Számtalan nemzet karácsonyi süteményeiben megtalálhatók ezek a ragacsos kis energiabombák.

A kandírozás tulajdonképpen cukorban való tartósítást jelent, amely során a gyümölcsöket, virágokat, gyökereket, gesztenyét, mandulát, citrusfélék héját egyre nagyobb töménységű cukorsziruppal itatják át ügyelve arra, hogy a cukor úgy lépjen a víztartalom helyére, hogy ne keményítse meg a gyümölcshúst. Ez sok esetben macerás, hosszadalmas gyártási folyamatot jelent.

Na én ezzel házilag tuti nem vacakolnék, így szerencse, hogy szinte már mindenhol kaphatók konyhakész, felkockázott változatok. Ugyanez sajnos nem mondható el a másik tartósítási eljárással, azaz aszalással készült termékekre, így az általam készített süteményeknél a legtöbb időt ezek (és a magvak) felaprításával töltöttem. Na meg a marcipán nyújtásával és a magyal levélkék szaggatásával. Szóval volt velük munka bőven, de egyrészt imádom csinálni, másrészt annyira finomak, hogy megéri a velük való bíbelődés.

Az angol karácsonyi muffin receptjét egy szórólapon találtam.

Munkás volt, mert rengeteg hozzávalót kellett összevágni és a dekorációja is igényes, de azután, hogy megfelelően előkészültem, a sütés és a díszítés már pikk-pakk elkészült.

Receptjén csupán annyit módosítottam, hogy az aszalt sárgabarackot fügére cseréltem, mivel az nekem jobban passzol a téli ízekhez és imádom rágcsálni az apró magvait. Figyelni kell arra, hogy miután egy sűrű, nehéz masszát kapunk (alig van benne tészta, épp csak annyi, hogy összetartsa a rengeteg belevalót), tele kell vele rakni a kapszlikat, mert sütés közben épp, hogy csak egy kicsit növekszik.

Munkahelyi karácsonyi buliba készült, nagy sikert aratott.

A szentesti vacsora desszertjeként szolgáló, Stahl féle angol karácsonyi sütemény volt a következő a kandírozottak sorában. Ez nem tartalmaz aszalt hozzávalókat, viszont három napig készül (a kandírozottak áztatása, a tészta konyakkal való érlelése, a befejezés mind igénybe vesz egy-egy napot). A legkomolyabb feladat a marcipánnal való beborítás, ami egy amatőr cukrász számára elég komoly kihívás. Lefotóztam, én hogy csináltam.

Mindenképpen szerettem volna kipróbálni egy klasszikus gyümölcskenyér receptet is. Ajánlásra Lajos Mari mellett döntöttem. Rengeteg aprítást igényel (a sárgabarack itt is fügévé avanzsált),

de remek a végeredmény. 

Nem száraz, nem fojtós, mint több ilyen süteménnyel kapcsolatban tapasztaltam korábban, hanem szaftos és gazdag.

Ezzel a kenyérrel zártam az idei karácsonyi sütemények sorát. Jövőre valószínűleg megint újfajta tematika mentén haladok tovább. Hogy mi lesz az, egyelőre még előttem is rejtély.