A mézesdíszítő tanfolyam óta nem találkoztam cukormázzal.

Ekkora kihagyás persze megbosszulja magát, ezért úgy döntöttem, hogy muszáj kicsit gyakorolnom az éles bevetés előtt.

De hogy ne vesszen kárba a megfelelő állag elérése céljából kikevert matéria, kipróbáltam ezt a jópofa dolgot.

Az első nekifutás totális kudarccal zárult. Csak azért lett egyáltalán második kör, mert ilyen stádiumában nem hagyok ott témát.

Most azt nem ragozom, milyen átkozottul nehéz volt ezeket a játékboltban és a Müllerben vásárolt, vastag falú lufikat felfújni.

Azt sem, hogy nem túl mókás úgy forgatni őket bevonáskor, hogy ne maszatolja el az ember a korábban már felvitt anyagot. Utálatos a himbilimbiző gombócok felkötözése is. De a legdurvább a vége: a rendkívül törékeny burok alól kivarázsolni a lufit. Elsőre nem is sikerült, ugyanis annyira tapadt a cukor a gumihoz, hogy amint megnyomkodtam a gömb egyik fele alatt, a másik oldalán már meg is repedt.

Így kitaláltam, hogy a máz felvitele előtt befújom a lufikat formaleválasztó spray-vel (az Ázsia Bt-ben vettem 1500 forint körüli áron),

ami valóban megkönnyítette a munkámat (így se volt könnyű azért). Nagyon türelmesnek kell lenni, ki kell várni a tökéletes száradást, és finom, óvatos mozdulatokkal dolgozni.

Szerintem rendkívül látványos a végeredmény, jól fognak mutatni díszítésként a gömbök. A maradék mázból pedig apró tojáskákat, masnikat, pöttyöket nyomtam (sütőpapírra érdemes, mert máshoz hozzágyógyul) későbbi felhasználás céljából.