Hol lehet a  Martin ’Fuck you, I won a BAFTA’ Freeman rajongói klubhoz csatlakozni? Mert jelentkeznék. Eddig is sejtettem, hogy ott a helyem, de ma ez bizonyossá vált. S most nem mennék bele annak a tragédiának a fejtegetésébe, hogy alacsony, meg zsáner… ez az ember zseniális. 

De térjünk át Az öt sereg csatájára. Ami indokolatlanul hosszú. És unalmas. És még CGI-orgiát sem ad, csak dömpinget. És még az előző trilógia végén azt éreztem, hogy barátok lépnek ki az életemből és alattomos módon mellkason rúgtak, szívtáji fájdalmakat okozva, itt elmaradt a katarzis.

Ami egyébként lehetőségként benne volt, mert a színészek, mikor teret kaptak, hozták, amit kellett. Mármint a legtöbb, a kivételt meg nem nevezzük nevén. Cate Blanchett, Richard Armitage és a már beharangozott Martin Freeman olyan hangulatot varázsolt a mozivászonra, hogy elhittem volna nekik az orkok támadását egy fia CGI-katona nélkül is. Tényleg azok voltak a mozi legjobb részei, mikor a hús-vér szereplők teret kaptak. Tölgypajzsos Thorin süllyedése megmérgezett lelkének mélyére, Galadriel csatája (girlpower, yeah) és Zsákos Bilbó minden megmozdulása. Az elvárásoknak megfelelve pedig megemlítem Thranduilt, aki szép volt és fagyos.

De ez a film akkor sem tudott magával ragadni, a pozitívumok ellenére sem. Mert valami nem kerek vele. A 3 óra nagy részéért az informatikusoknak kellene köszönetet mondani, ők azonban az éjszakai üzemben dolgoztak. A  forgatókönyvet meg elfelejtették megírni, helyette harcjeleneteket komponáltak. S ezzel együtt is leginkább semmilyen lett az egész. Még dühösen nekirontani sem lehet. Mert annyira viszont nem rossz. Csak nem jó.

Kommentekben és chat-en lehet vitatkozni.

U.i.: Benedict hangja viszont szexi J