Norvég kalandunk indításaként elrepültünk a Norwegian Airlines-szal Oslo Gardermoen repterére.
A Norwegian Európa harmadik legnagyobb fapados légitársasága. 1993-ban alapították, majd 2002-ben szolgáltatásainak funkcióját megváltoztatva fapados légitársasággá alakult. 416 útvonalon működtet járatokat kb. 126 célállomásra, 35 országba, négy kontinenst érintve. Természetesen leggyakrabban Skandinávián belülre.
A légitársaság flottája 2016-ban 110 gépből állt, Airbusokból és Boeingekből.
A Norwegian elsőként biztosított fedélzeti wifit Európán belüli járatain.
A gépek felismerhetők piros orrukról, hátsó felükön pedig valamilyen (korábban csak norvég, később már skandináv, vagy Skandináviához kötődő) híresség portréja látható.
2,5 órás repülőút után, 20 fok körüli hőmérsékletben és tündöklő napsütésben érkeztünk meg Oslóba. Útvonalunk kiindulópontja és egyben végcélja is a főváros volt, ahonnan észak-nyugat-dél-keleti irányú kört készültünk leírni az óramutató járásával ellentétes irányban, hogy felfedezzük Norvégia sarkkör alatti területét.
Buszra szálltunk és észak felé indultunk a Mjøsa-tó mentén, Hamarban lévő első szállásunkhoz.
A Mjøsa Norvégia legnagyobb kiterjedésű tava. Keskeny, de 100 km hosszú. 449 méteres mélységével Európa tavai között a harmadik legmélyebb.
A tavon jár a világ legrégibb, még működőképes gőzhajója, a Skibladner, amit 1856-ban bocsátottak vízre. A nyári szezonban még mindig közlekedik, végállomása a tó legészakibb pontján található Lillehammer.
Hamart éppen csak érintettük, így egyetlen nevezetességét láttuk csak, az 1994-es téli olimpiára épített, felfordított viking hajóra emlékeztető, a gyorskorcsolya versenyek lebonyolítására emelt csarnokát (20 ezer néző befogadására alkalmas, 9600 négyzetméteres a jégfelület és 94,6 méter hosszú).
Másnap reggel hidegben, és szakadó esőben indultunk tovább Lillehammerbe. Akkor még nem sejtettük, hogy ez a pompázatos időjárás 5 napon keresztül fogja nehezíteni az életünket.
Továbbra is a Mjøsa-tó mellett haladtunk észak felé.
Lillehammer az 1994-es téli olimpiáról híres és a norvégok kedvelt síparadicsoma. Belvárosa kicsi és könnyen felderíthető.
Legfőbb látványosságai az olimpiai létesítmények (köztük a sísánc) és a skanzen. Maihaugen nevű szabadtéri néprajzi múzeumának több mint 200 eredeti épülete hűen szemlélteti a norvég parasztok egykori életkörülményeit. XIII-XVIII. századi történelmi házakat, boltot, iskolát, tanyaépületet, és az 1200 körül épült garmói árbóctemplomot is megnézhetjük itt.
Lillehammerrel kapcsolatban két dolgot érdemes még megemlíteni. Egyrészt itt élt Sigrid Undset, akinek szobra megtekinthető a főutcán, egykori lakóháza pedig a városkából északra kivezető út közelében található.
A másik pedig a Birkebeinerrennet, ami a Haakon Haakonsont kimenekítő nyírfalábúak útjának állít emléket.
Az 54 kilométeres sífutóversenyt 1932 óta rendezik meg Rena és Lillehammer között.
A csecsemő királyfit egy 3,5 kilós hátizsák személyesíti meg, ezzel a plusz teherrel a hátukon kell teljesíteniük a távot a résztvevőknek.
A sísánc tetején kezdtük a látnivalók megtekintését,
majd 954 lépcsőt leküzdve jutottunk le az aljára,
az olimpiai lánghoz.
Azt, hogy penetránsan rossz volt az idő, a képek jól szemléltetik. Az viszont nem látszik rajtuk, hogy ez a norvégokat cseppet sem zavarta. Korra, nemre való tekintet nélkül, hiányos öltözékben futottak le, s fel a rengeteg lépcsőn, illetve sportoltak mindig mindenütt.
A lépcsőmászásért keserves árat fizettünk utólag: egy hétig invalidusok módjára vergődtünk le és fel a buszba az izomláztól.
Amikorra a skanzenhez értünk, szerencsére szünetelt az eső pár óráig, így nyugodtabb körülmények között tekinthettük meg a valóban fantasztikus létesítményt.
A látogatócsarnokot elhagyva Kaszper, Jeszper és Jónatán búcsúztatott bennünket.
Tettünk még egy sétát a városka főutcáján is, lefotóztuk az írónő szobrát, de mivel újra eleredt az eső, visszasiettünk a buszhoz.
Lillehammertől északra kanyarog Peer Gynt útja. A helyenként ezer méter fölé emelkedő úton megismerkedhetünk Ibsen darabjának csodálatos színhelyével.
Ezen a környéken található Bjørnson egykori lakóháza, illetve az emlékének szentelt múzeum is.
Ringebu árboctemplomát a XIII. század közepén emelték. Gazdag faragásaiért és szép belső kiképzéséért érdemes meglátogatni.
Ringebutól észak felé haladva található Sel, ami arról híres, hogy ez a színhelye Sigrid Undset Kristin Lavransdatter című regényének.
A következő látnivalónk a Troll-fal volt. Az 1000 méter magas meredek sziklafal a hegymászók paradicsoma, Európa legnehezebben leküzdhető hegyvidéki terepe. Először 1967-ben jutott fel ide egy francia hegymászó.
Nagyon vadregényes, de útközben szinte minden technikai megállónknál is találtunk megörökítésre érdemes látványosságot.
Harmadik napunk a Trollok útjánál indult.
Az eső folyamatosan esett és olyan gyorsan ereszkedett le a köd a völgybe, hogy a kilátóhoz érve már gyakorlatilag az orrunkig sem láttunk. Szerencsére korábban, a busz ablakából sikerült néhány képet készíteni, amikről lemérhető, hogyan is kell elképzelni ezt a kurflis, kacskaringós útszakaszt.
De legalább trollt láttunk doszt.
Mutatok néhány szépséget az Ålesundba vezető úton látottak közül is.
Ålesund három szigetre épült. 1904-ben egy pusztító tűzvészben épületeinek nagy része 24 óra alatt megsemmisült. 850 ház égett porig, 10 ezer ember vált hajléktalanná. A további tüzek megelőzése érdekében a gyúlékony fa helyett kőből, szecessziós stílusban építették újjá. A város egyben Norvégia egyik leghíresebb fjordjának, a világörökségi listán is szereplő Geiranger-fjordnak a kapuja.
A város híres szülötte a viking Rollo, aki később megalapította a Normandiai Hercegséget.
Természetesen szobrot is emeltek a tiszteletére.
A város fölé magasodik az Aksla-hegy, ahonnan pompás kilátás nyílik a szigetekre. 418 lépcsőfokon lehet róla lejutni a városba.
Akváriuma a legnagyobb egész Skandináviában. Az Északi-tenger, a skandináv tavak és folyók állatvilágát mutatja be.
Temploma 1909-ben épült fel.
A városba érve annyira szakadt az eső, hogy rögtön beszaladtunk az Akváriumba. Túlzás lenne azt állítani, hogy nem szép, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy azért nem kiemelkedően.
Rövid buszos városnézés után felmentünk a hegyre, gyors fotó következett a városról, amin azért a cudar idő ellenére is látszott, hogy van benne potenciál.
A 418 lépcsőn való leereszkedésre nem vállalkoztunk, a szálloda védett, kényelmes, száraz milliőjére vágytunk. Vacsora után már képtelenek voltunk rávenni magunkat a csavargásra, annyira kikészített minket a borzasztó időjárás, így Ålesund alaposabb megismerése elmaradt.
Reggelre persze összekaptuk magunkat, hisz az első fjordhajózás várt ránk. Ehhez dél felé vettük az irányt.
A Geiranger-fjord Norvégia legszebbnek tartott fjordja. A Stor-fjord 18 kilométer hosszú mellékága. 200-250 méter széles, mélysége középen, a hajózás vonalában 200 méter körüli, a partoknál 60 méterre csökkenhet. a partot övező hegyek elérik az 1600 méter körüli magasságot, az 1000 méter feletti csúcsokat nyáron is hó borítja. Számos vízesés zuhan alá a környező hegyekből. A Hét nővér a legismertebb közülük.
Hellesylt falucskából hajóztunk Geirangerbe.
Hellesylt megkapó település a városközpontot átszelő, morajló vízesésével.
A fjord pedig igazán méltó hírnevéhez.
Zord tájakon, 12 fok körüli hőmérsékletben haladtunk tovább dél felé, hisz várt ránk a gleccser.
A 106 kilométerre a szárazföldbe benyúló Nord-fjordnál található a Jostedal gleccser, Európa legnagyobb összefüggő gleccsermezője. Ennek része a Briksdal-gleccsernyelv, amihez mi úgynevezett troll autókkal kapaszkodtunk fel.
Szép volt, bár Izlandon láttam már ennél sokkal komolyabbat is, ezért a lenyűgöző jelzővel azért nem illetném.
És ha már troll autót emlegettem, ne maradjanak el a nap troll „leletei” se.
Még egy gleccsert (Boyum) láttunk másnap reggel, de ezt megint csak a buszból le, fotó, iszkiri vissza stílusban, mert az eső továbbra is szakadt.
Ezután elindultunk a Sognéhoz.
A Sogne-fjord Norvégia leghosszabb (204 km) és legmélyebb (1308 m) fjordja, a legszélesebb pontján 5 kilométer széles, a partjait övező hegyek 1500-1600 méter magasak. A fjordot szegélyező keskeny, termékeny földsávokon itt—ott elszórtan megbúvó apró farmokat láthatunk.
A királyok fjordjának is nevezik. 1184-ben Sverre király itt vívott történelmi jelentőségű csatát ellenségeivel. VII. Edvard angol király lazacra vadászott itt. II. Vilmos német császár 1898-1914 között évente itt töltötte szabadságát. Harald trónörökös minden évben horgászik és vadászik a fjord környékén.
Hajókáztunk, aztán elindultunk Bergenbe. Útközben megtekintettünk egy programon kívüli, de határozottan figyelemreméltó vízesést.
A Tvindefossen vízesés egyes források szerint 152, más források szerint 110 méter magas. Egy kemping területén található, Vosstól kb. 12 kilométerre. 1990-ben elterjedt, hogy vize növeli a szexuális potenciált és fiatalít, ez Norvégia egyik leglátogatottabb turisztikai nevezetességévé tette.
Szépséges tájakon haladtunk tovább,
aztán megérkeztünk Bergenbe.
Bergen Norvégia második legnagyobb városa, a XII-XIII. században pedig fővárosa volt. A XIII. század végétől a Hanza-szövetség fontos kereskedelmi kikötője lett, és szorosan kapcsolódott Németországhoz.
A Hanza-szövetség volt az Északi- és a Balti-tenger legfontosabb kereskedelmi nagyhatalma a XIV. század közepétől a XVI. századig. Észak-Németországban indult el, és olyan kereskedők szövetsége volt, akik a céhekhez hasonlóan működtek: egymás érdekeit szem előtt tartották, saját felfegyverzett hajókkal rendelkeztek, és a kormányoktól engedményeket kaptak. A partok mentén virágoztak a Hanza-kereskedők, és ahol megerősödtek, mint pl. a németországi Lübeck városában, ott politikai autonómiát is élveztek. Fénykorukban Londontól Moszkváig kb. 170 városban volt kereskedőházuk. Hatásuk érezhető volt az építészetben, amelyre az angliai King’s Lynntől Bergenig találhatunk példákat, valamint a skandináv nyelvekben, amelyek számos szót az észak-német kalmároktól vettek át.
Bergen az Északi-tengernél helyezkedik el, hegycsúcsokkal körülvéve. A „hét hegy városa” néven is ismert, habár a valóságban hétnél több csúcs veszi körül.
A Lepramúzeum annak állít emléket, hogy a városban egykor nagy számban éltek leprával fertőzött betegek és a leprabacilust is itt fedezte fel 1873-ban Armauer Hansen.
Norvégia legrégebbi színháza, a híres Bergeni Színház igazgatói között megtaláljuk Henrik Ibsent és Bjørnstjerne Bjørnson is.
Bergent az esernyők városának nevezik. Évente ugyanis átlagosan 213 nap esik csapadék. A legextrémebb időszak 2006. október 29. és 2007. január 21. között volt, amikor 84 egymást követő napon esett az eső.
Ehhez képest vicces, hogy minket addigi utunk legkellemesebb klímája várt a városban. Nem tudom, ez-e az oka, vagy az, hogy sokkal inkább vonzódunk a városi látnivalókhoz, mint a természeti szépségekhez (esetleg mindkettő), de Bergennél éreztem azt egyedül, hogy ide még szívesen visszajönnék egyszer, egy hosszúhétvége erejéig. Szépek a fjordok, a gleccserek, meg a vízesések, de egy idő után nekem már egyik olyan, mint a másik, nem tudok köztük különbséget tenni, közömbössé válok irántuk. Bergenben viszont vannak olyan múzeumok, városrészek, zegzugok, amiket szívesen felfedeznék még.
Sikló, a Flöibanen visz fel a Flöien-hegyre, 320 méterre. Innen, a csodás panoráma megtekintésével indítottuk a városnézést.
Leereszkedés után először a Bergenhusba mentünk, ami Norvégia világi építészetének legbecsesebb középkori emléke, az öböl bejáratát védő erődítmény.
Ezt követte annak az épületcsoportnak a felfedezése, amelyről mindenki Bergenre asszociál, ha meglátja. A Bryggen (rakpart), jellegzetesen Hanza-stílusban épült üzletházakkal, raktárakkal teli kikötő. A fából épült hosszú, keskeny épületek szorosan préselődnek egymásba.
Ez a része a városnak egyszerűen lenyűgöző, de muszáj volt még elszaladnunk Ludvig Holberg szobrához is, hisz emiatt olvastam el a Klimius Miklóst.
Másnap reggel visszatértünk még az ébredező halpiacra (Fisketorget),
de rengeteg látnivaló kimaradt így is (Hanza Múzeum, Lepramúzeum, templomok és a katedrális, a szabálytalan nyolcszögletű tó, a Lille Lungegaardsvann a körülötte lévő hírességek -köztük Ole Bull és Edvard Grieg- szobraival, és még további 5 múzeum, Akvárium).
De az idő szorított, indulnunk kellett tovább Osló felé.
Várt ránk látnivaló így is bőven, elsőként mindjárt egy műsoron kívüli, igazán különleges vízesés.
A Steinsdalsfossen Norvégia egyik leglátogatottabb turisztikai helyszíne. 50 méter magas és attól speciális, hogy szárazon átsétálhatunk mögötte.
Ezután elértük a Hardanger-fjordot, ami Bergentől délre tör be a szárazföld belsejébe, és a Hardangervidda nevű fennsíknál ér véget. Norvégia második leghosszabb fjordja, mellékágaival mintegy 120 kilométer hosszban ágazik szét. A vidéket mindenhol vízesések övezik.
Az erdős hegyoldalak és a nyaranta kékeszölden csillogó fjord között gyümölcsfák százezrei nőnek. Az egyik fő látványosság a gyümölcsfák virágba borulása április végén, amikor néhány száz méterrel magasabban még síelni szoktak.
A fjord túloldalára a Hardanger-hídon jutottunk át, ami Norvégia leghosszabb függőhídja, 1380 méter. 2013 augusztusában nyitották meg.
Hamarosan elértük a következő látványosságot, a Vöringfoss-vízesést. A 145 méter magas vízesésből másodpercenként 12 köbméter víz zúdul alá.
Ezután hosszú út következett a Hardangervidda holdbéli tájain.
Találkoztunk persze trollokkal is.
Utóbbi egy olyan kis étterem mellett strázsált, ahol utunk egyik legegyszerűbb és legfinomabb, jellegzetesen norvég, lazacos halételét fogyasztottuk el.
Estére érkeztünk meg az olyannyira áhított városi környezetbe, ahol még az időjárás is kedvezett nekünk, kifejezetten barátságos arcát mutatta. Fáradtan dőltünk be az oslói városházától alig néhány utcára, igazán központi fekvésű helyen található szállodai ágyunkba, ahol a hátralevő napokon is álomra hajtottuk a fejünket.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó