Jegyezzük meg a Hős6os címét. Mert filmtörténeti pillanatnak lehetünk tanúi, ha megnézzük. Ezzel a filmmel kúszik be már a gyerekek életébe is a Marvel képregények agyatlansága és rettenete.

Nem olvastam elé, nem tudtam, mi vár rám. A plakátokon és az előzetesben egy cuki, böszme lufi robotot láttam, szó sem volt animés karakterekről, meg vérre menő küzdelemről, mindenféle giccses szuperhőssel.

A film főszereplője egy Hiro nevű (nomen est omen) 14 éves fiú, aki bátyjával, Tadashival és nagynénjével él a fiktív San Fransokyo városában (a háttér sztori szerint az 1906-os földrengés után japán bevándorlók által újra/átépített, futurisztikus San Francisco). Hiro és Tadashi szülei meghaltak (sose derül ki hogyan és miért), de mindkét testvér született zseni, különösen a robotika terén. Hiro ezt a tudását aprópénzre váltja illegális, éjjeli robotharcokon, távirányított játékrobotok fogadásos versenyein indul saját készítésű harcosával. Egészen addig, amíg Tadashi el nem csábítja a laborba, ahol társaival különböző tudományos újításokon törik a fejüket. A jószívű báty például egy gyógyroboton: Baymax személyre szabott orvossegéd, aki puha, ölelhető és minden sérülést azonnal meggyógyít. Azt azonban ő sem tudja megakadályozni, hogy Tadashi és mentora, Callaghan professzor meghaljon, amikor tűz üt ki a tudományos kiállításon. Azon, amelyen Hiro új találmányát, a gondolattal mozgatható és szó szerint bármit megformázó mikrobotokat bemutatta.

Hiro és Baymax kapcsolata bájos, vicces és nem egyszer egyenesen szívszorító. Az orvosi robot alapvetően nem emberi kapcsolattartásra, hanem egészségügyi vészesetek kezelésére jött létre, de ennél sokkal több alakul ki a magányos főhős és a tényleg imádnivaló, Michelin-babára hasonlító gép között. A robotot Hiro bátyja hozta létre, az ő erkölcsrendszere adja a gép személyiségét, ebbe tud kapaszkodni a szeretetre vágyó főszereplő.

A találmányt valaki lenyúlja, és rossz célra készül felhasználni. És akkor itt jön a fordulat, amit a következő két kép remekül érzékeltet:

És itt a bájos árva kisfiú-gyógyrobot idill megtörik, mindenki szuperhősnek öltözik, tör, zúz, rombol. A varázs elillan, nekem meg sírni lenne kedvem.

A városkép, az elején feltűnő mellékszereplők az animék hagyományait ötvözik, ahogy a két testvér, Hiro és Tadashi is tipikus nagy szemű, borzas hajú, ovális arcú anime-karakter, és az olyan apró, elcsepegtetett részletek, mint például a házukban sertepetélő Mochi macska is ehhez a világhoz tartozik, Mint Neot a Mátrixban, úgy turbózzák fel Baymaxet – karate-szoftvert kap-, és belepasszírozzák egy Vasemberre hajazó páncélba.

A dráma nagyon kiszámítható (kb. 5 perc alatt rá lehet jönni, kit rejt a maszk), de a főgonosz motivációja végig rejtve marad.

A Hős6os a gyász és a bosszú témakörét járja körül, de ezt már a Marvel-filmekből ismerős fordulatokkal teszi.

A képregény első számát 1998-ban adták ki, a kezdetektől fogva az volt a cél, hogy egy japán animék és mangák stílusára hasonlító sorozata is legyen a Marvelnek.

Rengeteget lózungolnak, amitől az ember csak forgatja a szemét („Tadashi köztünk van, nem halt meg”. Vagy állandóan azzal jönnek, hogy a halott szerettük biztos, hogy nem ezt akarta volna. „Én mindig veled leszek” - mondja patetikusan Baymax és elúszik a semmibe, mint Leo a Titanicban vagy Clooney a Gravitációban.).

Ma már visszasírom a Jégvarázst (ami mellesleg a minden idők legnagyobb bevételét hozó animáció).

A Hős6ost Amerikában az év sci-fijének szánt Csillagok közöttel egy héten mutatták be, és sikerült a lehetetlen: a Disney-rajzfilm lenyomta Christopher Nolan űreposzát. És bár Nolan filmje sem egy remekmű, de hogy erre a gyerek Marvelre ekkora a kereslet, az egyenesen megdöbbentő.

Ha ez a film Oscart kap, aláírásokat és pénzt fogok gyűjteni egy Birdman juniorra, amiben leordítják a fejét mind az ilyen filmet készítőknek, mind az ilyet éljenző kritikusoknak, mind a szülőknek, akik Marvel gyerekfilmek nézésével égetik ki utódaik agyát.