Az első 2 részről lemaradtatok, sajnos. Először Hajnicska főzött ötünkre, aztán én. De ezek az új időszámítás előtt történtek, Ádámig és Éváig most nem megyünk vissza, úgyhogy in medias res.

Most Jucóka volt a házigazda, ő készített nekünk nyúlszpesölt. Volt vörösboros pöri és isteni gerinc. Utóbbi dédimama titkos receptje, amit alföldi uraságéknál töltött szolgálatában dolgozott ki, azóta anyai ágon, anyáról lányára szállva öröklődött el hozzánk. A nyúl alkatrészek számbavételekor 2 hátsó comb ugyan hibádzott (Jucó mama lenyúlta), éhen közel sem maradtunk.

A nyuszinak, anyós néni receptje alapján készült pulykás előétel ágyazott meg. Végül pedig megérkezett Mónika, a habos sütemény.

Jucóka az összes családi kedvencét megfőzte nekünk. Egyik jobb volt, mint a másik. Ettünk jókat, ittunk sokat. Éljen a hedonizmus!

És Jucó férjét, Tamáskát továbbra is imádjuk!

És Tünde február 1-jén 31, így őt is megtortáztuk egyúttal. Boldog szülcsinapcsit, Tüncike!

És sajnáljuk, hogy Viki nem volt jelen.

(képek itt)