Szeretek főzni. Ehhez nyilván az is hozzájárul, hogy sosem volt kötelező, soha nem volt rajtam nyomás ezzel kapcsolatban. Hisz olyan keveset tartózkodtunk otthon, hogy ünnepnapnak számított, ha időt tudtam rá szakítani nagyritkán.

Szeretek, de nem tudok főzni. Sosem tanultam. Senkitől. De kitartóan próbálkozom. Viszont bármi, amit csinálok, az csak utánzás, nem tudatos cselekvés, ezért nem érzem tudásnak. Egyéniséget maximum a receptek kiválasztásába tudok vinni, az alkotási folyamatba nem.

Én vegyész vagyok. Azt tanultam, hogy a leírásokat precízen, pontosan végre kell hajtani. A hozzávalókat patikamérlegen vagy térfogatra pontosan ki kell mérni, és az egzakt módon meghatározott technológiát szorosan követve végrehajtani. Főzni is csak így tudok. Precízen, pontosan, mindent mérve, a térfogatokat főzőpohárral vagy mérőhengerrel. Nem tudok az olyan fogalmakkal mit kezdeni, hogy ízlés szerint vagy forró sütő.

Viszont ha van egy tökéletes recept, azt kivitelezve el tudom hitetni, hogy tudok főzni.

A másik, amit elhatároztam a férjemmel való saját háztartás indításakor, hogy nem főzök hagyományos dolgokat. Mert nem fogom azt hallgatni sem tőle, sem magamtól, hogy ezt valamelyikünk anyukája jobban készíti. Ezért csak olyasmit próbálok ki, amit korábban egyikünk sem kóstolt, így nincs összehasonlítási alapunk.

Nos, a fenti követelményeknek megfelelő megoldást Stahl Judit hozta el számomra. Mert különleges dolgokat főz, a receptjei nagyon alaposak, így a sikerélmény 90%-ban garantált. Az igaz, hogy néha komoly kihívás a hozzávalók beszerzése, de ezt izgalmas kalandnak fogtuk fel. És az is tény, hogy ezekből a nagy nehezen begyűjtött dolgokból általában csak egy csipet vagy egy korty kell, aztán nem találunk átfedést más recepttel soha többé, amihez újra szükségünk lenne rájuk. Mégis imádom. Biztonságérzetet és önbizalmat ad.

És bár az utóbbi időben feltámadt bennem az igény, hogy kb. 30 magyar tradicionális étel tökéletes receptjét összegyűjtsem (és ehhez inkább Lajos Marinál keresgélek), de alapvetően még mindig Stahlul főzök.

Nemrég megjelent az új könyve. Szép kiállású és izgalmas. Mint mindig. Csupa-csupa tuti recept szinte tűzhely nélkül, maximum 5 hozzávaló, egyetlen edényben, házias konyha, melegszendvicsek, olaszos tészták, egzotikus kalandok és édességek témakörben (ízelítő itt).

Alig várom, hogy neki álljak feldolgozni. És azt érezhessem, lám-lám, hát lehet, hogy mégiscsak tudok főzni.

(A könyv kedvezményesen beszerezhető itt.)