Amikor barátaimat – egyben jövendőbeli cégtársaimat – arra kapacitálom, hogy keressük a piaci rést szorgos hangya módjára, nehogy akkor kelljen kapkodni, amikor beüt a lottó ötös (hisz ez bármikor megtörténhet, várjuk felkészülten), akkor pontosan olyan jellegű karriertörténetet vizionálok magunknak, mint Mészáros Gáboré.

És olyan terméket. Ami exkluzív, minőségi, megkülönböztethető, annyira egyedi, hogy messziről üvölt róla, hogy a miénk. Amelynél a koncepció egységes és átfogó, minden részletre kiterjedő kerek egész. Mint a chocoMe maga.

Ha visszatekintek a cég 5 éves sikereire, tulajdonképpen nem csodálkozom.

Amikor 2010 szeptemberében, pár hónappal az indulás után ott jártam egy workshopon, már lehetett érezni, hogy valami nagyszerű született. Különleges, ízléses, igényes prémiumtermék. A cég élén egy fiatal, nagyon szimpatikus, nagyon elkötelezett sráccal, Mészáros Gáborral.

Gábor Balassagyarmaton nőtt fel, kisfiúként szakács szeretett volna lenni. Szüleinek delikátesz üzlete volt, ahol olyan kuriózumokat értékesítettek, amikhez Magyarországon nem nagyon lehetett hozzájutni. A multicégek megjelenésével váltaniuk kellett, így ital nagykereskedéssé alakultak. Szülei azt szerették volna, hogy Gábor vigye tovább a vállalkozást. Hétvégenként, illetve minden szünetben a családi üzletben dolgozott.

A kísérleti jelleggel indult Kolumbusz Kristóf Utazógimnáziumba járt, ami gyakorlati oktatást nyújtott. Azon helyszíneket, amikről például történelemből tanultak az őskor, középkor, újkor kapcsán, be is járták. Romániát, Bulgáriát, Törökországot, Izraelt, Jordániát, Szíriát, Görögországot, stb. Így már fiatalon 28 országban volt lehetősége megfordulni.

Ezután elvégezte a University of Hertfordshire magyarországi főiskoláját, ahol a jogon kívül mindent angolul tanítottak, majd a Budapesti Gazdasági Főiskola kereskedelem-vendéglátás szakirányán másoddiplomázott.

2009-ig a Heineken marketingmenedzsere volt, ám a gazdasági válság miatt, hat év munka után elbocsátották. Egy ideig küldözgette az életrajzát szerte és szana, de nem járt sikerrel. Ekkor fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy saját vállalkozásba kezdjen. A csokoládéhoz gyerekkora óta vonzódott. A kilencvenes évek közepén kóstolt egy Venezuelából származó, bourbon vaníliás, chilis, vörösáfonyás ízesítésű csokit, ami annyira különleges volt, hogy többé már nem tudott ugyanúgy tekinteni az akkor túlnyomó többségben nálunk kapható, kakaós tejmassza alapú készítményekre. Külföldi utazásai során kereste ezt az ízt, de nem találta. Később elgondolkodott azon, hogy miért is ne készíthetné el ő maga álmai csokoládéját, mint ahogy a pizzát is olyan feltéttel rendelheti, ahogy szereti. Ebből a filozófiából alakult ki a chocoMe koncepció, amellyel olyan egyedi, személyre szabott, kizárólag minőségi összetevőkből készült csokoládékat lehet elkészíttetni, amelyeket a megrendelők a saját szájuk íze szerint állíthatnak össze. Azért lett végül chocoMe a termék neve, mert jelképezi a „csokoládé, ahogy én szeretem” érzést.

Marketinges tapasztalatával gyorsan felmérte, hogy egy étterem, egy kávézó invesztíció igénye meghaladja akkori képességeit. A csokoládét többek között azért választotta, mert ez volt a legkisebb tőkebefektetéssel elindítható projekt (egy átlagos fővárosi lakás árába került az indulás, ehhez jelzáloghitelt vett fel a lakására). Magyarországon ez még gyerekcipőben járó üzletág volt akkoriban, kevesen művelték eme mesterséget. A hazai csokoládékészítés bonbon, trüffel vagy praliné előállításáról szólt, táblacsokit gyártó cég nem létezett a multikon kívül. A hazai piacot felmérve világosan látszott az is, hogy a kommersz csokikkal szemben inkább a luxus kategóriát kell megcélozni, mivel abból itthon szinte csak a Lindt márka létezett.

A vállalkozás beindítása előtt egy évig csak a csokoládénak élt. Először Belgiumban elvégezte a világhírű Callebaut Csokoládéakadémiát, ahol chocolatier-vé, azaz csokimesterré avanzsált. Az egy hetes kurzus nagyjából félmillió forintba került, de a világ legkiválóbb mestereitől tanulhatott.

Ezt követően itthon minden szakirodalmat felkutatott, utána pedig fél éven keresztül reggel nyolctól éjfélig semmi mást nem csinált, mint mikróban olvasztott, kóstolt, ízesített, alapanyagokat tesztelt, ötleteket gyűjtött, tanácsokat kért, majd következett a márkanév, a logó, a cégarculat megtervezése és a csokoládéfeltétek kiválasztása. A konyhája lett a tanulóműhelye, ahol szorgalmasan gyakorolt. Egy sírkövesnél vágatott márványlapot, azon temperálta kézzel a masszát.

Körülbelül 200-300 feltétet kellett 80-ra szűkítenie (köztük olyan különlegességekkel, mint a kandírozott virágok, liofilizált gyümölcsök – fagyasztva szárítás: nagyon alacsony hőmérsékletre fagyasztják a növényt vagy gyümölcsöt, majd vákuum alá helyezik, aminek hatására a megfagyott víz azonnal légneművé válik, azaz szublimál. A gyümölcs a popcornhoz hasonlóvá válik, íze viszont intenzívebb lesz - és 23 karátos aranypehely, különleges fűszerek és magvak). A feltétekből maximum ötöt tudnak az érdeklődők a csokoládéjukra választani (ami lehet ét, tej és fehér, mindhárom alapanyaga prémium kategóriás), így a létrehozható variációk száma kb. 60 millió.

A weboldal, a dobozkonstrukció kialakításához külső segítséget is igénybe vett, de alapvetően minden Gábor egyéni ízlése szerint valósult meg.

Ahhoz a kezdetektől ragaszkodott, hogy magas minőségű, „high-end” terméket hozzon létre. Ez vonatkozik az alapanyagokra, a csomagolásra és a marketingre is.

A chocoMe 2010. június 17-én jött létre. Az indulásban Gábor segítségére volt egy PR-os barátja, vele találták ki, hogy a céget beharangozó sajtótájékoztatón minden újságírónak elkészítik a személyre szóló csokoládéját. A reklámfogás fényesen bevált, a chocoMe pazar hírverést kapott. A sajtótájékoztató májusban volt, a tényleges indulásig már tucatnyi cikk jelent meg a cégről. A Facebookra is feltelepedtek, s néhány hónap alatt már 5000 rajongónál tartottak, ami szintén nagy lökést adott az értékesítésnek (szerencsés egybeesés volt, hogy a bevezetéssel egy időben robbant be nálunk is a közösségi média).

Bár a manufaktúra különleges csokoládéi nagy élelmiszer áruházakban nem kaphatók (Gábor nem szeretné, ha tucattermékké válna), az internetes rendelés mellett a viszonteladói hálózat egyre bővült. Virágárusok és borászok is forgalmazták a csokikat saját termékeik mellett.

Kezdetben 70 négyzetméteren működtek a XIII. kerületi Szent László utcában. A kis helyigény titka, hogy kész alapanyagokkal dolgoznak. Ezek egy része itthon is megvásárolható, de sok hozzávalót (például a kandírozott, ehető virágokat) csak külföldről tudják beszerezni. A csokoládé egy prémium minőséget előállító belga gyártó terméke. Felmelegítik a csokipasztillákat, táblába öntik, majd a vevők kívánságának megfelelő feltéteket tesznek rá. A késztermék végül luxusterméket idéző csomagolást kap és már kész is a személyre szabott csokoládé.

A csokoládé azért jóval szofisztikáltabb műfaj, mint ahogy azt majszolás közben gondoljuk. Nem elég felmelegíteni és táblába önteni a masszát. Összesen hétféle kristályszerkezete ismert, nekünk a bétakristály kell ahhoz, hogy sima, fényes, homogén textúrát kapjunk, hogy amikor letörünk egy szeletet, egyenes vonal mentén roppanjon és közben azt a jellegzetes hangot hallassa. Az is döntő a folyamatban, hogy milyen intervallumban temperálódik a csokoládé. Számít a levegő páratartalmának változása és a huzat is. Borzasztóan kényes, érzékeny portéka, árnyalatnyi környezeti különbségek miatt gyakran elölről kell kezdeni a műveletet.

Gábor a workshopon bemutatta, hogy készíti a kézműves csokikat: először megolvasztotta a Belgiumból vásárolt csokipasztillákat a temperálógépben. A megfelelő hőmérséklet beállításával kialakul az ideális kristályszerkezet. Nagyon fontos a hőmérséklet, hisz bizonyos határ fölött már sérül a csokoládé. Ugyanilyen fontos a fizikai behatás is. Erre példaként Gábor gránit lapon, kézzel temperálta a fehércsokoládét.

Ezután egy tölcsérből feltöltötte a műanyag sablonokat, majd egy rázógépen kirázta a csokiból a légbuborékokat. 

Ezt követően kerülnek a kívánságoknak megfelelő feltétek a táblára, majd irány a hűtő. Dermedés után átlátszó zacskóba, majd a díszdobozba kerül a késztermék.

Ez itt az általam kért összeállítás.

Gábor eleinte mindent egyedül csinált, a csokikészítést is beleértve. Októbertől, a karácsonyi szezon közeledtével megugrott a forgalom, így már alkalmazottra is szüksége lett. Év végéig a várt 600-800 kiló helyett 5 tonna csokoládét értékesített. Az indulás évének végére forgalma már akkora volt, mint amit három évvel későbbre tervezett, és Franciaországban is árusítani kezdte termékeit.

Tavasszal eladta a franchise jogot, ennek köszönhetően Ausztráliában is forgalomba került a chocoMe egy magyar házaspár jóvoltából.

Egy év alatt 100 ezer tábla csokoládé került ki a kis műhelyből és záporozni kezdtek az elismerések is (ekkor még „csak” belföldiek).

Közben elkezdtek bor és pálinkakészítőkkel is kooperálni, adott bor- vagy pálinkatípushoz hozzájuk illő összeállítást készítettek.

2011. szeptember 29-én megnyílt a bemutatóterem. Az enteriőrt Ebedli Gyula tervezte (csakúgy, mint minden más dizájnt, ami a céggel kapcsolatos). Equadori kakaóbab zsákok dekorálják a mennyezetet, csoki színű a fal. Szépségversenyt is tartottak a megnyitón az elmúlt egy év 76 egyedi kreációi között (mivel nem minden viszonteladónak volt türelme és affinitása kiválogatni egy-egy saját ízvariációt, Gábor úgy látta, érdemes a csokoládékat termékcsaládokba csoportosítani és olyan ajánlott kreációkat kínálni, amelyek mindenféle igényt kielégítenek).

Másfél év alatt már 200 ezer tábla, vagyis 20 tonna csokoládét adtak el, ami gourmet kategóriában nagyon soknak számít. A belga, Callebaut nevű alapanyag beszállítójuk esettanulmányként vizsgálta a chocoMe jelenséget, mert sehogyan sem értették, hogy sikerült ennyi csokit értékesíteniük. Egyúttal azt is konstatálták, hogy mind az üzemet, mind az irodát kinőtték.

2012 tavaszán mutatták be kávés kollekciójukat. 

Közben folyamatosan járták a világot, nemzetközi gasztronómiai rendezvényeken, szakkiállításokon mutatkoztak be. A cég második szülinapján már 9 országba exportáltak.

2012 októberében megnyílt az új, 300 négyzetméteres manufaktúra, közvetlenül a bemutatóterem mellett (pár háznyi távolságra a korábbi műhelytől). 

A fogadófolyosóra belépve fotóillusztrációk fogadják a vendégeket, hiszen sokan nem ismerik pontosan, hogy milyen termésből is készül a csokoládé. A fényképekről megtudható, hogy a kakaócserjéket pálmafák közé ültetik, hogy árnyékban legyenek, vagy hogy a kakaóbabokat világos nyálkaréteg borítja a hüvelyben, de arról is képet kaphat az érdeklődő, hogy miként zajlik a fermentáció és a konsírozás, valamint az is kiderül, hogy a nyers állapotú kakaóbab valójában lila színű (a chocoMe ecuadori területen termesztett Arriba típusú kakaóbabokat használ termékei elkészítéséhez).

Bemutatták az új, saját márkajelzéssel ellátott öntőformát is, amelyet szintén Ebedli Gyula tervezett az aranymetszés szabályai szerint. A csokoládétábla ilyen módon történő megkülönböztetésére azért is szükség volt, mert gombamód elszaporodtak a koppintások, a hamisítványok.

2012 végére a termék már 12 országban volt jelen, 12 díj tulajdonosává vált és Gábor már 20 alkalmazottat foglalkoztatott.

2010-ben 42 ezer táblát adtak el fél év alatt, 2011-ben 162 ezret, 2012-ben 290 ezret. Gábor szerint az a siker magyarázata, hogy sikerült egy nemzetközi piacokon is egyedülálló rést találni. Ablakos, prémium minőségű csokoládét gyártanak máshol is, de általában egyfajta feltéttel. Olyan, hogy különböző ízeket párosítsanak, egyedi fűszeres, virágos kreációkat készítsenek, vagy netán kifejezetten olyan összeállításokat kínáljanak borokhoz és pálinkákhoz, amelyek azonos ízjegyekkel rendelkeznek, mint az adott típusú ital, olyan nincs.

Harmadik születésnapjukra is több újdonsággal készültek. Bevezették a 40%-os tejcsokoládét (korábban 39%-osat használtak). Hitvallásuk szerint a csokoládé kakaó szárazanyag tartalmának akár 1%-os növelése is óriási változást idézhet elő a minőségi csokoládékészítésben, ami fogyasztói élménynöveléshez vezethet.

Bemutatták az antioxidáns tartalmú Gere-chocoMe különlegességeket. Minden tábla Gere csokoládéban egy felnőtt ember számára elegendő napi adag (5g) szőlőmag mikroőrlemény kerül temperálásra, ami rendelkezik a szőlő legjelentősebb antioxidáns vegyületeivel. 

Új feltétként bevezették a világ legfinomabb és legjobb minőségű mogyorójának titulált piemonte-i mogyorót, továbbá a liofilizált ananászt és a hazai készítésű liofilizált panyolai szilvát.

Ebben az évben kaptak először nemzetközi díjat is: az 1994-ben alapított, londoni székhelyű ^*Great Taste Awardson két terméküket 1-1 csillaggal jutalmazták.

2013 szeptemberében dobták piacra vadonatúj terméküket a Raffinée-t, ami franciául kifinomultat jelent.

Gábor azzal indokolta a termék létrejöttét, hogy nem szerette volna, ha beskatulyázzák a chocoMe-t az „ablakos, mindenfélével megszórt táblás csoki” kategóriába, így gondolkodni kezdett egy új irányvonalon.

Mivel az eladott csokik 80%-án liofilizált gyümölcs van (vagyis rajonganak értük a vásárlók), így adottak voltak a főszereplők, már csak a körítést kellett kitalálni. Gábor kiválasztotta az édes epret, a savanykás meggyet és mellé tette bónuszként az olajos piemonte-i mogyorót, így alkotva meg az első három chocoMe drazsét.

A gyümölcsöket és a mogyorót 40 réteg csokival vonják be, mintegy 75 perc leforgása alatt, majd, hogy különbözzenek a többi forgalomban lévő hasonló terméktől, kapnak még egy külső burkot, az epret például saját porrá tört anyagába forgatják.

A csoki nagyon vékony réteget alkotva ad légmentes burkot a belsőnek, hogy ne nyomja el az ízeket. Először 14 fokos levegővel hűtve kerül a drazsírozóba a kiválasztott alapanyag, majd 50 fokosra melegített levegővel megolvasztják a burkot, és az egymásra zuhanástól, keveredéstől szép gömb alakot kap a Raffinée. 

Nyilvánvalóvá vált az is, hogy az újdonság csomagolása fontosabb, mint a táblás csokiké, mivel a díszített csokoládé már önmagában is szép látvány, de ez a drazsénál nincs így. A cél az volt, hogy a csomagoláshoz készített doboz kínáló funkciót is ellásson. Megjelenése legyen vonzó, de informálja is a fogyasztót a tartalmáról. Már rápillantva azt a hatást keltse, hogy ezt most meg szeretnénk kóstolni. 

Az ősz másik nagy termékfejlesztése a cukormentes táblás csokoládé volt. Alapanyaga a harmonikusan telt ízvilágú, kiváló belga étcsokoládé, 53,9% kakaótartalommal. Édesítőként a teljesen mellékízmentes maltitolt használják.

2014-ben a Raffinée család 3 új ízzel bővült.

Tavasszal bemutatták megújult weboldalukat, ami a „chocoMe-galaxis” nevet kapta. Itt a különböző termékek egy gravitáció nélküli térben lebegnek, a világűrben keringő bolygókat és egyéb objektumokat idéző elrendezésben. 

Ezévi fejlesztésük az 50 grammos Carré, a tenyérnyi méretű csokoládé. 

Áprilisban a Raffinée termékcsalád csomagolását a győztesek közé választották a világ legnevesebb designversenyén Milánóban.

Augusztusban a Great Taste Awardson három termékük kapott összesen 4 csillagot.

A nemzetközi, független és a világ egyik legrangosabb csokoládéversenyén, az ^**International Chocolate Awardson is megmérették magukat, az európai elődöntőben, majd a világbajnokságon is  ezüst érmet nyert a mogyorós Raffinée.

Nettó árbevételük alakulása (millió forint): 2010: 26, 2011: 132, 2012: 249, 2013: 322, 2014: 400.

A 2015-ös évet az ívelt és hasáb alakú fejlesztés, a Voilé termékcsalád nyitotta. Kézzel hasított narancshéj ív, egyenes szálú citromhéj és hasáb alakú gyömbér burkolózik a Cacao Barry 70% kakaótartalmú étcsokoládéjába (utóbbival 170 éve dolgozik a francia gasztronómia).

Vadonatúj technológiával készül, ami fejlesztést is kívánt, mert sem a táblás variációk, sem a drazsé eljárásával nem lehetett volna megvalósítani, külön mártósort vettek hozzá. A Voilé család az ötlettől számítva kb. fél év alatt valósult meg. Gábor azért kezdett ebben gondolkodni, mert nagyon kevesen készítenek hasonlót.

A bevonat nem a táblás csokoládéból ismert íz, teljesen új karaktert kerestek a Voilé családhoz. Így találtak rá a Cacao Barryra. Mivel mind a narancs, mind a citrus nagyon erős, sajátságos zamatélmény, csak az intenzíven kakaós ízvilág illik hozzá, hogy karaktere minden részlete érvényesüljön. Különösen igaz ez a gyömbérre.

Tavasszal az ^***Academy of Chocolate Awardson 3 bronzérmet nyertek három különböző Raffinée termékükkel, nyáron a Great Taste Awardson további két csillagot szereztek.

Az idén megszerzett díjakkal a chocoMe az első a magyar csokoládékészítők között, aki a világ mindhárom szakmai versenyén elindult és díjat is nyert.

Őszi újdonság, hogy a kiváló belga táblás étcsokoládék alapanyagát lecserélték egy még tökéletesebbre, a tekintélyes francia Valrhona csokoládégyár egyik termékére, mert a prémium kategóriában a franciák verhetetlenek.

Szintén az ő termékük a 2012-ben bevezetett szőkecsokoládé, amit hazánkban kiskereskedelmi kiszerelésben a chocoMe használ először.

Szalmaszőke színével a tej- és fehércsoki között helyezkedik el, ízében inkább utóbbira hajaz, elementáris karamellízzel kiegészítve.

Relatív ismeretlensége főleg bonyolult készítési folyamatának köszönhető: a tejpor megégetése nélkül karamellizálni a cukrot csak különleges szaktudással lehetséges.

Októberben az International Chocolate Awards kelet-európai regionális elődöntőjében 9 érmet szereztek, ebből 4 arany. A világbajnokság döntőjében pedig további 3 érmet, ebből 1 arany.

Ezzel hivatalosan is a világ legjobb drazséja lett a szőkecsokival bevont szicíliai mandula hántolt ostyával.

A termékekkel jelenleg 41 országban vannak jelen, a termelés 80%-a exportra megy.

A szűk 5 fős vezetői csapat mellett 22 főt foglalkoztatnak csúcs időszakban. Napi 5500-6000 tábla csokit gyártanak. Magyarországon ők büszkélkedhetnek a legtöbb külföldi rangos elismeréssel. Összesen 23 arany, ezüst, illetve bronzérmet nyertek.

Idén várhatóan 500 millió forintos forgalmat érnek el, ebből 400 millió az export bevétel.

Folyamatosan újítanak, karácsonyra például az az ötlet, hogy a Raffinée-t 1 kilogrammos csomagolásban is árulják. Emellett vannak egyéb tervek: szeretnének a belvárosban, a turisták által leginkább látogatott helyek valamelyikén (Bazilika környéke, Váci utca, Andrássy út, Vörösmarty utca) presztízsnövelő, 100-120 négyzetméteres mintaboltot nyitni, aminek egyelőre a horror bérleti díjak állják útját.

Gábor minden évben részt vesz valamilyen külföldi továbbképzésen. Tanítani is készül évek óta, de képtelen rá időt szakítani.

Tanácsa a fogyasztóknak: ahhoz, hogy a csokoládé élvezeti értéke maximális legyen, ne essünk egyből neki, hiszen a csoki nem csak az ízlelőbimbóinknak tartogat meglepetéseket. Először gyönyörködjünk a látványban, aztán törjünk le egy darabot (közben figyeljünk a roppanásra). Az ízeket akkor érezzük a legintenzívebben, ha hagyjuk a csokit a nyelvünkön kissé felolvadni, majd megforgatjuk a szánkban.

Gondolkodtam azon, vajon mitől annyira vonzó számomra maga a termék. A vizualitás borzasztóan fontos. A csokik annyira szépek a színes és rusztikus feltétektől, amit kiválóan ellensúlyoz a visszafogott, elegáns és decens csomagolás, hogy az emberben már a látványtól felébred a birtoklási vágy.

Az ízlés, a stílus és a folyamatos innováció jutott még eszembe a Raffinée kapcsán. Mert ugyan a Lindtnek is van szezonális drazséja, amik mikulásra szoktak előkerülni, de mindig ugyanazzal a három belsővel (mogyoró, mandula, crispy) és a fahéjas csokis bevonattal, és ugyan a Milka mandulája is finom, de sem a staniclis csomagolás, sem a monoton választék, sem a szezonalitás nem szól mellettük. Nem vagyok egy göngyöleghalmozó, de a Raffinée vizuális orgazmusos dobozait képtelen vagyok kidobni. Maguk a drazsék pedig olyan komplex ízélményt adnak, amire többször én is rácsodálkoztam. Mert, hogy a magvakat, a csokit, a fahéjat, a vaníliát és a tonkababot szeretem, azt tudtam. De hogy sónak és borsnak is tudok örülni, azon magam is meglepődtem. És mindez a kifinomult arányérzék diadala, ami nem tol túl, nem nyom le, hanem kiemel.

Az ára is nagyon ügyesen van pozícionálva. A Carré kivételével minden 2000 forint körül mozog, ami nem olcsó, de nem is irritálóan drága vagy megfizethetetlen.

Szóval barátaim, a lecke fel van adva, ezt kell felülmúlni. 

^*Great Taste Awards

Az 1994-ben alapított, londoni székhelyű Great Taste Awards verseny a világ legnagyobb és legszigorúbb ételkóstoló versenye, ahol különböző termékkategóriában nevezhetnek a pályázók.

A 400 zsűritag több ezer órát tölt étel-vakkóstolással a verseny során. A verseny csak az ízről szól, nem az okos marketingről vagy a szemet gyönyörködtető csomagolásról: a zsűritagok csomagolóanyag és bármilyen más információ nélkül kapják a termékeket kóstolásra, akik közt neves Michelin csillagos éttermek séfjei, elismert gasztronómiai szakemberek, patinás áruházak (Harrods, Fortnum&Mason, Selfridges, Harvey Nichols és Whole Food Markets) beszerzési igazgatói, neves ételkritikusok is helyet kapnak.

^**International Chocolate Awards

Az International Chocolate Awards egy független verseny, ahol a legkiválóbb csokoládékészítők és legjobb minőségű csokoládéval készült termékek részesülnek elismerésben. A világ egyetlen, teljességében független minőségi csokoládé versenyeként az a céljuk, hogy a világ legjobb csokoládéit és csokoládémestereit támogassák, valamint a kis cégeket, műhelyeket, kézműveseket, akik a legkiválóbb csokoládékkal dolgoznak. Azzal, hogy ezeknek a piacoknak segítenek a növekedésben, a legjobb minőségű kakaókat termelő farmereket is kívánják támogatni. A díjat 2012-ben alapította sok éves csokoládés és hasonló rendezvényszervezési tapasztalatára támaszkodva egy nemzetközi partneri csoport az Egyesült Királyságból, Olaszországból és az Egyesült Államokból. A szabályokat és a bírálatot egy bizottság felügyeli, ami a fő bírákból, a partner országok képviselőiből és független szakértőkből áll. Ez a bizottság állítja fel a bírálati szempontokat a versenyzőkkel folytatott folyamatos konzultáció során. A versenyt évről-évre egyre több helyen rendezik meg, például Olaszországban, Angliában, az USA-ban, Kanadában, a német-osztrák-svájci régióban, és Skandináviában. A regionális győztesek a világbajnokságra jutnak tovább (World Final), ahol az év legjobb versenyzőit díjazzák. A díjra bárki szabadon nevezhet bármilyen kiskereskedelmi termékkel, ami a szabályokban meghatározott minőségi kritériumoknak megfelel. A bírák között rengeteg szakembert üdvözölhetünk, bloggereket, gasztronómiai újságírókat, hivatalos kóstolókat, sommelier-eket és séfeket, a verseny főbírái pedig: Martin Christy - Seventy% (Anglia), George Gensler - Manhattan Choclate Society (USA), Nancy Gilchrist - Master of Wine (Anglia), Monica Meschini - csokoládé és tea kóstoló, sommelier (Olaszország), Maricel Presilla - séf, vendéglőtulajdonos és író (USA), Alex Rast - konzultáns és ételkritikus (Anglia), Michaela Schupp - chocolatsde-luxe.de GmbH (Németország), Pam Williams - hivatalos kóstoló (USA), Eagranie Yuh - The Well-Tempered Chocolatier csokoládé-kritikai oldal szerzője (Kanada).

A verseny jelentőségében a Michelin csillaghoz hasonlítható, míg jellegében a Bocuse d’Or versenyhez.

^***Academy of Chocolate Awards

Ezen a verseny kizárólag a világ legjobb csokoládékészítői mérik össze tudásukat. Itt a legszigorúbbak a nevezési feltételek, magas kritériumrendszernek kell megfelelni. A verseny súlyát és jelentőségét leginkább ahhoz lehet hasonlítani, mintha az olimpián indulnának és sikerülne érmeket szerezni.

Az Academy of Chocolate (Londoni Csokoládé Akadémia) 2005-ben alakult Londonban azzal a céllal, hogy teret adjon a valóban minőségi csokoládéfogyasztásnak, a csokoládétermékek legjobb minőségű összetételének, a legjobb kakaóbab termőterületek felvirágoztatásának, a “fair” kereskedelmi elveknek.

Kétévente rendezik meg. Az idei évben minden eddiginél nagyobb volt a verseny, soha ennyi termékkel nem neveztek még, több mint 500 pályázat érkezett a világ 35 országából.