Amióta mézeskalács díszítésre adtam a fejem, birizgálják a fantáziámat az ablakos kekszek.

Háromféle technológiával találkoztam, amit kipróbálásra érdemesnek ítéltem. Miután nem a tészta újdonságtartalmán volt most a hangsúly, a többszörösen bevált recepthez nyúltam, annál is inkább, mert itt is fontos volt, hogy formatartó verzióval dolgozzak.

Az első két módszerhez keménycukorkára volt szükség, amit a Tescóban sikerült beszereznem.

Ezeknél a változatoknál a tésztával együtt sütjük a cukrot, amit hagyhatunk egyben,

vagy összetörhetjük mozsárban.

Mindkét út járható, bár az egész cukorkásnál nehezebb megsaccolni a szükséges mennyiséget.

Első lépésben nem rossz a módszer, ha nem vágyunk tökéletesen áttetsző ablakra, itt meg is állhatunk.

Professzionálisabb lesz a végeredmény azonban, ha izomaltot használunk.

Itt a megsült kekszek közepébe öntjük a megolvasztott folyadékot.

Így az ablakok vastagságát is könnyebben tudjuk szabályozni.

Lesz-e folytatás, cifrázás? Szerintem bármi lehetséges.