Hideg a reggel,
Százezer ember
Lehajtott fejjel
Most is hosszú útra kel.

Hát ez az. Ez a lehajtott fej. Mikor elfelejtem, hogy tulajdonképpen annyira nem is rossz nekem, hiszen harmadik legkedveltebb városomban élhetek. S mikor elfelejtkezem magamról és felfelé bambulok, akkor jön a csoda. Sétáltatok már Budapesten úgy, hogy turistát játszottatok? Hogy nem rohansz, hanem bámulod a szépségét? Kérem azok jelentkezését, akik fejből vágják, hol van a Thonet-ház. Az utóbbi időben legalább tízszer sétáltam el előtte. S mikor végre megnéztem, kiskanállal szedtem össze az állam a padlóról. Az Állatkertben található Elefántházon kívül is van még ezzel a névvel illetett épület Pesten.   

S miért is a hosszú bevezető? Mert a százéves házak ismét megnyitják kapuikat. S a szervezés jelenlegi fázisában önkénteseket keresnek. Akinek kedve van, hajrá! S ne felejtsük el beírni a naptárba: 2015. április 18-19. Én már tudom, mit csinálok azon a hétvégén!

A hangokért a fejemben köszönet Mariannak, aki elcibált a Zsolnay-kiállításra, ezért én bosszúból elvittem őt épületkerámiákat nézegetni az Iparművészeti Múzeumba, ahol, ha már ott jártunk, elmélyedtünk Lechner Ödön munkásságában is. És nem, nem magoltunk életrajzokat. S az, hogy elénk bukkant Apáti Abt Sándor neve, mi meg tudtuk ki ő, az is csak a véletlen műve.