, amellyel átkelt az Északnyugati-átjárón.
A Kon-Tiki Múzeum a Fram szomszédságában helyezkedik el. Itt megtekinthetjük az eredeti tutajt és Heyerdahl további expedícióiról is megemlékeznek.
Záróakkordként a Nemzeti Galériába mentünk, hogy megnézzük a már többször említett J.C. Dahl,
Lars Hertervig,
és persze mindenekfelett Munch munkáit.
Aztán szépen hazarepültünk. És tudom, azt mondtam, Skandináviába többé soha, de ahogy telik az idő, szépülnek az emlékek, azért csak motoszkál hátul az agyamban a sarkkörön túli világ, és az aurora borealis. És mint az előzményekből tudjuk, az ilyen kósza gondolatok igen veszélyesek. Ráadásul olyan szinten készültem fel Norvégiából, hogy egy esetleges sarkköri utazáshoz már tényleg csak pár speciális információt kellene beszereznem. Hm, meglehetősen sok érv szól mellette. Lehet, mégiscsak besorolom a középtávú terveim közé.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó