Oktberben majdnem sikerlt. Akkor majdnem eljutottam a MP-ba meghallgatni korunk idealizlt tenorjt, Jonas Kaufmannt. Nos, nem rajtam mlt, hogy a rpke liezon nem jtt ssze. A sztrtenor lemondta a fellpst. De nem meneklhettem, ma felvtelrl megtekintettem a Puskinban az Andrea Chnier hstenorjaknt.
Nem szeretem a tenorokat. Tudom, csnya dolog az ltalnosts, de akkor sem. Mondom mindezt gy, hogy voltam Salzburgban csak azrt, hogy ezt az embert lben hallgathassam.
Teht ez a bejegyzs azrt jtt ltre, hogy megnnepeljem a nem-koloratrszoprn (kszi Viki) pasasokat. A magyarokat. Akiket szeretek.
Vegyk pldul Bretz Gbort. Aki mindjrt a Metropolitanben fog nekelni. Nem ezt.
n (komolyabb zenei elkpzettsg hjn) ehhez a krdshez sokkal egyszerbben, rzsbl kzeltek. Kizrlag az eszttikai rzkemre hagyatkozom. J-e nzni, hallgatni az illett, eljut-e hozzm, amit t akar adni, vagy sem? Fggetlenl attl, hogy tenor, bariton, vagy basszus. Vagy tenore spinto. Vagy heldentenor. Vagy baritenor. Engem Kaufmann meggyztt. Idelis elegye az eszttikus klsnek, a szuggesztv eladmvszi tehetsgnek s kellemes a hangja. Akinek csak a hangja kiemelked, az nekeljen lemezen vagy a rdiban. De az opera sznpadon sajnos ritka az idelis testtmeg index, a ds hajkorona (frfiaknl) s az pp eltallt mrtk drmaisg.
Kaufmannt j nzni, hallgatni, a kls combom libabrs lett, mikzben nekelt. Ezen az sem vltoztat, hogy a szerelmi duett vgn egy nla fejjel magasabb, ktszer tereblyesebb mack nni karjai kz vetette magt.
s akkor n is citlnk hrom szsszenetet. Mindhrmat 2013-ban nekelte az Operban, a Marton va 70. szletsnapjn adott gln, amely apropbl elszr jrt Magyarorszgon. Dntse el mindenki maga. Els egy ria a vasrnap ltott Andrea Chnierbl, a kvetkez Lohengrin, vgl egy kis Lehr.
Aki azt mondja, nem szmt a kls, hazudik. s ha brkihez az hozza kzelebb a zent, hogy elmegy megnzni a jkp Kaufmannt, mr megrte.
Filmsznszi ambcii is vannak, csak szlok. Az nem derlt ki az interjbl, hogy kcihs, vagy latin szeret lenne inkbb. n nyitott vagyok mindkettre.