Utálom a bögrézést, mondtam már.
Lehet, hogy emiatt lett élvezhetetlenül cukros ez a tészta. Az a része, hogy brutálisan kakaós, nagyon bejön (ezt a liszt:kakaó arányt tuti ki fogom próbálni egyik jól bevált kekszreceptemnél). De hogy annyi cukor van benne, hogy karamellizálódik, ettől ropog, nem porhanyós, hanem inkább melaszosan tapad, na az egyáltalán nem tetszik. Mindenféle táblázatot és blogot bújtam a térfogatsúlyok megállapítására, találtam 160, 200 grammos instrukciót egy bögre cukorhoz, én magam pedig 250-et mértem. Vettem az arany középutat, de mindezen erőfeszítés dacára sem lett élvezhető számomra a végeredmény.
Ennyit a tésztáról. A díszítési technika egy része már ismerős lehet az előző kekszes bejegyzésemből.
A tojást borító színes szalagok aprításához ugyanazt a spaklit használtam, mint amivel a szíves kekszeket emeltem át a tepsire (eredetileg csokitemperáláshoz szereztem be, de speciel ahhoz még sosem vettem elő),
a masnikat pedig most is a szilikon formámmal készítettem.
A másik változat jóval macerásabb. Nem is a márványos tészta elkészítése az igazi kihívás,
hanem a csipkézett fedőréteg ráhelyezése. A minták kiszaggatása után (a kisebb tojáshoz körberajzoltam a szaggatót, fénymásolóval lekicsinyítettem, majd ennek segítségével készítettem el az eredetinél körben kb. 0,5 cm-rel kisebb sablont kartonpapírból)
muszáj volt kicsit hűtenem a kakaós tésztát ahhoz, hogy fel tudjam emelni egyben, és ne hulljon szét cafatokra.
Befejezésül kaptak némi cukormázas díszítést is, ami szerintem igazán feldobja a végeredményt.
(Világos tészta receptje innen, kakaósé innen, márványos tészta készítése innen, masnis minta innen, rátétes innen, tojás szaggató innen, szilikon formák innen, festékek, további szaggatók és díszítőfejek innen.)