Aki ismeri Amélie Poulain apukája kertitörpéjének igaz történetét, az tisztában van vele, min mentek keresztül ezek a kekszecskék.
Olyan rágcsát kerestem, ami jól bírja a gyűrődést, könnyű elkészíteni és egy falatra bekapható. Így kötöttem ki ezeknél a változatoknál.
Talán értekeztem már arról, mennyire rühellem, ha szilárd anyagot térfogatra akarnak velem méretni. Ha valaki tisztában van a szemcseméret, térfogatsúly, tömörített térfogatsúly körüli buktatókkal, tudja, miről beszélek (vigyázz, ha vegyészeknek írsz receptet). Ráadásul a neten található átváltó táblázatokkal is befürödhetünk. Ezért is választottam Rupáner Margó oldalát, mert ugyan rengeteg helyen belefutottam mindkét verzióba, de nála súlyadatok is szerepelnek, nem csak bögrék.
Korábban elkészítettem már a pudingos kekszeket hagyományos ízekben (vanília, puncs, csoki). Akkor azt tapasztaltam, hogy igazából a karakteres aromák érvényesülnek, mert a többi íze (pl. puncs) nagyon halovány. Így amikor megláttam a kókuszos és a tiramisus Haasokat, abban reménykedtem, gazdagíthatom velük a variációk számát. Miután nagyon szeretem a puncsot, így adtam ennek is egy második esélyt (az Oetkert Vánczára cserélve).
Előzőleg vacakoltam azzal, hogy a recept szerinti pudingpor mennyiségét tökéletesen reprodukáljam (100 g). Miután háromfelé osztottam a tésztát, a pudingok pedig 40-40 grammosak voltak, így mindegyikből maradt 7 gramm. Na most már bátrabb voltam: beleszórtam a harmadokba az egész zacskót, ami semmilyen állagromlást nem eredményezett.
A három ízből egyedül a tiramisus „jött át” kellemesen kávés formában, a másik kettőnél megint leuralt a vaj minden mást. Ez persze nem baj, mert így is fincsik a porhanyós kis kekszecskék.
A gombásnál a forma fogott meg igazán. Az, hogy a megtévesztésig hasonlít egy csiperke fejére, mókás beugratásoknak is alapjául szolgálhat.
Ezt is könnyű elkészíteni, egyedüli extraként egy kiürült Oetker aromás flakonra van szükség hozzá. 25 grammos gombóckákat formáltam a tésztából, kisebbekhez nagyon vastag lett volna a flakon nyakának átmérője (jó-jó, így két harapással lehet csak eltüntetni).
Finomak lettek és a 10 napos utazás nem hagyott nyomot rajtuk sem kívül, sem belül. Ezt bizton állíthatom, ugyanis az utolsó fotó elkészülte után társaik sorsára jutottak, és a pocakunkban landoltak.