Megünnepeltük korábban a 100 éves házak mozgalmat és tettünk már említést a KÖN-ről is. Most újabb budapestesdiről lesz szó: a Miénk a ház egyesületről.

Mondtam már, hogy imádom a városom. Folyamatosan turistaként közlekedek benne, felszegett fejjel, a homlokzatokat és egyéb szépségeket fürkészve. Erre az attitűdre erősít rá Maczó Balázs, aki behúz olyan városrészekbe, ahova nem mennék, illetve olyan kapualjakba és belső udvarokba, ahova nem tudnék bejutni magamtól. És megoszt velünk olyan infókat, amiket mi nem tudnánk kitúrni, mert jelentős részük olyan levéltári anyagokból származik, amelyeket egyszerű földi halandó nem kaphat a kezébe.

Balázs történész. Korábban az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteménynél dolgozott, ahol rendezett egy kiállítást Újlipótváros Bauhaus lépcsőházairól. Aztán ezek megtekintését célzó sétát...és hát úgy maradt. Manapság a Kiscelli Múzeum muzeológusa, de a sétáltatással nem hagyott fel.

Havi rendszerességgel tart bejárásokat különböző tematikák mentén, építészeti, képzőművészeti és irodalmi vonatkozásokkal. Ezek zöme még a XIII. kerülethez kapcsolódik, de folyamatosan bővül a kör. Voltunk már a Ferenciek tere környékét bejáró túrán is. Ennek legérdekesebb eleme a Kígyó utca egyik lakása, amely egy fogorvos dinasztiáé, Kozma Lajos rendezte be és gyakorlatilag eredeti állapotában megőrizték.

Most egy olyan utcába látogattunk el vele, amin azért még nappal is, behúzott füllel és farokkal, iszkirizve haladunk át...ha már sehogy sem sikerül elkerülni a rajta való áthaladást. Nevezetesen a Népszínház utcát térképeztük föl.

Sok lúd disznót győz alapon sikeresen visszaverte kb. 20 fős csapatunk a hajléktalan bácsik agresszív invázióját, illetve sünben megvédtük Balázst, aki próbálta őket megfékezni. Így végül pozitív élményekkel zárult a program és sok eleme belopta magát a szívünkbe, a helyi folklórműsor ellenére is.

Az utca nevét a mai Blaha helyén megnyílt Népszínházról (később Nemzeti) kapta, ahol kezdetben népszínműveket játszottak. Számozása eredetileg a Rókus kórháztól indult (a Blaha Lujza tér kialakításával rövidült meg), a mai napig 4-es és 7-es számú az utca első két háza.

A XIX. század végén a térnél ért véget a város polgári része. A mai Népszínház utca akkori területe még mezőgazdasági művelés alatt állt, malacokat tartották itt a sertésszálláshelyeken. A bérelt ólakhoz vezető út nyomvonala jelölte ki a későbbi Népszínház utcát, amely aztán a századfordulós Pest egyik legelegánsabb utcája lett.

A környék az 1900-as évek elején indult látványos fejlődésnek. Először a páratlan oldalt kezdték beépíteni, a páros oldal a disznóólak felszámolása után marhavásártérként funkcionált.

Építészeti szempontból kihívást jelentett, hogy a sajátos utcaszerkezet miatt a sarokházak jelentős része hegyesszögű telkekre épült.

Olyan híres építészek dolgoztak itt, mint a Vágó fivérek (25-ös szám; ők tervezték például a Gresham-palotát is),

vagy a Löffler fivérek (37-es szám; az ő munkájuk a Magda udvar, azaz Liza háza is).

A 19-es szám alatt található ház 1912-ben épült és ez volt a város egyik első 6 emeletes épülete.

A 22-es szám tetején (egykor a Polgári Serfőzde épülete volt, a hatalmas - ma 80 lakásos - ház oldalát árpakalászokat és komlót ábrázoló domborművek díszítik) egy Róth Miksa által készített üvegmozaik kép található, amely Gambrinus herceget, mint a sörivók védőszentjét ábrázolja.

A 31-es szám alatt található a Nap ház, földszintjén működött sokáig a Nap mozi, 

Külső-Józsefvárosban itt volt először villamosvasút, 1889-ben fektették le a síneket. Eredetileg hullaszállítás lett volna a funkciója a Rókus kórházból, de nem tudtak megegyezni a díjszabásban a fővárossal. Az egyetlen felsővezetékes vonal volt Pesten (később a többinél is átálltak erre a megoldásra, mert biztonságosabb).

És sorolhatnám tovább a rengeteg érdekességet. De nem teszem. Akit érdekel, jöjjön el egyszer egy sétára. Velem biztos, hogy találkozhat még valamelyiken.

(interjú Balázzsal itt, ízelítő és kedvcsináló itt)