Itália az egyik dolce nagyhatalom. De amíg a tiramisu, a profiterol, a gelato (fragola, nocciola nyammm), a panettone és a cantuccini általában mindenkinek megvan (aki járt Szicíliában, annak a cannoli is. Én ettem házi készítésűt is, amikor Palermoban, egy szebb napokat látott úrhölgynél jártunk, aki jövedelem kiegészítés gyanánt tárta a világ elé a ki tudja hány generáció óta a családja tulajdonában lévő lakást, és az érdeklődőket házi cannolival kínálta.), addig a panna cotta és a zabaglione már nem biztos. Most fókuszáljunk előbbire, a zabaglionera meg majd talán visszatérek egy későbbi alkalommal.

A panna cotta Olaszország Piemont tartományának Le Langhe régiójából származó édes, vaníliás, remegős és egyben krémes állagú, tejszínből készült, zselatinnal besűrített desszertje (neve szó szerinti fordításban főtt tejszínt jelent). A legenda szerint mai formájában a fenti régió egyik kis falujában élt magyar származású hölgy készítette először az 1900-as évek elején.

Az eredeti verzió vaníliát ír elő a tejszín ízesítéséhez, de mind a krémet, mind az esetleges szószt variálhatjuk számtalan módon (fűszerekkel, gyümölcsökkel, teafűvel, ehető virágokkal, csokival, kávéval, magvakkal, stb.)

Egyre gyakoribbak a sós változatok, amiket sajttal, zöldségekkel, zöld fűszerekkel bolondítanak meg.

A panna cottát szervírozhatjuk poharakban, kelyhekben, vagy formában dermesztve, majd tányérra borítva (ezzel inkább csak a gyakorlottak próbálkozzanak).

Ebben a desszertben az a nagyszerű, hogy ha betartjuk a receptben leírtakat, szinte biztos, hogy egy remek, esztétikus édesség lesz az eredmény. Arról nem is beszélve, hogy mivel hűtést igényel, így előre is elkészíthető.

Alapvetően a kezdők desszertje, de azért néhány ponton elszúrhatjuk. Egyrészt mindig figyelni kell, hogy a zselatin és a folyadék mennyiségétől ne térjünk el, különben a krém nem fog megkötni, ha pedig túl sok a kötőanyag, akkor betonkemény lesz. Ne használjunk por állagú zselatint, azzal ugyanis nehezebb dolgozni. A zselatint mindig hideg vízben puhítsuk fel, és így adjuk a langyos tejszínhez, nem pedig fordítva. Hűtsük ki rendesen, különben kiborításnál gusztustalan masszaként fog szétterülni a tányéron.

És végül lássuk a személyes kedvenceimet:

Joghurtos (vaníliás, tokaji aszús sült barackkal)

Marcipános

2 színű csokis

Kétféle csokis

Kék

Étcsokis

Innentől nincs más hátra, mint előre: pannára fel!