Muffint sütni mindenki tud, mert az a világ legegyszerűbb dolga. Én is ezzel léptem be anno (természetesen Stahl receptekkel) a sütemények világába. Egyszerű, nem mutatós, nem kihívás. De hogy az unalmas alap valami izgalmas felépítményt kapjon, az már lázba hozott, igen. Néhány kevésbé sikeres próbálkozás után jutottam arra a megállapításra, hogy ennek szisztematikusan, profi szemlélettel és felszereléssel kell újra nekifutnom ahhoz, hogy az eredmény olyan legyen, ami megfelel maximalista elvárásaimnak.

Szerencsére a szükséges eszközök egy része már adott volt macaron megszállottságom nyomán (profi robotgép, cukorhőmérő, habzsák, díszítőcsövek, festékek) és habzsákkezelési technikám is sokat fejlődött az utóbbi időben. Így felvázoltam az elérendő célt, a fő csapásirányt és nekiláttam a még beszerzésre váró hozzávalók felhajtásának.

Eddig csak a külcsínt emlegettem, de ez persze nem elég. Szeretném megtalálni azt a krémet, ami jól formázható, de finom is. A vajkrémtől idegenkedek, mert önmagában nagyon ölős. Így rengeteg blogot elolvastam, számtalan videót megnéztem lehetséges alternatívák után kutatva. Emellett pedig tanulmányoztam a különböző díszítőcsövekkel előállítható mintákat és alakzatokat, hogy fel tudjam mérni, hol az érdeklődésem határa. A terv összeállt, indulhat a kaland. Akinek van kedve hozzá, tartson velem.

Induljunk a kályhától

Azaz a klasszikus vajkrémtől. Mert, hogy annak a legjobb a tartása, nem kérdés. Persze nincs olyan, hogy "a" vajkrém, mert számtalan variációval találkoztam, az 1:1 aránytól elindulva a brutálisan cukrosig. Arany középutat keresve jutottam el Cupcake Jemma receptjéhez, amelynél 150 gramm vajat dolgozunk össze 340 gramm porcukorral. Arra kell figyelni, hogy a vaj tényleg az legyen ami, nem pedig margarin, a szobahő pedig valóban legyen szobahő, amihez nem elég egy órával az akció előtt kivenni a hűtőből, hanem már előző estétől a munkapulton várakoztatom, ha reggel akarok vele dolgozni.

A procedúra viszonylag hosszadalmas és fárasztó, így praktikusabb robotgéppel végezni, mint kézi mixerrel.

Hisz már eleve úgy indulunk, hogy a szobahőmérsékletű vajat 5 percig kevertetjük maximális fokozaton.

Ezután sok kis részletben adagoljuk hozzá az átszitált porcukor 3/4-ét (hozzáadás után először lassú fokozaton kevertessük el, különben beteríti a konyhát, majd minden egyes részletet kevertessünk 2 percig maximumon).

Ezután adjunk hozzá 3-4 evőkanál zsíros tejet, egy teáskanál vaníliaesszenciát, kevertessük el, majd jöhet a maradék cukor a már ismertetett módon. Keverjük át  fakanállal, hogy a tál falára esetlegesen felragadt cukor is belekerülhessen, majd záróakkordként kevertessük újra 5 percet maximális sebességgel. Ha kész, színezzük kedvünkre.

Én most egy brutálisan csokis és sötét muffint választottam alapnak, amihez jól passzolt az édes krém és remekül érvényesültek a tarkabarka színek a tetején.

Kicsi kitérőt tegyünk a tésztával kapcsolatban. Részemről két alapszabályt mindenképp betartok: nem kevergetem hosszan, precízen a száraz és nedves hozzávalókat, hanem csak sittysutty, továbbá nem sütök több részletben, elkerülendő, hogy a tészta sokáig álljon összekevert állapotában, mert mindkettő tömör, nehéz állagot eredményez a fáma szerint.

Mostanában olvastam egy olyan tapasztalatot, hogyha a tésztához olajat használunk és nem vajat, nem lesz morzsálódós napok múlva sem. Namármost én annyira utálom kiérezni az olaj ízét a süteményekből, hogy mindenhol vajra cserélem, úgyhogy tőlem ennek az állításnak sem a megerősítését, sem a cáfolatát nem fogja megkapni senki.

Első körben a négy klasszikus díszítőcsővel próbálkoztam, minél többféle mintát szerettem volna kipróbálni.

A muffinok feldíszítése után gyakoroltam még kicsit a megmaradt krémmel is.

Miután maradt némi fondantom karácsonyról, belekóstoltam egy másik technikába is.

A masszát kinyújtottam folpackon, sablonnal mintát nyomtam bele, kiszaggattam és beborítottam vele az előzőleg vajkrémmel feltöltött/kiegyengetett sütemények tetejét.

Meglepően jól sikerültek, elégedett vagyok az első próbálkozás eredményével. Persze van még hova fejlődni, de terv és ötlet is akad még bőven a tarsolyomban, így lesz folytatás. Nem egy, nem kettő.

(inspiráció innen, muffin kapszli innen, habzsák innen, díszítőcsövek, mintázó sablon, kiszúrók innen)