Jöjjön valami feketecsokis, formában készült is végre.

A mintához temperált fehércsokit és 1-es díszítőfejet használtam. Még ez is nagynak bizonyult, mert a csoki nagyon folyik, így az elképzelt filigrán kis pöttyök helyett jó nagy bumszlikat kaptam.

Mindig küzdök a 2 dl alatti tejszínmennyiségeknél a maradék kezelésével és elhasználásával, ezért most újításként bevezettem, hogy kávétejszínt tettem a ganázsba.

A banánt jól megérleltem, így nem is kellett turmixolni, elég volt villával szétnyomkodni. Minden egyebet összeolvasztottam vízfürdő fölött, végül belekevertem a banánpépet.

A töltelékhez készítendő néhány evőkanálnyi karamellel való bűvészkedés nem tűnt túl vonzónak, volt még viszont egy kis robbanós cukorka maradékom,

gondoltam, azzal helyettesítem.

Vicces volt, ahogy pattogott az egész konyhámban, a keverőtáltól kezdve, a bonbonon át, a mosogatóig. De hát ezzel fel is fedtem a történet gyenge pontját: pár óráig érezhető volt még a töltelékben a mókás meglepi, de másnapra teljesen feloldódott a ganázsban (lehet, hogy a karamell tovább bírta volna?).

Ezt a kis malőrt leszámítva elégedett lehettem az eredménnyel.