Évek óta terveztük ezt az utazást. Ózdi programnak szántuk, de csakhamar kiderült, jobban járunk, ha a fővárosból indulunk. Utolsó pillanatban a létszám megfogyatkozott pont azzal az egy fővel, aki a sofőrünk lett volna, de szerencsére azonnal összeállt a B terv, így abszolválni tudtuk a kirándulást.

Korán reggel megreggeliztük nálam a jó pék módjára hajnalban készített labdabuktát,

majd útnak indultunk. Kényelmes tempóban, többszöri pihenőt tartva, 3,5-4 óra alatt elértük Valticét.

Mielőtt tovább mennénk, nézzük meg, mit kell tudni egyáltalán a célpontról.

A lednice-valticei kultúrtáj Csehországban, a břeclavi járásban található.1996-ban nyilvánította az UNESCO a Világörökség részévé.

A kultúrtáj részei:

• Lednicei kastély és parkja
• Lednice halastavai
• Valtice és kastélya
• Hlohovec (a břeclavi járásban)

Az UNESCO Világörökségi listáján szereplő, Európa Kertjének is nevezett Lednice-Valtice terület egészen egyedülálló a maga nemében, a 180 négyzetkilométeren elterülő, pavilonokkal, kastélyokkal, emlékművekkel, obeliszkekkel, halastavakkal tarkított mesebeli, romantikus parkot a hajdani nagyhatalmú Liechtenstein főurak évszázadokon át birtokolták.

Az osztrák határtól pár kilométerre fekvő Valtice hatalmas barokk kastélya volt a Liechtensteinek fő rezidenciája, a tőle északra fekvő pompázatos, neogótikus lednicei kastély pedig nyári székhelyükül szolgált.

Valticét 1920-ban csatolták Csehszlovákiához, előtte Alsó-Ausztria része volt.

Csehország egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb főúri családja, a Liechtenstein família kedvenc birtoka volt a dél-morvaországi uradalom. A kastély története nagy hasonlóságot mutat a Liechtenstein grófok másik rezidenciájával, ezek között költöztek a melegebb és hidegebb évszakok során a teljes udvartartással.

A Lednicétől délre található téli szállás Valtice városának történelmi középpontjában található. A XIII. században épített gótikus vár idővel reneszánsz stílusban épült újjá, majd a harmincéves háború pusztításai után, a XVII. század végén az olasz Domenico Martinelli tervei szerint jelentősen átalakítva az ország egyik legnagyszerűbb barokk épületegyüttesét alakították ki. A XIX. század elején a parkot is átépítették, és ekkor készültek a különböző látványelemek is, pavilonok, kerti lakok, műromok.

Az 1387-től a Liechtensteinek birtokában lévő kastélyt végül 1945-ben hagyta el a család, ekkor teljesen kiürítették az épületet, minden mozdíthatót vittek megmaradt birtokukra, a Liechtensteini Nagyhercegségbe.

A négyszárnyú épület három lépcsőházzal bír, istállók és lovaglótér kapcsolódik hozzá, valamint egy galéria és rokokó színház. Két négyszög alapú tornya a reneszánsz korszak emléke. Gazdagon díszített termek során vezet utunk a várkastély belsejében. Legszebb talán a kastély kápolnája és a Károly-herceg szalon, kihagyhatatlan a tükörterem és a képgaléria is. Érdemes elidőzni a lenyűgöző mennyezeti freskók sokaságán.

Az egykori tulajdonosok nagy gondot fordítottak a kastélykert kialakítására is. Itt található a XIX. században létesített Rendezvous diadalíve, a Három Gráciáról elnevezett korinthoszi oszlopcsarnok, egy neogótikus kápolna, a Szent Hubert-kápolna, és két kisebb kúriaszerű épület, a lednicei halastó partján álló Rybnični zámeček és a Novy Dvur.

Valtice főterén érdemes benézni a monumentális Mária Mennybemenetele templomba, ahol egy eredeti Rubens festményt láthatunk az oltár mögötti részen.

A kastély pincéjében az ország legjobb vinotékája rejtőzik.

Az előre megvásárolt belépőnek köszönhetően lazán sétáltunk fel a kastélyhoz,

bár parkolót találni kifejezetten nehéz volt.

Mamuszt húztunk,

a falon található tájékoztatón lévő QR kód segítségével pedig letöltöttük a magyar nyelvű tudnivalókat telefonra. Így haladtunk végig a termeken a csoporttal, olvastuk a leírást,

közben csodáltuk a szépségeket.

Sajnos a parkra éppen csak rápillantottunk,

mert feszített tempót kellett diktálnunk. A kastély előtti kirakodóvásárban beszereztünk némi cseh sajtot, aztán indultunk is tovább a lednicei étterembe.

Csapatunk fele a tradicionális cseh sült hús-knédli-párolt káposzta kombóra szavazott,

a többiek pedig hamburgert választottak.

Meg voltunk elégedve ezzel a kastély közelében lévő kis hellyel.

A kifejezetten nyárias októberi napon meglehetősen sokan választották kirándulási célul Lednicét, de itt ügyesebben megoldották a parkolást.

Lássuk, miért is érdemes ide ellátogatni.

Lednice uradalmát 1249-ben a Liechtenstein család szerezte meg, akiknek csaknem 700 évig volt a birtokában ez a terület.

A kastély egy XIII. századi gótikus vár volt, melyet az 1500-as években építettek át reneszánsz stílusú kastéllyá. Száz évvel később barokkizálták és francia parkkal vették körül. 1846 és 1858 között lebontották és Wingelmüller építész tervei alapján neoromantikus szellemben, az angol gótika stílusában emelték fel a ma is látható kastélyt. A kastély utolsó gazdája 1945-ben költözött ki, ekkor került állami tulajdonba.

Pompázatos a belső terek díszítése a faragott kazettás mennyezetekkel, eredeti történelmi bútorzattal, illetve figyelemre méltó a könyvtár 630 fokos falépcsője, amely a könyvtár fölötti hálószobába vezetett, és egyetlen szeg beverése nélkül készült. A közösségi helyiségek többségében márványkandalló áll. Ebédlőjének mennyezete nemesfából készült. Fehér színű zeneterme, tükörterme fényesen csillog. A folyosókat faburkolat borítja. Csillárjai művészi alkotások, mind egyedi példány.

A kastély mellett figyelmet érdemelnek a barokk istállók is, ahol híres ménest tartottak. A francia parkot övező angol stílusú ősparkban található még a János-vár (pszeudogótikus várrom-utánzat, benne halászati és ornitológiai kiállítás), a Három Grácia oszlopcsarnoka, a Határ-kúria és a halastó partján a 60 méter magas Minaret. Érdekessége, hogy nem török építésű, hanem a kastély urai építették 1798-1802-ben a maguk szórakoztatására és a község bosszantására. Ma kilátótoronyként funkcionál.

A kastélyban gazdag fegyvergyűjtemény, porcelán múzeum és vadásztrófea-gyűjtemény található. Különösen szépek a kastély múlt században Angliából hozott, óriás méretű, 1834-ből származó öntöttvas vázú pálmaházának növényei.

A növényekért Észak-Amerikába utazott egy szakember, trópusi és szubtrópusi növényeket gyűjtött azzal a céllal, hogy egész évben virágozzon valami.

A parkot a Dyje folyó keresztezi.

Miután délutáni kastélytúrára szólt a jegyünk, belevetettük magunkat a természetbe. Körbejártuk a parkot,

majd elhajókáztunk a Minarethez.

Megmásztuk,

majd az őszbe hajló tájat csodálva gyalog sétáltunk vissza a kastélyhoz.

Az 1-es számú túrára fizettünk be, ami a földszinti helyiségeken vezet keresztül, hogy megnézhessük a híres falépcsőt is. Kaptunk magyar nyelvű leírást, azzal a kezünkben jártuk végig a lenyűgöző termeket.

Búcsúzóul készítettünk még pár külső szelfit,

bevásároltunk néhány dobozzal kedvenc cseh ostyánkból

és lefotóztuk Judit szatyrát,

a bőségszarut, amiből folyamatosan kényeztetett bennünket valami finomsággal az egész út során, fincsi szendvicstől kezdve, gyümölcsön, csokikákon keresztül az innivalóig. Minimálisra csökkentettük a megállók számát a hazafelé vezető úton, így már 9 előtt mindenki megpihenhetett otthonában.

Remek kis túra volt, minden flottul ment. De az kétségtelen, hogy ebben az egész történetben –ha az ember kényelmesen végig akarja járni az összes termet, keresztül-kasul be szeretné barangolni a birtokot- minimum egy hosszú hétvégére való látnivaló benne van. Így kalkuláljon, aki esetleg kedvet kapott hozzá ebből a kis beszámolóból.

Ja hogy egy árva szó sem esett a címben belógatott unikornisról? Mert nem sokat tudok róla mondani, azért. Csak annyit, hogy láttuk. És lefotóztuk. Tessék: