Nehéz szavakba önteni, milyen érzés, amikor felettünk minimális magasságban elrepülve száll le egy hatalmas gépmadár,

és a mögötte lévő szívóerő percekkel később megsusogtatja a pálya melletti allét.

Vagy amikor a kifutópálya mellől figyeljük, hogy áll be a helyére egy hatalmas monstrum, integetünk a pilótáknak, akik mindkét kezüket felemelve, széles mozdulatokkal fogadják üdvözlésünket.

Elképesztő a tűzoltóbázis is,

különösen a hatalmas, 300 millió forintot kóstáló, egy ember által irányított, pillanatok alatt reagálni képes multifunkci tűzoltóautó is.

Van itt minden: leszállás-felszállás, beparkoltatás,

fantasztikus sztorik (pl. 200 ezer ürge nehezíti a reptéri dolgozók munkáját, 15 fagyasztott csirkével tesztelik a hajtóművek madárállóságát, majd tízszeresébe kerül az utasok csápon való kiszállítása a lépcsőhöz képest, stb.).

Mindenki tegeződik, mindenki cimbi, összekovácsol az uv sárga láthatósági mellény,

na meg a katarzis. Vonatkozik ez olyanokra is, akik már többedszer csinálják végig ezt a túrát, annyira szeretik.

Mert kihagyhatatlan, valóban.

(Minden a túráról itt.)