És tényleg. Több mint fél éves felkészülési időszakom végére értem. Nem emlékszem, voltam-e valaha ilyen alapos, merítettem-e bármikor is ennyire mélyre. Így már csak a tapasztalás maradt.

És hogy a kör bezáruljon, az i-re a pont felkerüljön, azzal búcsúzom, amivel indítottam: ismerkedjünk meg az ikonikus norvég minta eredetével és a viking kötéssel.

Selbu rózsa

A legismertebb minta a Selbu rózsa, amit norvég csillagnak is szoktak hívni, és Norvégia népművészetének jelképévé vált. Alakja szabályos oktagram.

Selbu különleges kötéstechnikájáról híres: eredetileg fekete és fehér birkák festetlen gyapjából kötötték a jellegzetes, kétszínű mintákat.

Az 1800-as évek derekától már készítettek ilyen ruhadarabokat. Először esküvői ajándékként, a vőlegény és a többi családtag kapott egy-egy kötött darabot a menyasszonytól, de hamarosan nagyon népszerű lett, és a környéken mindenki – nők, férfiak, sőt gyerekek is – ilyet kötött.

A település címere is 3 Selbu rózsából áll.

A viking kötés, avagy a nålebinding

A nålebinding (szó szerinti fordítása tűvel kötés, öltéses kötés) tekinthető a mai értelemben vett kötés ősének.

A "kötés" egy db lapos, felfelé szélesedő, lyukas csont tűvel történik.

Egyetlen hosszú fonallal, az öltésekhez némiképp hasonló módon végzett kelmeképző technika. Az új hurkot legalább 2, esetleg több már elkészült hurkon húzzák át.

Ilyen tűk kerülnek elő ásatásokon is bőven. A mocsári hullákon, illetve a fjordok alatt, elsüllyedt viking hajókból pedig "kötött" ruhadarabok. A technikát valószínűleg az ősi Egyiptomban is ismerték, a vikingek megfejtették a módját, és egy valamirevaló hagyományőrzőnek meg sem kottyan egy kesztyű vagy egy zokni elkészítése.

A technika inkább egyfajta csomózás, ugyanis az elkészült munkadarab vágható. Szóval nem olyan, mint a hagyományos kötés, ami azonnal elbontható.