Rádiókabaré, amit utoljára a nagyiéknál hallgattam délutánonként, iskola után. Huszonéve. Soha nem gondoltam, hogy ez a műfaj valaha újra érdekelhet, azt sem, hogy még van. De hát megint valami, ami Benedektől jött, bele sem hallgattam volna, ha ő nem lenne, és végighallgattam volna nélküle is. 

Lehet, hogy csak azért tetszik, mert annyira elszoktam ettől a műfajtól, de nekem a Cabin Pressure telitalálat. Négy szereplő, minden (legtöbb) részben bezárva egy icipici repülőgépbe (airDOT és nem airLINE), néha utasokat szállítanak, néha mást, és az egész rész arról szól, kitaláljuk-e, mi az. A repülőút hosszú és unalmas, úgyhogy ezek négyen egymást szórakoztatják, szójátékokkal (gonosz hangzású nevek gyűjtésével, ki tud egy bejelentkezés szövegébe több Hitchcock-film címet besűríteni) vagy repülőn játszható akciójátékokkal (hány vodka után megy még a biztonságos leszállás, és az eltűnő citrom esete). Persze, hogy sablonosak a szereplők, és az utolsó évad végére már tudjuk, ki mire mit fog reagálni, de a dumák, a szituációk, a hangsúlyok még akkor is elviszik az egészet. Mindenkinek ajánlom. Kedves, cuki, vicces, nyelvtanulóknak is kiváló, isteni szavakat és körülményeskedő brit szófordulatokat lehet belőle tanulni.

És Anthony Headnek is szexi hangja van. Tudjátok, ő volt Rachel Weisz férje abban a rettenetes filmben.

Még valami: kár, hogy vége, de jó, hogy vége. ABC-ben haladtunk, és Z-nél befejezik (jó hogy ez két részes, na), és már abba is kellett hagyni. Jó volt. Bármikor újrahallgatható. 

A Zürich 1.0 ma este ment le, és már felvételről elérhető a fenti CP linken. A Zürich 2.0-t holnap adják, nálunk 19:30-tól.