Hazudnék, ha a tavalyi évi sós sütéseimet sikertörténetnek aposztrofálnám. Mert becsúszott jellegtelen, aztán fojtós, megosztó, finom, de technikailag bébikönnyű produktum is. Előre is elnézést kérek az eredeti receptek megalkotóitól, hisz mint tudjuk: ízlések és pofonok…

A szezon indító hármasának, ami apukám szülinapjára készült, többnyire csak gyenge pontja volt.

A krumplis pogácsának nem volt semmi karaktere, legnagyobb erénye, hogy jó puha.

A sonkás, sajtos kelt muffinok elég sok munkával jártak, így komolyabb kihívást jelentettek (főleg, hogy akkor még saját derelyevágóval sem rendelkeztem),

ellenben bántóan fojtósak és jellegtelenek voltak (lehet, hogy füstölt sajtot kellett volna használni hozzá, nem sima trappistát, vagy inkább valamilyen sajtkrémet).

A pálmát egyértelműen a virslis fonat vitte el a hármasból. Tésztát ugyan nem kellett gyúrni hozzá, de a fonással el lehet szórakozni rendesen.

Az ezt követő névnapi párosnak már sokkal nagyobb sikere volt. Számomra „szakmailag” két okból jelentett kihívást: egyrészt először fordult meg a konyhámban disznózsír, amióta háztartást vezetek, másrészt először fontam tésztát.

A tepertős pogácsához nem álltam neki tepertőt darálgatni, hanem krémet vettem (Imki Hús mangalica tepertőkrém 200 g).

Fél adag tésztához a teljes doboznyit felhasználtam, és ehhez 25 g zsírt gyúrtam még bele pluszban a tésztába.

Én alapvetően nem szeretem a tepertős pogácsát, ez viszont kifejezetten finom.

A virslis-fonogatós projekt jó móka volt, nagyon élveztem.

Egyetlen meredek része a kész fonatok tepsibe történő átemelése, de ezt például spatulával simán át lehet hidalni.

Nekem a tavalyi felhozatalból ez lett az egyik kedvencem. Látványos, és a tésztája is nagyon finom.

Én részemről a karácsonyi terméssel is tökéletesen elégedett voltam, de a pesztós muffin az idősebb korosztálynál kiverte a biztosítékot. Ennek ellenére mégis ajánlom azoknak, akiknek nincs averziója a nagyonzöld ízekkel szemben, mert szerintem egy brutál finom ízrobbanás.

A borzas pogácsán viszont nem találtak semmilyen fogást, pedig ha újra legyártanám, füstölt sajtot választanék a sima helyett.

A pizzagolyóknál arra figyeljünk, hogy ne sajnáljuk belőlük a tölteléket. Az elsőknél óvatoskodtam, így a végén megmaradt, amit azért elbírt volna a tészta. Nagyon finom, és mutatósak a tortává összesült golyóbisok.

És itt a vége a beszámolónak. Ősszel ismét elindul a sós vonal. Addig meg ontom az újabb és újabb édességeket, amik meg az én kedvenceim.