Körülbelül háromszor sütöttem mézeskalácsot életemben. De csak a pepperkakénál ébredtem rá arra, hogy ezek díszítéséhez kellenek azért speciális képességek, technikák és eszközök is. Feltéve, hogy az ember professzionális végeredményre törekszik. Mint Solti Berni például.

Nem ismertem őt személyesen korábban. Csak a munkáival találkoztam a kozmetikában, mert Berni anyukája a kozmetikusom barátnője.

A mézeskalácsaitól már első látásra tátva maradt a szám. Egyrészt elképesztően ízléses és különleges volt a díszítésük, olyan, amilyet előzőleg még sosem láttam. Mert van ugye általában a színes-tükrös-szíves hungarikum, amikkel vásárokban és búcsúkban találkozhatunk,

meg a minimáldizájnos barna-fehér párosítás.

Ezek a vásári darabok többnyire kemények, mint a kő. Nem úgy Berniéi. Mert az ő kalácsai omlósak és puhák, az ízük is finom. Ez a másik ok, ami miatt annyira megtetszettek nekem.

Hogy ezt a műfajt ilyen modernül, vagány formákkal, szebbnél szebb színekkel, csipkékkel, girlandokkal, virágokkal, keresztszemes hímzéssel is lehet művelni, nem gondoltam volna.

De azt sem, hogy én, mint egyszerű földi halandó, akinek minimális köze volt korábban ehhez a témához, is el tudnám őket készíteni.

Aztán amikor hírét vettem, hogy Berni tanfolyamot is tart annak érdekében, hogy megossza a tudását másokkal, egyből rá is ugrottam a lehetőségre.

Alkotótársul olyan valakit hívtam magammal, aki hasonló elkötelezettséggel és kvalitással bír, mint én (sőt).

A kiegyenlített munkamorál nagyon hasznosnak bizonyult a 4 órás tanulás alatt, mert párhuzamosan tudtunk haladni, nem kellett senkit bevárni, vagy felhúzni, hogy kiegyenlítődjön a tudásszint.

Ez a négy óra talán nem tűnik soknak, de ha meggondoljuk, hogy folyamatos, koncentrált figyelemmel és aprólékos, finom mozdulatokkal csináltuk végig, el lehet képzelni, mennyire fárasztó. De ezt közben nem érzékeltük, röpült az idő, imádtuk minden pillanatát.

Még ha annyira összpontosítottunk is, hogy -mint Judit találóan megjegyezte- néha még levegőt se vettünk, nehogy valamilyen vonalat tovább húzzunk, mint szeretnénk. Erről az az ukrán művészbácsi jutott eszembe, akinek munkái a szentendrei Mikro Csodák Múzeumában láthatók, és olyan alapanyagokkal dolgozik, mint hajszál, mákszem, faragás közben pedig még a szívverését is lelassítja, hogy pontosabbak legyenek a mozdulatai.

Számtalan technikát megtanultunk Bernitől, és a szakmai fogásokon túl a recepteket, és a maga által kreált gyakorlósablont is megosztotta velünk. Nem beszélve arról, hogy megemlékezett rólunk egy Facebook bejegyzésében is.

Csak ajánlani tudom a tanfolyamát, mert tartalmas, hasznos és remek kikapcsolódás. Berni megtalálható/elérhető a következő helyeken:

www.mygingerland.blogspot.hu

www.facebook.com/mygingerland

bernisolti@gmail.com