Keletkezése

A gyémánt elnevezés az ógörög "adamas" szóból eredeztethető, amelynek jelentése: törhetetlen.

A kovalens kötésű szénatomok tetraéderes elhelyezkedéséből jön létre. A kristályosodás folyamata speciális körülmények együttes fennállása esetén valósulhat meg: 100-200 km-es mélységben, rendkívüli nyomás (70000 kg/cm²-t meghaladó) és magas hőmérséklet (1300 ^oC) mellett. A rendkívüli mélységből a gyémánt saját jellemzői (keménysége) révén kerül a felsőbb rétegekbe, hiszen az azt tartalmazó kőzet kilöki magából.

A gyémántok elsődleges lelőhelyei magma eredetűek. Itt a gyémántok nagyon sötét kőzetekben vannak jelen, kísérő ásványok formájában, amelyek a felső földköpenyből származnak. Ezeket a kőzeteket kimberlitnek nevezzük (a kimberlit - avagy kék kőzet - nevét a dél-afrikai Kimberley városról kapta), amelyek a felszínen hatalmas, kémény alakú, vulkáni kürtők formájában jelennek meg. A kimberlites „kémények” azonban a föld mélye felé haladva összeszűkülnek. Nem minden kimberlit tartalmaz gyémántot, vagy csak olyan csekély koncentrációban, hogy gazdaságtalan lenne a kitermelés.

Másodlagos lelőhelyek közé tartoznak mindazon területek, amelyekre a gyémántkristályok a víz és szél munkássága révén kerülnek. A leggyakoribb másodlagos lelőhelyek a folyók medrei, a földtörténeti partszakaszok, ritkább esetben pedig a gleccserek völgye.

Kitermelése

Egy 1 karátos vagy 0,2 grammos gyémánt kitermeléséhez átlagosan 250 tonna sziklát, homokot és földet kell megmozgatni, amelyet megelőzően részletesen átvizsgálják a kialudt vulkánokat, folyómedreket és part menti területeket.

Elsődleges lelőhelyek esetén közvetlenül a kimberlit kürtőből fejtik ki a gyémántokat a kőzetekkel együtt, felszíni fejtéssel, vagy föld alatti alagutak ásásával. Mindkét esetben a kitermelt kimberlitet (gyémántokat tartalmazó érc) elszállítják a feldolgozási helyre, ahol meglágyítják és átöblítik. A kőzetek fejtése, elszállítása rendkívül költséges megoldás; azonban a gyémántok jelentős hányadát ilyen módon termelik.

Másodlagos lelőhelyeken főként szitálással, vagy mederkotrással folyik a kitermelés. A folyókból való kitermelésnél a gyémántok sűrűségét használják ki, amelynek segítségével a gyémánt jól szitálható (az aranyhoz hasonlóan).

Egyes esetekben a gyémánt azon adottságát használják ki, hogy jól tapad zsíros anyagokhoz. Ebben az esetben a gyémánthordozó üledékeket zsírral megkent csatornákon öntik át. Míg a többi ásvány lecsúszik a zsíros felületen, a gyémánt megtapad.

Lelőhelyek

A 18. század végéig kizárólag Indiában és Borneóban termeltek ki gyémántot (innen származik a Koh-I-Noor, Nagy Mogul, Orlov, Hope). Mára azonban az indiai lelőhelyek többnyire kimerültek és így jelentőségük elhanyagolható.

Ausztrália a világ egyik legnagyobb gyémánt kitermelője. A világ legproduktívabb elsődleges lelőhelye Argyleben található, Kimberley térségében (AK1). 1998-ban az AK1-ben több, mint 43 millió karát (8,6 tonna) gyémántot termeltek ki. 2018-ig számolnak még termeléssel, akkorra ugyanis a lelőhely kimerül. A gyémántok koncentrációja Ausztráliában a többszöröse a világ átlagának. A kitermelt kövek általában olcsóbb, ékszernek való gyémántok. Azonban itt fejtik a gyönyörű és kivételes, rózsaszín gyémántokat is, amelyek főként speciális árveréseken kerülnek értékesítésre.

Botswana gazdag és kivételesen értékes lelőhelyekkel rendelkezik, amely területének nagy része homoksivatag (Orapa (1967) a mai napig a világ harmadik legproduktívabb lelőhelye, Jwaneng (1973), Letlhakane (1977)). A Jwaneng jelenleg a második legnagyobb a világon és világ szinten az ékszerként használatos gyémántok mintegy negyedét termeli ki. A kifejtett kövek csupán kevesebb, mint 1 százaléka nem alkalmas arra, hogy ékszerként csiszolják.

Az orosz lelőhelyek is rendkívül gazdagok: a legnagyobbakat 1954 és 1959 között tárták fel. A sztálini Szovjetunió fontos bevételi forrása volt az embertelen körülmények között, kényszermunkával kitermelt szibériai (a jakutföldi Mirnij kimberlitkürtőjében bányászott) gyémánt. A De Beers mellett ma is az állami többségű orosz Alrosza a piac másik fontos szereplője.

Azóta Oroszország több, mint 150 millió karát (30 tonna) gyémántot termelt ki, amelynek körülbelül az ötöde alkalmas ékszernek, vagy befektetésnek. A kitermelést a hideg nagymértékben nehezíti, hiszen a talaj még 300 méter mélységben is fagyos, így anyagilag is nagyobb ráfordítást igényel.

A Dél-Afrikai Köztársaságban találhatóak a világ leghíresebb lelőhelyei és a 19. században itt tört ki az első gyémántláz. A dél-afrikai történet 1866-ban kezdődött, amikor egy Schalk van Niekerk nevű farmer egy 15 éves fiú kezében egy tündöklő kövecskét vett észre. A több mint 21 karát (4,2 g) tömegű kő neve Eureka lett, ma pedig Kimberley egyik múzeumában tekinthető meg.

A következő nagy leletre 1869-ben találtak rá. A 83,5 karátosos (16,7 g) gyémántot Dél-Afrika Csillagának nevezték el és felfedezése elindította a gyémántlázat.

Dél-Afrika termékenysége 1 karát/1 tonna körül mozog és a kövek többsége nagyon jó minőségű. Itt találták meg a világ eddigi legnagyobb gyémántját is, a Cullinan-t, melynek tömege több, mint 3000 karát (60 dkg).

A legújabb nagy gyémántlelőhelyek Kanada északi területén találhatók. 1999-ben kezdődött a kitermelés, amit 2023-ig terveznek folytatni. Csak a téli, leghidegebb hónapokban lehetséges.

További említésre méltó lelőhelyek Afrikában: Angola, Namíbia, Lesotho, Zaire, Tanzánia, Közép-afrikai Köztársaság, Ghána, Elefántcsontpart, Burkina Faso, Guinea, Libéria, Sierra Leone.

A világ éves összkitermelése meghaladja a 100 millió karátot (20 tonna). Ennek kb. 80 százalékát ipari céllal hasznosítják és csupán a fennmaradó 20% kerül ékszerekbe, vagy hasznosítják befektetési gyémántként. A két fő kitermelő társaság a De Beers és az Alrosza.

A gyémántbányászat termelési csúcsa 2004-ben volt, ekkor 159 millió karátot (31,8 tonna) bányásztak. A termelés 2012-ben 128 millió karát (25,6 tonna) volt, amelyből Oroszország 35 millió (7 tonna), Kongó 22 millió (4,4 tonna), Botswana (az állam a De Beers mai főrészvényese) 20 millió (4 tonna), Zimbabwe 12 millió (2,4 tonna), Kanada 10 millió karáttal (2 tonna) részesedett.

4C, tanúsítványok

A gyémánt egy természetes ásvány, nyersanyag. A briliáns egy csiszolási forma, ami pontos matematikai számításokon alapul. Ez a csiszolási forma emeli ki legjobban a gyémánt optikai tulajdonságait.

A gyémánt értéke nagymértékben függ a kő minőségétől, nagyságától, színétől, tisztaságától. E tulajdonságokhoz járul még a csiszolás minősége. Az említett tulajdonságokon kívül a gyémánt árát egyéb tényezők is befolyásolják, különösen a kínálat és kereslet kérdése. Ma a kereslet és kínálat mesterséges egyensúlyban való tartásával nagy áringadozások csak ritkán fordulnak elő.

A kisebb gyémánt köveknél az ártöbbletet a magasabb csiszolási költségek okozzák. Egy  1 karátos gyémánt kő csiszolásához sokkal kevesebb munka és gyémántpor szükséges, mint 100 olyan kisebb kő megcsiszolásához, amely összesen tesz ki egy karátot. A nyers kövek ára körülbelül nyolcada-tizede a csiszoltakénak.

A zárványok természetesen rontják a drágakövek minőségét, hiszen csökkentik a gyémántok átlátszóságát, és hatással lehetnek a kő színére is. Az értékcsökkentő hatás a zárványok elhelyezkedésétől, méretétől és intenzitásától függ.

Az ékszer minőségű gyémántok értékének meghatározó jellemzője a színük. Leszámítva a ritka, színes gyémántokat (rózsaszín, kék) a kövek értéke annál magasabb, minél fehérebb a színük. A színtelen kövek között a teljes víztisztaság szerint megkülönböztetnek első-, második- és harmadik- vizű köveket. Némely teljesen színtelen és átlátszó kő kékesbe hajló fényű, ezek értéke a legmagasabb.

A színes kövek közül a legelterjedtebb a sárga, illetve ennek egész gyenge színárnyalata. A dél-afrikai kristályok nagy része ilyen, de nem ritkák az erősebb sárga színűek: bor-sárga, méz-sárga, narancssárga. A zöld színárnyalatban inkább a sárgászöld uralkodik; a tiszta zöld ritka. Megfigyelték, hogy a sárga és zöld szín csiszolásnál elhalványodik.

A gyémántok szakvéleményen alapuló értékelését a gyémántpiac növekedése okán kezdték alkalmazni. 1935-ben az amerikai Gem Trade Laboratory alapította meg a GIA-t (Gemological Institue of America), a luzerni Gubelin Gem Lab pedig 1940-től adja ki tanúsítványait. 1961-ben került megalapításra az ékszerek, ezüsttárgyak, gyémántok, gyöngyök és drágakövek nemzetközi konföderációja (CIBJO), 1976-ban pedig a Gyémánt Főtanács (HRD) megalapította a tanúsítvány részlegét.

A gyémántok értékelése során a gyémánt négy fő paraméterét minősítik: a tömeget (carat), színt (colour), a tisztaságot (clarity) és a csiszolást (cut). Ezeket a paramétereket összefoglalóan 4C-nek nevezzük.

Minden megbízható gyémántkereskedő befektetési gyémánt értékesítése esetén a vevő rendelkezésére bocsátja a gyémánt származását és eredetiségét igazoló tanúsítványt, amelyet független, nemzetközi gemmológiai (gemmológia= drágakőtudomány) laboratórium állított ki.

A tanúsítvány tartalmazza a gyémánt 4C paraméterét, valamint felnagyított digitális képét. Minden hivatalos tanúsítvány védjeggyel, dátummal és aláírással van ellátva. A tanúsítvány garantálja a gyémánt eredetiségét és minőségét.

Egy szakértő viszonylag pontosan meg tudja állapítani egy már ékszerbe illesztett gyémánt paramétereit is. A pontos tömeget a kő méretei alapján ki lehet számítani (ha azokat az ékszernél meg lehet mérni) és a tisztaságot egy gyakorlott szem felismeri. A legnehezebben felismerhető paraméter a kő színe: egy objektív szakértő a színt általában nem pontosan, hanem bizonyos határokon belül állapítja meg.