Bevallom, ettől a projekttől nagyon tartottam, mert rendkívül macerásnak tűnt a procedúra. Aztán persze kiderült, ha egy-két apróságra odafigyelünk, játszi könnyedséggel kivitelezhető.

Ezt a receptet használtam. Első olvasásra hátrahőköltem a végtermék várható darabszámától, felezni akartam a mennyiségeket, de utóbb kiderült, hogy szükség van ennyi tésztára ahhoz, hogy a célszerszám rendesen meg tudjon benne merítkezni.

Merthogy ennek a fánknak az elkészítéséhez speciális sütőformára van szükség,

amit én innen szereztem be.

Ildi nagyon szépen leírta a teendőket, épp csak néhány kiegészítést tennék hozzá. Én átszűrtem az elkészült tésztát, mert kissé csomósnak találtam.

A formám kialakítása maximálisan segíti a "meddig merítsük" problematikáját, ugyanis felül van egy pereme.

Figyeljünk arra, hogy a tésztába való betétele után várjunk pár másodpercet, amíg az a forma felületére sül kissé, ellenkező esetben alaktalan mosogatórongyként csusszan vissza a tálba.

Természetesen kókuszolajban sütöttem, a már megszokott, 170 ^oC körüli hőmérsékleten,

amíg szép aranybarna nem lett.

A 6,5 cm-es átmérőjű formáimmal kb. 20 darab látványos, és nagyon ízletes, ropogós finomságot kaptam. Azért nem tudom megmondani a pontos darabszámot, mert sütés közben el-eltűnedezett egy-egy példány.