Ezt Viki szúrta el.

Először azt sem értettük, miről beszél, mikor kirohanásokat intézett a fickó (továbbiakban: TH) ellen. Hogy ő nem érti, miért jut eszébe bárkinek is Benedict-hez hasonlítani őt, mikor egyedül az közös bennük, hogy brit színészek, jól iskolázottak és arisztokratikus a fejformájuk. És hogy az tumblr-ről állandóan ez a kettő árad, s ezek közül csak Cumberbatch érhető…

Több sem kellett nekünk, megszavaztuk őt Viki (akkor még Marci) zurának, s lépten-nyomon linkeltük neki, hogy „a zurad így, megy úgy”. Aztán felfedeztem a tumblr sajátságos világát, s ugyanezt a saját bőrömön is tapasztaltam. De tényleg, ömlött rám az idióta vigyora (ehe-ehe), Coelho-szerű idézetei… mindezt úgy, hogy nem követek rá specializált oldalt.

Ekkor csapott minket agyon a villám, hogy mi megfejtjük a jelenséget. Mert kíváncsiak voltunk, és az nem létezik, hogy a pasast milliók rajongják, mi meg nem tudunk semmi pozitívat mondani rá, de feldolgozzuk az életművét és beállunk a rajongók táborába. Istenuccse. Nem akarok nagyon előreszaladni a sztoriban, de nem sikerült.

Már akkor sejthettem volna, hogy ez nem jön össze, mikor néztem az Avengers első részét, s nem értettem, miért nem adták vissza neki azt a nyomorult matchbox-ot, amit kb. 7 éves korában testvére erővel elszedett tőle, mert ilyen mélységesen átéreztem ám a konfliktust a két félisten között. A pontosság kedvéért megemlítem, hogy ez a mozizás, még a TH-zás előtt történt.

De vissza a fősodorba. Emlékszem, ültem Hajni kanapéján a Thor 2, meg az Only lovers left alive után és kérdő szemekkel pislogtunk egymásra, hogy ez akkor most mi is volt? Hajni még az Urániába is elzarándokolt, s megnézte a Coriolanus c. alkotást is (Shakespeare nem túl híres darabja). A Coriolanus izzadtságszagú (by Hajni), a Thor gagyi, az OLLA meg érthetetlen. Az utóbbit a többiek moziban is megtekintették. Mondom én, hogy ez a társaság küzdött a világon a legjobban azért, hogy megértse és megszeresse ezt a fantasztikus férfiút. A filmen a nagy vászon sem segített, mai napig nem értem, hogy úszták meg a nézőtérről való kivezetést. Kommentjeik, dühöngésük láttán pedig még a képernyő is elpirult. S a filmről folytatott levelezésünk meglátásom szerint értékesebb és eredetibb lett, mit Jarmusch alkotása.

Az időrendiségre már nem emlékszem, de több helyszínen, egy időben nekiugrottunk a The Deep Blue Sea című alkotásnak is (valaki azt állította, hogy Rattigan jó, sőt, minden jó, ami Rattigan), s sajnos ez sem kerülte el vitriolos meglátásainkat.

Mert továbbra sem tudunk róla nagyon egyebet mondani, mint azt, hogy nem (annyira) rossz, de nem jó. Túlértékelt. Átlagos. Semmilyen. 

U.i.: Innen jött a késztetés és  ezért került ő Viki lánybúcsús pólójának közepére („Úristen, de legalább Benedeket tettétek volna rá!”).