Azóta vágytam egy ilyen fára, amióta megláttam Aliznál. Szerintem vegyészeknek kötelező darab.

Be is szereztem innen, aztán elkezdtem tanulmányozni a neten fellelhető írásokat, filmecskéket róla. Találtam köztük 7-8 éveseket is, így rájöttem, hogy valószínűleg ez már csak nekem újdonság.

Találkoztam olyan verzióval, ami egy egész havas hegyoldalt és virágoskertet formáz, de akadtak szép számmal DIY változatok is. Idáig azért nem merészkedek, maradok a gyári szakuránál.

Jó vegyészhez méltón főzőpohárból locsolgattam a fácskám a mágikus folyadékkal, így vissza tudtam bele önteni a tálkába lecsorgó fölösleget, ezáltal pedig a koronát újra és újra, minél jobban megnedvesíteni.

Hiába hajtogattam szét tisztességesen a gallyakat, a nedvesség hatására gyakorlatilag eredeti állapotukba rendeződtek vissza.

Már az első órában megindult a "virágzás",

és a negyedik óra után le is állt.

A nyolc órás állapotban semmi különbség nem volt már érzékelhető a negyedikhez képest.

Elkövettem azt a hibát, hogy virágzás közben piszkáltam a tányérkát, forgattam az előnyösebb fotó kedvéért, megpróbáltam felszedni a tányérra lehulló kristályokat, illetve vizes ecsettel pucolgatni a törzset, hogy azon ne váljon ki semmi.

Belátom, ezzel több kárt csináltam, mint hasznot. Ugyanis annyira sérülékenyek a kristálykezdemények, hogy a legkisebb vegzálástól is elkezdenek potyogni,

ezért tanácsos tartózkodni a hozzányúlkálástól.

Felüdülést hozott a rusnya, télvégi időjárásba belefáradt pszichémnek, kihúzom vele most már a valódi virágzásig.