"A gondolat a legellenállóbb parazita, ha egyszer gyökeret ver, kiirtani lehetetlen." (Eredet)

Nem vagyok spontán típus, folyton rövid, közép és hosszú távú terveket kovácsolok vagy vizsgálok felül. Pontosan tudom, hogy mit szeretnék elvégezni ma a munkahelyemen, majd otthon a háztartásomban, milyen ruhát mivel fogok viselni a hét hátralévő napjain, melyik nap mit fogok enni a jövő héten, mit akarok főzni jövő karácsonykor és melyik évben hová szeretnék elutazni az elkövetkező 5 évben. Aztán a sors néha megtréfál.

Körülbelül 3 éve határoztam el, hogy 2017 Japán éve lesz. Kiválasztottam a legjobb ár/érték arányú utat, spóroltam és vártam. Aztán növekedni kezdett az ára évről évre, amitől először csak a fejem csóváltam, de amikor az emelkedés mértéke elérte a 30%-ot, átlépte az általam felállított lélektani határt és annak ellenére, hogy ki tudnám fizetni az egy autó árának megfelelő összeget, nem vagyok hajlandó. Amikor ezt a döntést meg kellett hoznom, akkor tettem azt a spontán kijelentést, hogy ennyi pénzből két másik -szintén nem szerény- országba, például Norvégiába és Portugáliába el tudok jutni.

Így Japánt eltettem az olimpia utánra, közben Norvégia meg valahogy gyökeret eresztett a fejemben. Mert ugyan napelemmel működöm, így a mediterráneumhoz vonzódom, de végül is belepasszol az irányú törekvésembe, hogy lezárjam megkezdett régiók megismerését.

Hazudnék, ha azt mondanám, szívem csücske Skandinávia. Az ott tapasztalt letisztult, funkcionalista ridegség, a repülővel 100 km/órás szélben való leszállás, a májusi hó, a kopár tájak, a melegházakban ugyan megtermő, de színtelen és ízetlen zöldségek és gyümölcsök mind nélkülözik azt a szín- és ízgazdagságot, bujaságot és életörömöt, amit annyira imádok a déli országokban.

Persze az sem igaz, hogy egyáltalán nem találkoztam szépségekkel és egyáltalán nem értek pozitív élmények.

Viszont ahogy válogattam a képeket, meglehetősen rossz érzéssel gondoltam vissza az augusztusi nagykabátos, bőrig ázós városnézésekre, vagy arra, amikor annyira fújt a szél Izlandon, hogy alig tudtuk nyitva tartani a szemünket, illetve nem kaptunk tőle levegőt, mert még azt is elfújta előlünk. Magukért beszélnek azok a képek is, amelyeken nem hogy sapka, de azon még kapucni is van rajtam, pedig sosem viselek semmit a fejemen, és horrotisztikus élmény volt ilyen körülmények közt fürdőzni a Kék Lagúnában, mert ahogy víz érte az arcunkat, azonnal fájdalmasan kicserzette bőrünket az orkán erejű szél.

Na de azért mégiscsak jártam a sarkkörön, paroláztam Joulupukkival a házikójában, ültem husky és rénszarvas szánon, elkészítettem életem egyik legművészibb elrontott fotóját azáltal, hogy befagyott a fényképezőgépem a nagy hidegben és lassabban exponált, láttam, hol adják át a Nobel-díjakat, átmentem az Öresund hídon tenger felett és alatt,  megnézhettem a kis hableányt kivetítőn, miközben Sanghajban kirándult, jártam Hamlet várában, álltam az előző évben fél Európa légiközlekedését megbénító Eyjafjallajökull vulkán (mosolyogva mutatom a képen az ujjammal, hogy ő az), továbbá gejzír, vízesés, gleccser mellett-alatt-fölött.

Na jó, talán mégse lesz ez annyira borzasztó. Üsse kavics, Norvégiát még bevállalom.

Lappföld

Svédország

Dánia

Izland