Tudom-tudom, mit keres itt télvíz idején egy nyári útibeszámoló? Szívügyem volt, hogy megírjam, de nem akartam lezárni az élményeimet anélkül, hogy ne olvastam volna el a három legismertebb író-költő (Hriszto Botev a „bolgár Petőfi”, Ivan Vazov a legnagyobb drámaíró, Pejo Javorov a tragikus sorsú költő) legalább egy-egy művét. Ez okozta a késedelmet.

Nem szeretem a visszajárós utakat. Számomra a többedik alkalmak sohasem hoztak ugyanakkora wow-t, mint az elsők akkor sem, ha olyannal tértem is vissza a világ bármely szegletébe, aki viszont sokkalta nagyobb wow-t gyakorolt rám, mint előző partnerem. Ráadásul az időm korlátos, a Föld hatalmas, annyi mindent nem láttam még, ezért időpocsékolásnak tartom, ha ugyanazon köröket futom le újra és újra.

Vannak azért kiskapuk. Egyrészt az idő múlása, mert idővel jóformán semmire sem emlékszem a látottakból, csak az érzésre, hogy jó volt, szerettem. Illetve ha új nevezetességekkel bővül az előzőleg megtekintett látványosságok köre. Na ilyen út lett számomra az idei bulgáriai, ahová 30 év után tértem vissza, és a korábban megismert négy település helyett most átszeltük keresztben az országot.

Hozzá kell tennem azt is, hogy a volt szocialista országok zöme iránt a mai napig szimpátiával viseltetek. Talán a közös múlt, a régi testvériség iránti nosztalgia, vagy hogy ezek megismerésére külön hangsúlyt helyeztek anno a mi oktatásunkkor, nem tudom. Csak azt, hogy mindig vágytam bebarangolni például Moszkvát és Szentpétervárt, Lengyelországot vagy a volt Csehszlovákiát. És amikor sikerült ezeket abszolválnom, nem is csalódtam egyikben sem (persze vannak olyan helyek, amelyeket zsigerből -Románia-, vagy tapasztalatból - a volt Jugoszlávia- tolok el magamtól két kézzel, de nem ez a jellemző). És a távoli, egzotikus úti célok mellett ezek továbbra is ott szerepelnek a bakancslistámon (például Baltikum konkrétan és belátható időn belülre tervezve).

Bulgária méltatlanul hanyagolt ország a magyarok körében. A tenger mellett még csak-csak találkozhatunk honfitársakkal, de egyéb területeken elvétve. Ezért is -meg azért, mert nagyon szerettük- állítottam össze ezt a kis kedvcsinálót.

Bulgária rengeteget fejlődött, amióta legutóbb ott jártam. Megdöbbentően sokat. Kategóriájukhoz képest rendkívül színvonalas szállodákban laktunk, jobbakban, mint tavaly Anglia szerte, azonos csillagszám mellett. A félpanziós vacsoráknál mindenhol törekedtek arra, hogy egy-egy tipikus bolgár fogást belecsempésszenek a menüsorba. Szinte mindenki beszél angolul, így észre sem vettük, hogy fordítva bólogatnak. Alig lelhetők fel a szocialista múlt emlékei, az utcatáblákon latin betűkkel is fel vannak tüntetve a nevek a cirill alatt.

Mókás amúgy nemzetközi láncok neveit így kiírva látni.

Elvétve találkoztunk csak pottyintós wc-vel, használni pedig sosem kellett, mert mindegyik mellett volt alter lehetőség. A műemlékek szépen rendben vannak tartva. Külső kerületekben persze találhatók panelek, meg elhanyagoltság, de nálunk sem elsősorban Kőbányára fókuszál, aki Budapesttel ismerkedik. Olcsóság van, amit többek közt abból szűrtünk le, hogy nem volt érdemes közértbe mászkálni a szállodákból, mert rendkívül kedvező árú volt a minibár, plusz több, mint a felét hazahoztam a költőpénzemnek, holott ennek várható nagyságrendjét sok éves rutinnal a hátam mögött kalkuláltam ki.

Egy igazán kellemetlen dologról tudok csak beszámolni: az összes (a magyar-szerb-bolgár, illetve a bolgár-román-magyar) határon való órákig tartó várakozásról. Ettől már elszokott, aki rég nem járt a Balkánon busszal vagy kocsival. Persze mindez semmiséggé zsugorodik az átélt pozitív élmények mellett, és az idő múlásának függvényében.

A látnivalók jelentős része a trákok, a rómaiak és az 500 éves török elnyomás idejéből származik. A felszabadulást követte a nemzeti újjászületés kora (18. század vége- 19. század eleje). Ez volt a bolgár kultúra és hagyományok reneszánsza, virágzott az irodalom, a kézművesség és az építészet is. A mai utazó számára a mozgalom legszembetűnőbb jelei az építészeti emlékeken fedezhetők fel.

Szófia 1879-ben (a felszabadulást követő évben) lett Bulgária fővárosa. A különböző korok és kultúrák izgalmas keveréke. A balkáni káosz keveredik benne a modern szakértelemmel.

A volt közfürdő (gyógyvizét már mind a rómaiak, mind a törökök hasznosították) szecessziós, majolikás épületének egyik szárnya ma a Szófia Múzeumként, a másik pedig gyógyfürdő-központként működik.

A gyógyfürdő mellett található a Banja Basi (sok fürdő) dzsámi, ami az egyetlen olyan muszlim imahely Szófiában, amely ma is eredeti funkcióját szolgálja.

Nagyon szép, kulturált és rendezett a Halite, azaz a szecessziós Központi Vásárcsarnok fedett épülete is.

A mór stílusú zsinagóga Európa második legnagyobbja (a budapesti az első).

Az 1999-ben felállított, bronzból öntött Szófia-szobor (hivatalosan a Szent Bölcsesség emlékműve) helyén 1950-90-ig Lenin szobor állt.

A szobor előtt, a tér alatt futó aluljáró szintjén található a Szveta Petka templom.

Sztálin-barokk stílusú a Kommunista Párt Központi Bizottságának egykori szocreál székháza.

A város legrégebbi épülete a 4. századból származó Szveti Georgi rotunda, amely a Sheraton szálló udvarán áll. Az épület eredetijét a rómaiak emelték körbástya gyanánt, később volt templom, mecset, mauzóleum is.

Az Elnöki Palota főbejárata előtt óránként őrségváltási ceremónia zajlik.

A szökőkutakkal tarkított Városi Park mellett található az Ivan Vazov Nemzeti Színház, amely nevét a legnevesebb bolgár drámaíróról kapta.

Az orosz ortodox Szent Miklós templomot egy orosz diplomata kedvéért építették, aki nem akart a bolgár istentiszteleteken részt venni.

Az Alekszander Nevszki-székesegyház a főváros egyik szimbóluma, 12 harang található benne.

Szófia külvárosában található a 10. századból származó bojanai templom, ami a világörökség része. Három különböző időben emelt templomrészből áll. Nem elsősorban építészeti szempontból, hanem freskói révén jelentős.

A Rilai kolostort Rilai Szent János alapította. Az egykori nemes úr a világi élettel meghasonulva, bolgár Assisi Szent Ferencként, a vitézi és az udvari élet helyett a remeteséget választotta. Itt találhatók ereklyéi is, amelyek egykor megjárták Esztergomot is (II. Béla Bizánccal folytatott egyik hadjárata után „hadizsákmányként” került hazánkba, majd a békekötés után vissza Bulgáriába).

A világörökség része és a bolgár nemzeti újjászületés építészeti stílusának legpompásabb példája. Az erdővel sűrűn benőtt hegyek lábánál bújik meg, 1147 méter magasan fekszik. Eredete a 10. századra nyúlik vissza, története viharos, lerombolták a törökök, később leégett, majd mai formáját 1833 és 1847 között érte el. Mérete lenyűgöző, a belső tér kidolgozása pedig páratlan. Gazdagon festett árkádok, csíkos, neobizánci homlokzat, hatalmas, aranyfüstlemezekkel borított ikonosztáz. Kb. 300 szerzetesi cellát foglal magába.

Legrégibb fennmaradt része a Hreljo-torony.

Plovdiv az ország második legnagyobb városa, központjában elegáns sétálóutcákkal, dzsámikkal, templomokkal, római romokkal és a nemzeti újjászületés-kori házakkal, meredek macskaköves utcácskákkal. Nyüzsgő, mediterrán hangulatú sétálóutcájából, bokatörő köves úton kaptathatunk fel arra a három dombra, amelyen az óváros elterül.

A Római stadion a rombuszmintás minaretű Dzsumaja dzsámi tövében fekszik.

Található itt egy több ezer nézőt befogadó római színház is, ami nagyon hasonít a taorminaira.

Négy véres csata zajlott Sipkánál az orosz-török háború idején, a halottak emlékét őrzi az arany hagymakupolás templom. A harangokat a csatában használt lőszerekből öntötték.

Kazanlak a Rózsák völgyének fővárosa, de egy hajdani trák települést magában foglaló, Trák Királyok Völgye nevű körzetnek is a központja. A völgyben i.e. 5-3. századból származó trák sírokat tártak fel. A kazanlaki (1944-ben, légvédelmi óvóhely építése közben fedezték fel és egy trák fejedelemé volt) a világörökség része, másolata látogatható.

A völgy világhírű terméke az arannyal egyenértékű rózsaolaj (1 kg ára 6000 euró). 

Termesztése a török időkben honosult meg. Egy kg rózsaolaj előállításához általában 3,5 tonna rózsaszirom szükséges.

A híres kazanlaki fajtát nem sikerült még a szomszédos medencékben sem termeszteni, mert csökkent a rózsa olajtartalma és minősége. Májustól június közepéig virágzik.

A rózsával úton-útfélen találkozunk: kozmetikumok, rózsadzsem, rózsalikőr, rózsavíz formájában is. Utóbbival (amely a rózsaszirmok leggyengébb párlata) illatosítják a híres bolgár-török-balkáni édességet, az édes rózsaillatú lokumot is.

Neszebár sziklás félszigeten fekvő, fekete-tengeri, görög alapítású, elbűvölő városka.

Jellegzetes stílusban épült házai és templomai ma a világörökség részét képezik. Az épületek nagy része kőből és fából készült a nemzeti újjászületés stílusában.

A Pantokrator templom a bizánci stílusú középkori templomok tipikus példája.

A félsziget bejáratánál a török időkből származó szélmalom áll.

Az Aladzsa kolostor Várna közelében található. A szerzetesek lakóhelyeit és egy apró kápolnát 40 méterrel a talajszint felett vájták a mészkősziklákba a középkorban. Lakói a hészükhaszta szerzetesi hagyományt követték, vagyis egész napjukat meditációra, elmélkedésre fordították és némaságot fogadtak.

Várna Bulgária harmadik legnagyobb városa, mozgalmas kikötő, üdülőhely és pezsgő kulturális központ is egyben.

Itt zajlott le 1444-ben az I. Ulászló magyar-lengyel király és Hunyadi János hadainak vereségével és a király halálával végződő várnai csata, amelyre egy emlékpark is emlékeztet.

A Mária mennybemenetele-székesegyház az Alekszander Nevszki után a második legnagyobb bolgár keresztény templom.

Várnánál kell beszélnem a Fekete-tengerről is, hisz itt állt módunkban fürdőzni.

Alapvetően nem szeretek sós vízben úszni, mert utálom, ha tele megy vele a szám, meg síkos a tapintása, a parton pedig csípi a bőröm a só. De ha már tenger, az a Fekete legyen, mert benne minimálizálódnak az előbb felsorolt utálatos tulajdonságok. Lássuk, miért.

A Fekete-tengert egyedivé teszi a Föld összes többi tengere között az a sajátosság, hogy két különböző vízréteg van benne jelen. Az egyik egy körülbelül 150 m mély, mérsékelten sós felszíni réteg, valamint egy magas sókoncentrációjú mélytengeri réteg.

Sok magas vízhozamú folyó (Duna, Dnyeper, Dnyeszter, Don) szállít bele édesvizet, emiatt a felszíni tengervíz felhígul, így ez kevéssé sós, ún. brakkvíz (A brakkvíz vagy félsós-víz olyan víz, amelynek a sótartalma nagyobb, mint az édesvízé, de kisebb, mint a tengervízé. A kifejezés a régi holland "brak" szóból ered, jelentése: sós.), mindössze 1,6-1,8 %-os sótartalommal (az átlagos tengervizek sótartalma 3,5 %).

A Földközi-tengerből a keskeny és sekély Dardanellákon és Boszporuszon keresztül áramlik be az erősen sós, sűrű víztömeg, ami a felszíni vízrétegek alá szorul, megakadályozva a függőleges irányú vízcserét, ezért a Fekete-tenger a rosszul szellőzött tenger tipikus példája. A felszín közeli oxigéndús víz nem jut le mélyebbre, ráadásul a Boszporusz-szoros sekély küszöbe miatt nem tud behatolni a Földközi-tenger mélyebb, oxigéndús vize sem.

A Fekete-tenger mélyebb vizei oxigénhiányos, élet nélküli víztömeget alkotnak. A lehulló szerves anyag az oxigén hiánya miatt nem bomlik el. A tengerfenéken rothadó iszap keletkezik, amiből kénhidrogén oldódik a tengervízbe. A kénhidrogén erősen mérgező a magasabb rendű élőlényekre. Bénítja a légzést, a vér hemoglobin molekulájához kötődve megakadályozza az oxigénszállítást. A jelenlévő kénhidrogén és az oxigénhiány következtében a Fekete-tenger vize 200 méter alatt magasabb rendű élet szempontjából halott.

Növény- és állatvilág csak a felső 120–200 m-ig terjedő rétegben található, ez alatt csak anaerob baktériumok tudnak fejlődni. A kénhidrogénnel telített víz részaránya az összes víz mennyiségéből 87 %.

A Kőerdő ősi, fosszíliákkal teli mészkősziklatenger 18 kilométerre Várnától. Homokos táj kevés növényzettel, sivatagi hangulatot áraszt. 50 millió éves képződmény, több 100 oszlop található benne. Vannak köztük 10 méter magasak, akár 2 méteres átmérővel, akad köztük üreges és tömör is. Egyeseknek nevük is van, ami alakjukra utal.

A madarai lovas (világörökség) 23 méter magasan a hegyoldal sziklafalába vésett, 8. vagy 9. századi dombormű. Lóháton ülő uralkodót ábrázol egy vadászkutya kíséretében, amint dárdájával oroszlánra sújt le, körülötte görög felirat, amely 3 óbolgár kán hadjárataira utal.

Fontosságára és elismertségére jellemző, hogy a bolgárok arra szavaztak, hogy a madarai lovas legyen rajta a leendő euro érméjükön.

Sumen számunkra elsősorban a Kossuth Lajos Múzeumház miatt jelentős városka. Kossuth 1849-50 között 4 hónapig időzött itt. A házban megtekinthetők személyes tárgyai.

Nevét utca is viseli, és egy mellszobra is látható a városban.

Veliko Tarnovo 200 évig főváros volt a középkorban, ma az ország egyik legszebb városa. A Carevec erődből kitűnő kilátás nyílik a városra.

Ivanovo függőleges sziklafalba vájt ortodox templomai, kápolnái és kolostorai a világörökség részét képezik. A 13-17. századig éltek itt szerzetesek teljes elvonultságban, imádkoztak, gyűjtögettek, a mészkőben kamrákat alakítottak ki, és a cellákat később folyosókkal kötötték össze. Különösen értékesek középkori freskói.

És itt ér véget a beszámoló. Nem tudom, visszatérek-e még Bulgáriába. Egyet megfogadtam: ha lesz még nászutam, azt biztosan Neszebárban töltöm. Így a sors kezébe tettem le a válaszadás jogát.