Hosszú-hosszú évekkel ezelőtt megvettem az elegáns, kagyló alakú sütike készítéséhez szükséges formáimat, de csak pihentek a szekrény mélyén sokáig. Aztán tavaly, a norvég utunk előtt kerestem olyan recepteket, amelyekkel a fölöslegben megmaradt, szárított levendula készletemet felszámolhatom. Ezek egyikével vette kezdetét a madeleine történetem.
A sütemény eredetéről többféle történet kering. Egyik szerint egy Madeleine nevű szobalány ugrott be a besértődött szakács helyére Lotaringia hercegének konyhájába, és elkészítette neki nagymamája egyik receptjét. Egy másik szerint pedig egy francia cukrász tette próbára vele felesége szeretőjét, akit Szent Magdaléna húzott ki a pácból a süti receptjével.
Világhírűvé Marcel Proust tette azáltal, hogy Az eltűnt idők nyomában egyik szereplőjében gyerekkori emlékeket idéz fel ezen süti kóstolása.
„A tea mellé anyám egy kis madeleine-nek nevezett süteményt hozatott, amelynek kicsi, dundi formája mintha csak egy rovátkás kagylóhéjba lenne kisütve. S mindjárt, szinte gépiesen, fáradtan az egyhangú naptól s egy szomorú holnap távlatától, ajkamhoz emeltem egy kanál teát, amelybe előtte már beáztattam egy darabka süteményt. De abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta, éppúgy, mint a szerelem, s mint hogyha csak megtöltött volna valami értékes eszenciával: jobban mondva, az eszencia nem bennem volt, én voltam az.”
(I. Swann 1. Combray)
(Ford.: Gyergyai Albert)
Többnyire tea mellé kínálják, de úgy az igazi, ha abba bele is mártjuk.
Elkészítése halálosan egyszerű, az ízesítések variációja végtelen, de a speciális formát nem tudjuk megúszni. Lehet ez különálló,
tepsiszerű,
vagy mint az enyémek: szilikon.
Teljesen meg vagyok velük elégedve, mert a sütőhöz passzoló tepsiben szépen elférnek egymás mellett, így kiküszöbölöm a nyaklásukat is.
Ráadásul nem kell kikenni, sőt, én a közvetlenül egymást követő sütések között csupán egy vizes Szilvikével szoktam őket áttörölni, ha szükséges.
Norvégiába útravalónak vittük a levendulás-csokis változatot, ami napokig megőrizte eredeti állagát. A sikeren felbuzdulva elhatároztam, hogy karácsonyi aprósütemény gyanánt is különböző madeleine-fajtákat fogok készíteni. Konkrétan
almás-fahéjas
citromos-mákos
csokis-túrós
kókuszos
mandulás-narancsos
ízesítésűeket gyártottam. Mindegyik receptet feleztem, egyedül a csokis-túrósból készítettem teljes adagot. Nagyon finomak lettek, nehéz lenne közülük választani.
Van még a tarsolyomban egy ilyen ötösfogat, amely elkészítésének egy alkalmas pillanatban neki fogom magam durálni. Már csak valami frappáns apropó kellene. Mondjuk, egy teadélután a barátnőkkel. Ahol eredeti rendeltetésének megfelelően teába tudnánk tunkolni ezt a pompás kis süteményt.