Ha valaki azt gondolja, hogy társasúton nem lehet ismerkedni, biztosíthatom, téved. A mi családunkban két kapcsolat is származott nyaralásból.
Nem is beszélve az Egyiptomban megismert, nagyon helyes, magyarul irtó cukin beszélő helyi idegenvezető srácról, akinek magyar a felesége. Társasútról.
Na de mit főzzön az ember a Bulgáriában begyűjtött delikvens "bemutatkozó" látogatására, ha le akarja nyűgözni, ámde tejcukor érzékeny? Leírom, nekem mi vált be, hátha más is keveredik hasonló szituációba.
A főételt, a burgundi marhát mindenki ismeri, aki látta a Julie & Julia című filmet (aki nem, az itt és itt olvashat róla). Ez az az ikonikus kaja, amivel a bloggercsaj villantani akar, de odaégeti, mert figyelmen kívül hagyja az ébresztőóra csörgését. Ritkán ismétlek recepteket, de ha vendéget várok és tutira akarok menni, mindig ennek az ételnek a Stahl Judit-féle változatához nyúlok. Mert állati finom, és mert előre elkészíthető.
Már csak tejtermékmentes előételre és desszertre volt szükségem. A desszertet szintén Stahl Juditnál találtam, ami tartalmaz ugyan vajat, de gondoltam, azt megoldom laktózmentes Ligával.
A leves egy jópofa újragondolás lett Kicsi Vútól: lecsókrémleves omlettcsigákkal. Nagyon finom és igazán mutatós.
A történet persze ott sántít, hogy nem csak a torta sütéséhez kell vajat használni, de elfogyasztásához is elengedhetetlen a tejszínhab, különben nagyon tömény, a boeuf bourguignon pedig crème fraîche-sel az igazi. Szerencsére ma már mindent lehet kapni laktózmentes változatban is, így ennek megoldása sem okozhat gondot. Meg hát végső soron ott van a laktáz enzim tabletta, amit ha bevesznek a problémában érintettek, bármit ehetnek.
Így az eredeti tematika, amire felhúztam ezt a szpesölt, tulajdonképpen megbukott. Akkor mi is lehetne az üzenete ennek az egésznek? Járjatok bátran társasútra, és legyetek mindenre nyitottak. Az ismerkedésre és az én menüsoromra is.