Ez a film azt vizsgálja, hogy hat a hangszennyezés a bálnák életére. Felmerült ugyanis a gyanú, hogy a bálnák időről időre ismétlődő, tömeges partra vetődésének ez az oka.
A megnövekedett teherhajó forgalom, az olaj- és földgázmezők feltárásával járó robbantások, a haditengerészeti szonárok által kibocsájtott zaj teljesen ellehetetleníti többek közt a bálnák kommunikációját, táplálkozását, szaporodását, ami felborítja a természetes egyensúlyi folyamatokat, így drámai hatással van az emberiség életére is.
A film okokat, bizonyítékokat és megoldásokat keres, csodás kép- és hangfelvételekkel hívva fel a figyelmet a problémára.
A vikingek titkai
A dokumentumfilm gerincét az adja, hogy Sarah H. Parcak űrarcheológus új technikával, nagyfelbontású műholdképeken kutatja Észak-Amerikában a vikingek nyomait.
Ezek a műholdak az infravörös sugárzás adatait is képesek rögzíteni, így olyasmit is láthatunk, ami a föld alatt van. A föld alatti ősi maradványok közvetlenül hatnak a felszíni növényzetre. Az eltemetett kőfalak pl. akadályozzák a gyökerek növekedését. Az emberi szem ezt képtelen érzékelni, de az infravörös sugarak megmutatják a föld felszíne alatt lévő régi épületeket.
A vikingek 400 évvel Kolumbusz előtt már Észak-Amerika földjére léptek. Ezt bizonyítják azok a leletek, amelyeket korábban Új-Fundland északi részén találtak,
többek között a vikingekre jellemző, tőzegből épült hosszúházak maradványai is (a terület a világörökség része).
A korábbi kutatási eredmények és az új technika felhasználásával próbálnak további viking települések nyomaira bukkanni a környéken, miközben megismertetnek bennünket a vikingek életmódjával és szokásaival.
KRIMI
Az eltűnés sorrendjében
Az Eltűnés sorrendjében annak a jelenségnek az iskolapéldája, amikor egy tisztes állampolgárt olyan szintű igazságtalanság ér, amit nem tud feldolgozni,
elgurul a gyógyszere és halomra lövi a Kon-Tiki legénységének zömét.
A film elég jó, bár kiszámítható és csak korlátozottan vicces. Működik viszont az önirónia és a jóléti társadalom kritikája.
Szép a táj a brutál mennyiségű hóval (van mit kotorni doszt),
kúl a lakberendezés
és menők a verdák.
Főszerepben a most is remek Stellan Skarsgård, a többi szereplő pedig gyakorlatilag lefedi a korábban már bemutatott, legtöbbet foglalkoztatott norvég színészek nagy részét.
Kettőt kiemelnék azért a sokadalomból. Egyikük a kedves-helyes Pål Sverre Hagen, aki ebben a filmben nagyon rossz. Nem tudom, rendezői koncepció volt-e, vagy csak ő értelmezte sajátosan az egzaltált bűnözői karaktert, mindenesetre eléggé ripacsra sikerült ez az alakítás, kimerül néhány torz grimaszban.
A másik figura, akit örömmel ismertem fel, a Kínai, azaz David Sakurai, aki a mi Lizánk mellett kísértett Tomy Taniként.
Fejvadászok
Kortárs norvég filmekkel való ismerkedésem ezzel a filmmel kezdtem, amelynek Nesbø regénye az alapja. Szabályosan sokkolt. Nagyon nehéz volt követni a történetet. Egyrészt mert nagyon szokatlanok a nevek, másrészt a sztorivezetés is zavaros, ráadásul nagyon (túl) sok a csűr és a csavar.
Az erőszakot annyira túltolják, hogy már képtelenség komolyan venni (amikor a főszereplő lezuhan kocsival egy mély szakadékba, aztán körömvágó ollóval, meg ki tudja honnan odakerült borotvával nekiáll lenyiszálni félhosszú haját, na az például pusztító).
Sok a szex meg a pucérkodás, de nem izgalmas, hanem kínos módon.
Pedig maga az alapötlet jó. Adott egy fejvadász, aki fizetése feletti nívón él feleségével.
A hiányzó jövedelmet úgy pótolja, hogy betör az állásinterjúkra jelentkező (és azon jó alaposan kikérdezett) emberek lakásába
és értékes festményeiket reprodukciókra cseréli ki.
Aztán egyszer csak a kezei közé kerül egy Rembrandt.
Onnantól minden a feje tetejére áll, nem tudni, ki ver át kit, ki barát, ki ellenség, ki kivel van.
Feltételezem, a regény jó lehet, csak nem biztos, hogy amit elbír a papír, azt elbírja a filmvászon is, de lehet, hogy csak ügyetlenül nyúltak az alapanyaghoz.
Hajszál híján úriember
Ulrik 12 év után szabadul a börtönből, ahol gyilkosságért ült.
Kinn volt főnöke, a maffiózó Jensen várja, aki lakást intéz neki nővérénél, és autószerelői állást egy műhelyben.
Egyúttal fegyvert is szerez, mert elvárja, hogy Ulrik lelője a férfit, aki anno feladta őt a rendőrségen.
Ulrik alapvetően jólelkű, béketűrő és ügyes szerelő. Megpróbál becsületesen élni, így nem fűlik a foga az újabb gyilkossághoz. Megpróbálja rendezni viszonyát időközben felnőtt fiával is, aki apai örömök elé néz.
Élete a műhely és Jensen szakadt, lepusztult nővérének szuterén szobája között zajlik. A nő szemet vet Ulrikra, először tévét visz neki, majd egyre pazarabb vacsorákkal kényezteti,
végül rátukmálja „bájait” is. A férfi kelletlenül tesz eleget a nő elvárásainak, szexuális együttléteik mechanikusak és örömtelenek.
Annál is inkább, mert titkon a műhelyben dolgozó Merétéért dobog a szíve. Merete bizalmatlan és neurotikus, ráadásul brutális exférje is zaklatja.
Végül csak enged Ulriknak és bimbózni kezd köztük a szerelem. Így a férfi beszorul a két nő közé, ami csak ideig-óráig tartható. A helyzet tarthatatlanná válik, és lassan minden összeomlik, mindent elveszít, amit felépített becsületesnek induló újrakezdésében. Ekkor a körülmények hatására rossz döntést hoz.
De hát ebben a történetben egymást váltják a tragikomikus csűrcsavarok, így talán mégiscsak megkapja a sorstól az új esélyt, amire annyira vágyik.
Főszerepben a kiváló Stellan Skarsgård (ahogy Merétével a randin táncol, az valami pusztító), de több ismert arc is felbukkan legalább egy pármondatos epizódszerep erejéig.
Hóember
Nehéz lehet feldolgozni Nesbøt. Mert érzékeltetni kell Harry Hole alkoholizmusát, bonyolult lelki viszonyát Rakellel és Oleggel, és ott vannak még azok a fránya megtévesztő mellékszálak is, amiket ha benne hagyunk a sztoriban, csak el kellene varrogatni végül, ne lógikáljanak értelmetlenül szerte és szana (na jó, ilyesmiből akad azért a regényben is szép számmal).
Ebben a feldolgozásban Harry kicsit sokat fetreng illumináltan, cigit cigire szív,
és szinte mindig azt látjuk, hogy el van veszve térben és időben. Ezt a szétcsúszott állapotot még jól megfogja Fassbender, de azt, hogy ez az ember emellett össze is tudja magát kapni, amikor kell, hogy remek logikával és intuíciókkal rendelkezik, azt csak mások elbeszéléséből tudjuk meg, mert Fassy képtelen kirángatni nyomozóját a bódult másnaposságból.
Rakel öregecske és csúnyácska, nem igazán jövünk lázba a szexjelenetüktől, nem értjük, mi vonzza őket egymáshoz, nem izzik köztük a levegő.
Mindezek ellenére nekem mégis jobban tetszett, mint a Fejvadászok. De azt el kell ismernem, hogy bedobtak olyan manipulatív elemeket (és most nem arra a jelenetre célzok, amelyben Fassy boxeralsóban forgolódik az ablak előtt, mert az engem teljesen hidegen hagyott), amik nem biztos, hogy másokra is ugyanolyan hatást gyakorolnak, mint rám. Aki viszont járt már azokon a helyeken, amelyeken a film játszódik, nem hogy megbocsájtja, de egyenesen üdvözli az első órát, amelyben másik évszakban is megnézheti a fjordokat, az Atlanti-óceáni utat, felkiált, ha Bergent mutatják madártávlatból, vagy a hófödte Frogner-parkot, ha a háttérben felbukkan a Holmenkollen jellegzetes alakja, bevisznek minket az oslói városháza olyan termeibe, ahova hétköznapi turistának esélye sincs bejutni.
Eközben a többiek már mocorogni kezdenek, nem értik és unják a flashbackeket, a tér- és időbeli ugrásokat, azt, hogy egy óra elteltével még sehol egy hulla. Aztán a második részben minden felpörög (túlságosan is), röpködnek a levágott, szétlőtt fejek, lemetszett ujjak.
Nem tudom, összeáll-e a kép annak, aki nem olvasta a könyvet. Én ugye nem tudok kívülállni, hisz olvastam is, jártam is ott, így összességében elég jól elvoltam. Nem mondom, hogy életem egyik legjobb krimijét láttam, koránt sem. De sokkal jobb volt annál, mint amire számítottam.
Varg Veum
A 12 részes sorozat cím- és főszereplője Varg Veum, aki magánnyomozó Bergenben. Hátteréről keveset tudunk: kirúgták a gyermekvédelemtől és viszonya volt egy korábbi drogos védencével.
A sorozat első felében jobbára az autójában lakik, mindig feketében jár, néha összeszűri a levet valakivel.
A későbbi részeknél stílust vált, a haját is levágatja, innentől nekem a fiatal Nick Noltet idézi.
Viszonylag stabil párkapcsolatban él, amit rendszeresen erőpróba elé állít valami olyan történés, ami abból fakad, hogy barátnőjével munkájukból adódóan mindketten macerás emberekkel kerülnek kapcsolatba.
Ambivalens viszonya van egy rendőrségi nyomozóval, aki hol letartóztatja, hol megmenti, hol ekézi, hol lelkizik vele. Többnyire igyekszik Vargot elhessegetni az épp aktuális bűnügytől, amit persze végül mindig ő old meg.
Amúgy elég vontatottak a részek (bár néha meglehetősen brutálisak is), és sokszor hiányoznak szemek a logikai láncból, magyarán nem világos, hogy jutott el bizonyos következtetésekig Varg, mert maximum intuícióval magyarázhatóak.
Ami viszont erénye a sorozatnak, hogy megismerhetjük belőle Bergen nevezetességeit (feltűnik Bryggen, az Akvárium, Holberg szobra többek közt) és meglehetősen esős időjárását.
A 10. rész két okból érdekes: egy elképesztő (csaknem függőleges hegyoldalról lesikló) síelős jelenettel indít, majd a film jelentős része Budapesten játszódik.
MINDENFÉLE (ANIMÁCIÓ, FANTASY, KALAND, THRILLER)
A Ragnarok-rejtély
Sigurd egy özvegy régész két kamaszodó gyerekkel. Az oslói Viking Hajómúzeumban dolgozik, az Oseberg hajó kutatása a szenvedélye, erről szól az élete.
Igazi tudós típus, képtelen bármi másra koncentrálni. Mindig késik, ottfelejti gyerekeit az iskolában. Pedig szereti őket (a maga módján), de teljesen alkalmatlan hétköznapi problémák megoldására, a mindennapok egyben- és kézbentartására. Mindent elfelejt, emiatt állandó konfliktusban áll főnökével és gyerekeivel.
Az Oseberg hajóban arra utaló nyomokat találtak, hogy a vikingek felhajóztak vele Finnországig. Osa királyné sírjában feltárt leletek rúnáit tanulmányozva a Ragnarok („az istenek alkonya”, a skandináv mitológiában a világ végén vívott csata, amelyet az Odin vezette istenek és a Lokit is soraiban tudó óriások vívnak majd meg. Ebben az összecsapásban nem csak a benne részt vevő istenek, óriások és teremtmények többsége hal meg, hanem a világon majdnem minden elpusztul) szóra bukkan, amiből arra következtet, hogy ezen a nyomon elindulva megfejtheti a Ragnarok-mítoszt, amely véleménye szerint egy olyan jelentős valós eseményen alapul, ami megváltoztatta a norvég mitológiát.
Mind a főnöke, mind a múzeum szponzorai hülyének nézik elmélete miatt, amit még feleségével, egyben kolléganőjével dolgoztak ki korábban.
Aztán haverja beállít egy viking rúnakővel, amit Finnországban talált. Az osebergi leletek egyikének segítségével olyan utalásokat olvas le Sigurd a kőről, ami egyértelművé teszi, hogy érdemes nekivágniuk és a Ragnarok-rejtély után kutatniuk északon.
Így a gyerekek hiába vágyakoznak spanyolországi vakációra, mint osztálytársaik többsége, finnországi túrára kell indulniuk apával.
Eddig rendben is van minden, jó alap lehetne ez egy izgalmas kalandfilmhez. Vannak szép tájak, barlangban viking leletek, de amikor befigyel az Alien (tojások) és a Harry Potter (Baziliszkusz) vonal, onnantól szétesik a történet, átmegy egy gagyi, zs kategóriás rémisztgetésbe, és hiába félnek hitelesen a szereplők, csak a szemünket forgatjuk.
A főszereplő Pål Sverre Hagen, míg lányát az Igazi őrült szerelemben látott, félméteres nevű lányka, Maria Annette Tanderø Berglyd alakítja.
A trollvadász
A voldai egyetem film szakos forgatócsoportja egy orvvadász felkutatására indul, aki a hírek szerint illegálisan öl medvéket. Megtalálják a férfit, de nem hajlandó nekik nyilatkozni. A fiatalok nem tágítanak, suttyomban követik éjszakai portyájára, ahol megdöbbentő felfedezést tesznek. A férfi végül megnyílik nekik és egy kormány szintű átverésre derül fény a szavai nyomán.
Az áldokumentarista fantasy legnagyobb gyengéje a CGI. Mert míg a feszültséget kell fokozni, a trollokkal kapcsolatos áltudományos eszmefuttatásokat kidolgozni, minden rendben van, de ahogy megjelennek a gagyi lények, számomra sajnos teljesen komolytalanná válik az egész és oda az illúzió.
A színészek jók, szépek a tájak, amelyeken végigautóznak, a skandináv atmoszférát pedig remekül sikerült visszaadni.
Babycall
Az anya új helyre költözik fiával annak brutális apja elől. A nő szorong, mindentől és mindenkitől retteg. 8 éves fiát borzasztóan félti, attól is kiborul, ha éjjel külön szobában alszanak. Ezért vesz egy bébiőrt, hogy még éjszaka is kontrollálni tudja.
A nő egyetlen barátja az áruház műszaki osztályán dolgozó Helge.
Ennyi tűnik biztosnak, vagy mégsem?
Noomi Rapace nagyon retteg. Nagyon jól retteg.
Ebben nincs köztünk vita senkivel. Meg abban sem, hogy ez a film miről szól? Mert az addig oké, hogy menekül a fiával brutális férje elől, de akkor most ki élő, ki holt? Van tó, vagy csak parkoló? Másik kisfiú ki ő? Helge most akkor hogyhogy látta a ki ő kisfiút? Szóval jól indul, van feszkó, van félés, van ziláltság, aztán meg csak a katyvasz.
Igazából Noomi hiába jó, nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy nem értjük, jogosan félt-e, vagy csak zakkant volt vagymivan.
A sok ellenszenves szerep után Kristoffer Joner Helgeként lágyabb és finomabb, mint bármikor.
Kon-Tiki
Egyértelműen az egyik kedvencem. A témája miatt is, meg mert tele van varázslatos felvételekkel. A bálna, a világító planktonok és medúzák,
a víz alá merülés a cápakosárban a körülötte settenkedő ragadozóval,
vagy a cápabosszú Lorita felfalásáért.
Emellett bemutatja az utazókra leselkedő veszélyeket és azt, hogy hatott rájuk a több hónapos összezártság, a kételkedés, hogy valóban elérik-e céljukat, a folyamatot, amely során az út végére igazi csapattá és barátokká kovácsolódtak.
Csupa-csupa izgalom: tomboló vihar, cápák elől menekülés, szétesni készülő tutaj. Kellenek is az izgalmak, hisz a film fele a végtelen óceánon játszódik.
Megható, ahogy kimerülve, nagy szakállal, az utolsó, egyben legrázósabb akadálynál, a Raroia atollnál, kihasználva a hullámok ciklikus ismétlődését, átszörföznek a korallzátony fölött, és több mint 8000 kilométer megtétele után megérkeznek végcéljukhoz.
Pål Sverre Hagenre alkatilag teljesen passzol a fiatal Heyerdahl szerepe és fanatizmusa is meggyőző.
Ismerős arc még a csapatban a Vikingek Flokija, azaz GustafSkarsgård.
Szép és magasztos film a céltudatosságról, a kitartásról, az akaraterőről.
Menekülés
A Menekülés 1363-ban, tíz évvel azután játszódik, hogy a pestis a lakosság felét kiirtotta.
Egy 4 tagú család vándorol a pusztaságban,
amikor egy vad horda megtámadja és lemészárolja őket tinédzser lányuk kivételével. Őt ugyanis táborukba hurcolják, hogy gyereket szüljön vezetőjüknek, aki erre már képtelen.
Van már egy fogadott lánya, akinek szülei elpusztultak a járványban, és aki azonnali sorsközösséget érez az új jövevénnyel. Segít neki megszökni,
együtt menekülnek hegyen-völgyön át a bosszúszomjas banda haragja elől.
A kislányt elfogják és visszahurcolják, ám ekkor társa kilép az áldozati szerepből, és Katniss Everdeen módjára, egy szál íjjal felfegyverkezve támadásba lendül.
Tájak szépek, zene jó.
Metropia
A Metropia, legnagyobb tanulsága az, hogyha hangokat hallasz a fejedben, először próbáld meg lecserélni a samponod, ne fuss egyből dilidokihoz.
Disztópia, szürkeség, kiégés, föld alatti, világméretű összeesküvés az emberek fölötti kontroll megszerzésére. Hidroglóbuszfejű, sápadt, rosszul animált, darabosan mozgó figurák,
amelyek közül kettőt Alexander Skarsgård ihletett.
Erénye egyben a hátránya is: kézzel rajzolták, de fölösleges volt, hisz ma már a CGI-vel sokkal élethűbb figurákat és mozgásokat tudnak megalkotni. A sztori pedig klisés és unalmas.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó