Szerelem volt első látásra. Amint megpillantottam a transzferfóliával készült alkotásokat, tudtam, hogy ezt rá fogom tenni mindenre, amire csak tudom. Haladéktalanul be is szereztem néhány ívet. Ez tavaly tavasszal történt, jóval azelőtt, hogy összeállt a fejemben az idei év forgatókönyve, illetve elmentem volna a ganázs tanfolyamra, ahol megtanítottak erre a díszítési technikára.
És valóban, rögtön az első művemhez fel is használtam. Igyekeztem úgy összeállítani a bonbonos műsort, hogy mindenféle csoki és díszítés felsorakozzon benne. A töltelékeket sem megúszósra terveztem, így már rögtön olyannal indítottam, ami kétrétegű. Nem szeretem a málna kemény magját rágcsálni, sem passzírozni, ezért lecseréltem eperre. Vettem hozzá liofilizált eperrel készült csokit is (pusztán időhiánynak tudható be, hogy nem tudtam felhajtani olcsóbb verziót).
Utóbb kiderült, hogy fölösleges volt vele külön vesződni, hisz felolvasztáskor megszívták magukat nedvességgel a szárított eperdarabkák, elvesztették ropogósságukat, így semmilyen plusz élményt nem adtak a történethez. Épp eléggé lazítja és feldobja a ganázst az eperzselé, nincs szükség plusz cifrázásokra.
A ganázskészítésnél Praliné Zsuzsi instrukciói szerint jártam el.
Az epret botmixereztem, nem passzíroztam,
ezután oldottam fel benne az előzetesen beáztatott zselatint.
Összeállítás után egy napot hűtöttem a kétrétegű tölteléket.
Másnap méretre szabtam a fóliát, ami tulajdonképpen kakaóvaj és por színező dombornyomott acetát lapon.
2,5x2,5 cm-es kockákra vágtam az epres ganázst,
megmártottam a temperált étcsokiban,
tetejükre fektettem egy-egy fóliát (rücskös felükkel lefelé),
majd dermedésig hűtőben tároltam.
Miután megszilárdult a burok, lehúztam a kockák tetejéről a fóliát.
Finomra és szépre sikerült az első próbálkozásom, ami hallatlan örömöt okozott és jó adag önbizalmat adva repített tovább a következő kísérletre.
(Transzferfólia innen, eper Tesco, feketecsoki Lidl, mártóvilla Pandortex).