Legalábbis a modern főzőversenyekben ezt mondja a zsűri.

Főleg magasabb szinten már alapvető elvárás a különböző textúrákkal való játék. Én most a ropogóst pécéztem ki, arra kerestem variációkat.

Először édes ízűeket vettem górcső alá. Az első tuile egy kakaós verzió volt. Roppant egyszerű: kikevered,

elteríted,

pezseg, hólyagosodik, hálósodik,

gyorsan lehűtöd.

Az enyém kissé kemény lett. Talán vékonyabbra kellett volna elkennem a tésztát, de szerintem inkább túlsült. Ezt abból gondolom, hogy a másik két recept sütési idejénél leírtakhoz képest is hamarabb megsültek az én sütikéim.

A második egy magos recept, aminél dió helyett mandulát őröltem lisztté, ez került a tésztájába.

10-es csővel, kb. 5 forintos nagyságú pöttyöket nyomtam a sütőpapírra.

Ezt nem kell kenegetni, magától terül. Púposodik, hólyagosodik, pezseg ez is,

aztán ahogy a folyadék eltávozott, hálósodik és pirulni kezd.

Nem érdemes az órát lesni, inkább a színét nézzük, mert pillanatok alatt túlsülhet. Ha elérték az aranybarna színt,

vegyük ki és hagyjuk picit pihenni őket. Ha túl hamar nyúlunk hozzájuk, akkor kenődnek, viszont ha sokat várunk, akkor meg már annyira megszilárdulnak, hogy képtelenség őket meghajlítani. Úgyhogy erre is rá kell érezni. Jó móka amúgy forró lapocskákkal küzdeni, de sokat segít, ha előre felépítjük az apparátot,

és már csak dobigálni kell rá a kisült tésztát a megfelelő pillanatban.

Ehetjük persze 2D-sen is őket, akkor megússzuk ezt a macerás lépést. Az, hogy érdemes nekifutni, egy pillanatig sem lehet kérdés, ugyanis brutálisan finom a végeredmény. Leginkább talán egy vékony, finoman roppanó grillázsra emlékeztet.

A harmadik tuile eredeti francia recept, az Egy falat Franciaország című könyvből.

Ez olyan kis kekszes állagú, sülés közben is inkább tésztára emlékeztet a viselkedése. Ennél fontos, hogy jó vékonyra maszatoljuk el az öt összetevőből kikevert tésztát (különben szivacsos lesz a korongok közepe),

figyeljük a körök peremének színét,

és még forrón emeljük át spatulával a homorításra előkészített készségre (nálam egy lefogyott Szilvike gurigája volt ez alufóliával betekerve).

Egy fagyikehellyel demonstráltam az elkészült ropogósok felhasználhatóságát, de persze bármilyen pohár-, illetve tányérdesszert ékei lehetnek, vagy akár tortákat is díszíthetünk velük kedvünkre.