Sohasem voltam a passz�v pihen�s h�ve. Pontosabban iskol�s koromb�l m�g eml�kszem olyasmire, hogy v�gigh�dereltem, olvastam, t�v�ztem h�tv�g�ket, �s csak a "k�sz az eb�d" anyai, vagy a term�szet h�v�szav�ra m�sztam ki a vackomb�l. Azt�n a feln�tt� v�l�sommal elt�nt bel�lem a lust�lkod�s k�pess�ge, mint csecsem�kb�l a b�v�rreflex.

A nyaral�saim is szinte kiz�r�lag trappol�sak voltak. Hi�baval�s�gnak, id�pocs�kol�snak �reztem volna semmittev�ssel t�lteni az id�t, amikor ehelyett az idegen kult�r�kat is falhattam k�t pof�ra. N�ha becs�szott olyan, hogy fele r�szben tengerparton t�lt�tt�k az id�t, de ilyenkor is kihaszn�ltunk minden fakultat�v programlehet�s�get, mert nem szeretek se a s�s tengerv�zben �zni, se a napon aszal�dni.

Ez a 8 �ves b�r�ndb�l ki - b�r�ndbe be kapcsolatom/h�zass�gom alatt csak fokoz�dott, mert akkor m�r h�tv�g�n sem volt meg�ll�s. Pici enyh�l�st jelentettek a wellness hotelek, de ha belegondolunk abba, hogy 8 �v alatt 50 ilyen hazai sz�llod�t l�togattunk v�gig �s nem belf�ld volt a f� csap�sir�nyunk... �rz�kelhetj�k sanyar� sorsom, ahogy egyre messzebb �s messzebb ker�ltem a passzivit�st�l.

(Persze ez �ls�gos kijelent�s, hisz t�bb olyan helyre is eljutottam a vil�gban, ahov� az emberek jelent�s r�sze �lete sor�n egyre sem.)

A helyzet akkor kezdett v�ltozni, amikor febru�ronk�nt, a szervezet�nk megcsappant energiatartal�kait felt�ltend� r�szoktunk a t�lb�l a ny�rba t�pus� egzotikus utakra (pl. Mauritius, Zanzib�r, Bali).

Ekkor kezdett fel�bredni bennem a nosztalgia �s a v�gy a semmittev�s fetreng�s ut�n. �s ahogy kiker�ltem ebb�l a hajsz�b�l, kb. f�l �vig szinte minden szabadid�m erre �ldoztam. A sz� szerinti d�gl�sre. Hevertem ki az el�z� 8 �vet.

Az�ta a nyaral�saimat m�r tudatosan �gy szervezem. Egy h�t trapp, egy h�t fetreng�s. A Balatonn�l. Mert k�zel van, mert �des v�z, mert a mi�nk. �s mert im�dom.

Meg h�t h�tv�gente is n�ha. Sokszor. Mert kell. Mert szeretem. �s a csajokkal is szimult�n, ki-ki a saj�t vack�n. �s k�zben Viberen k�z�sen zengj�k a "D�g�lj�nk egy�tt" himnusz�t.