Ráskó Eszter nem tartozik a kedvenc stand uposaim közé (mondjuk Bödőcshöz és Kőhalmihoz nehéz is felnőni). De az algoritmus rendre feldobigálta Matrjoskáját, és miután több gyermekért küzdő nő van most a környezetemben, napirenden van nálunk a terhesség témaköre, ezért elkezdtem követni.

Szeretem, hogy nem misztifikálja túl a várandósság/anyaság szentségét, nem pátoszos, nem magasztos, sokkal inkább önironikus.

Az ő egyik videójában figyeltem fel a Születés kiállításra.

Felnőtt szemmel, ráadásul a témában per pillanat nyakig benne, maximálisan önkiképezve, viszonylag kevés a kiállítás által nyújtott új információ. Persze sosem árt átismételni, hogy hogy is van ez a különböző ki- és bemenetekkel,

mekkorák, és hogy helyezkednek el a magzatok különböző fejlődési szakaszaikban (külön köszönet, hogy ezt műanyag modelleken mutatják be és nem spirutuszban eltett emrióbefőtteket kell nézegetni). Van kisfilm a mesterséges megtermékenyítésről, szó esik Semmelweis Ignácról, a császármetszés és a pelus történetéről, és még sorolhatnám.

Amik kifejezetten jópofák: felpróbálhatunk egy műpocakot, amivel lemérhető, hogy a leendő anyák mekkora terhet cipelnek a szó szoros értelmében,

beülhetünk egy anyaméhet szimbolizáló fotelbe, ahol átélhetjük, mit érzékel a baba az anya testének és a külvilágnak a zajaiból.

Én nagyon bírtam a számlálót is, ami azt mutatja, hol áll pillanatnyilag a világ és Magyarország népessége.

Tinédzserkorú gyerekeknek kifejezetten ajánlanám. És lehet, nem is szülőkkel, hanem úgy, ahogy mi láttuk: egy fiatal tárlatvezetővel. Lazán és halál természetesen magyarázott nekik, belecsempészve mondandójába a védekezés, a szűrővizsgálatok fontosságát. Van tér számukra idétlenkedésre is -hát édes Istenem, ennyi igazán belefér-, csöcsörészhetnek műmelleket

és megtermékenyíthetnek egy bazi nagy petesejtet plüss spermiumok dobigálásával. Bevallom, mi is kipróbáltuk.