Marian

2013 februárjában (azaz majd 1,5 évvel a hazai premier után) jutottam el arra a pontra, hogy mégiscsak megnéztem a BBC 3 rész/évados Sherlock sorozatát. Nem szeretem, ha bolygatják és modernizálják a klasszikusokat. Ráadásul a Jeremy Brett féle feldolgozás olyannyira jól sikerült, hogy felháborodva és kategorikusan elzárkóztam az új hullámtól.

De a fenti időpontban valahogy beleakadtam... hát és beszippantott.

Az eredetisége, a humora, az intelligenciája, a klasszikusokat tiszteletben tartó, mégis friss és modern, a mai technikát tökéletesen beépítő feldolgozása. Olyan katarzis volt, mint évek (évtizedek?) óta semmi. És hát a két főszereplő... Csak szuperlatívuszok jutnak róla eszembe. Néztem nap-nap után, 5 perc szinkronnal, aztán ugyanaz az 5 perc felirattal, mint egy megszállott.

És közben elkezdtem Benedict Cumberbatch után kutakodni, akit az elején még csúf aliennek láttam, de minél tovább néztem Sherlockként, annál szebbé, vonzóbbá és parádésabbá vált a szememben. Végül kikötöttem egy rajongói oldalon, ahol kezdetben csak kukkoltam a csetjüket, de aztán beszálltam én is a buliba. Végül ez a tevékenység mindennapossá vált, megosztottuk egymással minden búnkat-bánatunkat-örömünket, jöttek a találkozók, ahol hamar kiderült, hogy ötünk között különösen működik a kémia, így barátok is lettünk.

Részemről a Benedek iránti lelkesedés csitult (Guy 30 filmje letaszította a trónról), de azért mindenképp kedvenceim közé sorolom és drukkolok neki mind szakmai, mind magánéleti téren.

És ugyan több generációt átfog ez a társaság (a +1 főt is ideszámítva az életkorunk 17-46-ig terjed), mégis működik. És ez az elmúlt évek egyik legnagyobb ajándéka nekem az élettől (szemem sarkában könnycsepp elmorzsolva).

Viki

Coming out? Király.

Frankenstein cikkel kezdődött minden, meg is találtam, itt van ni. Danny Boyle színházban? Nekem azt látnom kell. Viszont összezavartak a dupla szereposztással, és a mozijegy többszörösébe kerül a jegy, úgyhogy választani kell, melyiket nézzem. Elkezdtem hát cikkeket olvasni. Jonny Lee Millert ismertem, a másik főszereplő srácot nem, de az elolvasott kritikák alapján lejátszotta JLM-t a színpadról, és egyébként is valami nagyon menő színházi színész Angliában, és amúgy is tök vagánynak és érdekesnek nézett ki a képek alapján. Olvastam, hogy van valami Sherlock Holmes-os sorozat, de egyrészt sosem szerettem a SH történeteket, másrészt nem nézek sok sorozatot, harmadrészt hogy nézett ki az akkor felrakott Wikipedia képen? Gázul. Nem úgy, mint a Frankenstein plakátokon, ahol olyan kis helyes, és vörös. Nem is értettem. (ja, végül a Benedek-szörnyes verzió mellett döntöttem, mert ha ő a jobb, akkor ő legyen többet a színpadon, nem?)

És valamelyik este be volt kapcsolva a tv az M1-en, és éppen kezdődött a Sherlock első évad első része, és bevillant, hogy ebben játszik a fura srác, hát akkor megnézem, ha már úgyis.

Hogy pontosan mikor lett teljesen végem, azt már nem tudom. Az első rész végére úgy voltam, hogy az összes színész mit tellebellézik mindenféle filmekben, amikor ÍGY is lehet játszani? Hát azt se tudom miről szól az egész, mert elvonja a figyelmet azzal, hogy van. Hát basszus, ez a srác zseniális. A szépsége az már jött a többi résszel, meg a blablablablablablablabla szétesős, összevissza beszélős, cuki interjúival. A rajongói oldal önmegnyugtatásnak kellett, hogy rajtam kívül is vannak még zakkantak. A Tumblr pedig a mai napig tanúsítja, hogy ugyanezt a hatást elképesztően sokakkal elérte. Fiúkkal is! Nézzétek meg, Josh Horowitz milyen szerelmesen néz rá mindig.

Ugye emlékeztek, hogy legtöbben az életünk nehezebb időszakában kerültünk bele ebbe az izébe, és hogy azt mondtuk, ha lelkileg jobban leszünk, akkor elmúlik? És hogy ez be is jött?

Az ő aurája, csakrája, karmája, rezgése, akármije terelt össze minket, és ez a lényeg, hogy összeterelt valami. Életem egyik legszerencsésebb hülyesége volt. Egyetlen percét sem bánom, és ez elsősorban miattatok van.

Még a két exodus is tanulságos volt.

Hajni

Életem egy nehéz periódusában, este munka után zombi üzemmódban céltatalunl kapcsolgattam a TV-t  valami nézhetőt kerestem. És akkor már nem tudom melyik adón, de egy fekete loknis pasiba botlottam. Hamar rájöttem ez egy Sherlock Holmes történet részint, mert ismerős volt a történet részint mert a főhőst Sherlocknak hívták. Pár nappal később egy másik adón ennek a sorozatnak egy korábbi részét adták, ekkorra teljesen beszippantott a dolog.

Elkezdtem előröl online megnézni az összes addigi 6 részt. És kutakodni kezdtem a neten ezután a fura arcú, fura nevű színész után. Sokáig nem is kellett kutatnom egy rajongói oldalra bukkantam. Sok-sok linkkel a filmográfiájából, így módszeresen elkezdtem szépen megnézni, amit ott találtam, sőt kerestem is hozzá interjúkat, TV-s megjelenéseket.A rajongói oldalon láttam nem vagyok egyedül az őrületemmel, más ápoltak is voltak.

Hogy a barátság hogyan indult? Valahogy elkezdtünk levezni először Mariannal, ugyanis vele egy munkahelyen dolgozunk, utána Tünde és Viki is bekerült a napi 1000 leveles körforgásunkba, végül Juci.

Valahogy éreztük már a neten keresztül is, hogy lenne mondanivalónk egymásnak, ezt a személyes találkozások is megerősítették.

És Benedek hova lett? Nem tudom. Lehet, hogy normális menete a dolgoknak, hogy a rajnogás alább hagy megfakul, vagy annyi dolog történt velem az elmúlt évben, hogy helyet kellett a lelkemben találni ezeknek a dolgoknak. Azt biztos a fontos dolgoknál ott vagyok és mint egy távoli ismerős szurkolok neki.

De amit mindenképp neki köszönhetek, az a barátságunk. Az addigi nyomorult és magányos életem egy csapásra élettel telt meg.

Mára részei lettünk egymás életének, és amennyire tudjuk támogatjuk egymást.

Pöszi

Na szóval, én következek. Képzeljük el a következőket: nyár, Balaton part, klasszikus vízparti kemping, dögmeleg, a délutánnak az az órája, amikor még nem mehetsz ki, mert olyan bőszen sugárzik az ultraibolya, ezért inkább bent aszalódsz, a légkondimentes kempingfaházban, aminek annyira nyaralás szaga van. Na, elképzeltük? Itt talált rám Benedict Timothy Carlton Cumberbatch, mint a fura, hosszúnevű, de annál menőbb, bonygyori, libbenőkabátos, hűs brit, mint Sherlock Holmes, gyerekkorom kedvence, újrainterpretált  BBC-s minisorozatával és Watsonjával, aki olyan furán mozgatja a fejét és veszi a levegőt. (Egyébként mindez drága bátyám jóvoltából, aki szerint: "Imdb top 250.-ének 2.-ja, mindenképpen meg kell nézni!")

Szóval nyaralásom, és életem egyik gyenge pillanatában kapott el ez az ember, aztán beszippantott, színészkedése, megynilvánulásai, egész léte, lénye és jelleme. Életemben először imádatom rajongásba csapott át, nagyon fura érzés volt. A rajongás értelemszerűen maga után vonta a rajongói oldalak felkeresését, ahol először még én is csak a kulcslyukon keresztül kukkoltam, aztán nagy lépésre szántam el magam és csatlakoztam a többi imádóhoz. Nem volt rossz döntés, de innentől nem volt visszaút. Megéltünk együtt sok, nagyon sok mindent, még visszagondolni is nehéz, mi minden volt itt, de ahogy múlt az idő és ahogy a szerelmnél, a lángolás itt is alábbhagyott és tiszta szeretetté és tiszteletté alakult át a kislányos imádat és ebbe mostanra belenyugodtam. Nagyon jó ez így. Életem letagadhatatlanul izgalmas, érdekes és színes fejezétét képezi ez az időszak... Nagyon sok minden tanultam és remélem, taníthattam is, nagyon sok mindenkit megismertem, tágult a látóköröm megszámlálhatatlan téren. Tapasztalatot szereztem Benedict Timothy Carlton Cumberbatch megismerése által, tapasztalatot és barátokat. Milyen szép is ez! Bár egyikőjüet se volt szerencsém személyesen megismerni még, hangsúlyozom még, de úgy érzem mintha már jó pár éve jó ismerősök lennénk, és bírom őket nagyon ám, ők az én cybernagynénéim, az összes. Ugyanis én képezem a statisztikailag alsó korhatárt az oldalon belül.

És az egész bejárt út, Benedicttel volt kikövezve 2012 óta, azóta sok jó és rossz dolog történt, mostanra kissé megnyugodott az életem, de sose felejtem honnan indultam...csakhogy, ahogy azt mondani szokták, a többi már történelem.

Egy egész életrajzi, sőt talán még pszichológiai (hmm..) kisregényt meg tudnék tölteni az ilyen témájú írásaimmal, de nem akarok túlságosan belebonyolódni, mert félő, hogy mire a végére érnék, rajtam kívül senki se értené miről zagyválok. Úgyhogy zárszóként, csak annyit: Köszönöm lányok, köszönöm Benedict, hogy vagytok, nélkületek nem az lennék, aki ma vagyok!

Tünde

A TTSS-ben láttam először a zembert. Először csak lestem, hogy ki ez a furcsácska pasas, próbáltam keresni a fókuszt, biztos eltolódott, rosszul látok. A film végére úgy voltam vele, hogy nála szebbet, ügyesebbet sosem láttam. De itt még semmi jóvátehetetlen nem történt. Majd egy szép tavaszi napon megtaláltam a többi elmekórtani esetet. Én nem kukkoltam sokáig, úgy éreztem, ide érdemes azonnal beugrani. S nem bántam meg. A többkörös szűrő is tanulságos volt. És hihetetlenül hálás vagyok, mert barátokat találtam. Az egészben ez a legjobb. Köszönöm, Csajok, hogy vagytok!

Juci

BC – az inspiráció

De nálam sem a love at first sight kategória.  Öcsém mondta, hogy van egy sorozat. Sherlock a címe. 
Szerinte briliáns lett a casting és nagyon érdekes, hogy áthozták a mai korba a történeteket.
Ja és BBC-s. Gondoltam, ha BBC-s, akkor meg kell nézni.
Letöltöttem…. Főcím indul… Hú Watsont már láttam pár filmben, Sherlock viszont hm… ismeretlen.

Jó a köztük lévő összeköttetés. Remek páros. De ki ez a magas, fura arcú pasi?????? Azért nem is annyira ronda. Kifejezetten elegáns a tartása. Igen a haja sem rossz. Szeretem a hullámos fürtöket. Mekkora keze van. Ahhh azok a szemek… és az a brit ékesszólás. Olvadok.

Akkor kutakodjunk kicsit. Azt már tudom, hogy ez a sorozat nagyon jól áll neki. De miben lehetne még megnézni? Google… Imdb… Aztán következett egy oldal. Ami már magyar, és vele foglalkozik. Nem semmi. Egész sok rajongója van. Jó az oldal, mert up to date. Több filmjét is ajánlották. És akkor elmerültem benne. Az akkori munkám mellett szükségem volt szellemi és lelki feltöltődésre. A mindennapokat tette értékesebbé.

Ez egy összetett varázslat, ami Benedekhez vonz. Van benne csodálat, hiszen más dimenzióban él. Más ritmusban, más rezgésen. Van benne egy kis szerelem is. Van benne szellemi kíváncsiság, mert a színházi színészi oldala az angol irodalmi érdeklődésemet lelkesíti. Hatására olyan művek fordultak meg a kezemben, amiket lehet elkerültem volna. Vadászom a könyveket, amik hozzá köthetőek. 

Feldolgoztam az életművét, közben aktív olvasója, hozzászólója is lettem az oldalnak. Megismertem hasonló őrült embereket, akik az oldal arctalan valóságán át is vonzottak. A személyes találkozás feltette a barátságunk habos tortájára a cseresznyét. Köszönöm, hogy bizalmat szavaztatok nekem is a körben.