Mindennek Hardy az oka. És Locke.

Olvastam korábban a neten, hogy megpendítette valaki, Hardyt Oscarra fogják jelölni Locke-ért. Ezen Viki bedühödött és azt a könnyelmű kijelentést tette, ha valaki díjat nyer Locke stábjából, felrúgja (sosem tenné, de állatbarátok kedvéért finomítsuk: kilövi a zűrbe) a macskáját (művész nevén Macska János) a Holdba. Közben bővült a kör Tatummal is, mert hát az ő bármire való jelölésével sem tudunk azonosulni.

A történet önálló életre kelt. Rásegített persze, hogy nemrég láttuk Csillagok közöttet, így nagyon ki vagyunk művelve csillagászatból, fekete- és féreglikakból, az 5.D-ből, ami a szeretet, hisz láttuk, micsoda befolyást gyakorolt a világ folyására, ahogy a filmben Matthew Mckonyhakert a könyvespolc mögötti szeretethárfán citerázott. De inspirálódunk a tavalyi Gravitációból is rendesen.

Miután a díjak odaítélése ritkán zajlik kedvünk szerint, elkezdtük Vikit felkészíteni a macska űrkalandjára. Szkafandert keresünk, űrhajós kiképzést javasolunk, zenetanárt, aki felkészíti Jánost a citerázásra.

Tegnap derült égből üstökös: a Los Angeles-i filmkritikusok Hardyt választották a legjobb színésznek a Locke-ban nyújtott alakításáért.

Úgyhogy most már biztosan Föld körüli pályára áll János. Már csak a kilövés időpontját kell fixálni.