De van olyan, hogy valaki szerepkört vált. Biztos nem könnyű, de nem is lehetetlen.

Depp safety-szerepeitől rosszul vagyok. Depp, aki régen olyan jó volt, és most a falat kaparom tőle. Ő a külön kategória, aki belekurvult egyfélébe (sőt, egybe), és ki kellene törni sürgősen, de most meg jön valami Mortdecai nevű borzalom, amit már előre lehúznak. RDJ ugyanez a Sherlock Holmes/Vasember kombóval, csak kevésbé idegesít. 

Benedeknek valami hillbillyt vagy börtönviseltet vagy Forrest Gumpot kellene játszania, hogy a  bőréből kibújjon, mert így tényleg, még a Frankenstein szörnyből is entellektüell mimózalelket csinál. Találtam is ma valami börtönviselt, alkoholista, szerencsejátékos  vadnyugati pisztolyhős életrajzot valami blogon, na ha abből csinálnak filmet, az pont jó lenne. Kár hogy erre a típusra mindig megvan előre a tökéletes jelölt :DDD

Nekem Benedek változatlanul "A" Sherlock maradt. Nem jött még el sem a szerep, sem a film, ami az ott érzett wow hatást akárcsak megközelítette volna. Khanként engem jobban megfogott, mint Turingként. Az a karakter újdonság volt és mellbe vágott mind a gonoszsága, hidegsége, mind a mélyről feltörő bánatának kontrasztja.

Két jelenet fogott meg. Leginkább az, ahol a kissráccal közlik, hogy meghalt a kisbarátja. Az gyönyörű volt. Nem sírt, nem mozdult, csak a szemében láttad a mérhetetlen fájdalmat és remegett a szája széle a visszafojtott sírástól. Abban az egy jelenetben több volt a finomság, a dráma, mint az egész filmben.

Meg a heuréka pillanat. Az önmagától volt magasztos.

Ami viszont elképesztő (és ezzel korábban nem találkoztam máshol), a kémiai kasztrálás. Börtönbe csukással ilyen indokkal, igen (Verlaine, Wilde), de az 50 évvel korábban volt. Ez a dolog nem foglalható szavakba. Olyan mélységes korlátoltság és sötétség, amit maximum a középkori viszonyok közé tudna az ember pozícionálni.

És a politika mocskossága. De ezt már láttuk máshol is.

Keira meglepően jó volt. Játszott. Nem csak ott volt.

Kiállásában nagyon szép volt a film. A negyvenes évek hangulatát nagyon jól visszaadta (patentharisnya, enteriőr, műszaki dolgok).

Szóval mindent összevetve, rossz azért nem volt, vannak erényei, de én senkinek nem adnék érte Oscart, semmiért. A korábban látott filmek által kialakított rangsoromba egyáltalán nem zavart bele. De sajnos továbbgondolkodásra, kutakodásra sem ösztönzött, mint pl. Fury. Az nekem a maga nemében százszor jobban tetszett. Nem beszélve Pulyki filmjéről, ami után azt éreztem, szeretnék többet tudni erről az emberről és a műveiről.

Legnagyobb bajom az, hogy ez az Enigma téma nem töltött ki 2 órát. Emiatt nagyon vontatott az egész. Vagy feszesebbre kellett volna vágni, vagy behozni, kiemelni, cizellálni, kifejteni egyéb vonatkozásokat. Igen, a meleg szálra gondolok.

Amikor azt mondja Downton Branson, hogy igen, sejtettük, hogy meleg vagy, nem értem, mire alapozta. Az elég silány magyarázat, hogy a különcség és a melegség közé egyenlőség jelet tegyünk. És itt lett volna lehetősége Benedeknek újat hozni, nagyot gurítani. Mert nem kellett volna magát riszálni, vagy tollboát tekerni a nyaka köré, vagy isten ments lesmárolni valakit.

De ahogy szemléletesen megoldották Viki félelmetese és Keira barátnője közt a flörtölést (ami ugye semmi másra nem szolgált, mint arra, hogy az isteni szikra kipattanhasson), úgy finom, visszafogott, érzékeny módon lehetett volna érzékeltetni (amely módszernek Benedek amúgy mestere) a férfiakhoz való vonzódását. Turing egyetlen fényképéről több melegség ugrik ránk, mint Benedek játékából.

És talán jobb lett volna, ha inkább egy megdöbbentő tárgyalási jelenetet hoznak össze a hormonkezelés felvetéséhez, nem azt a giccses „nem tudok keresztrejtvényt fejteni sem már és nekem csak Krisztofer maradt" jelenetet. Így az egész olyan félzsandéros és hiányérzet maradt utána.

Nekem a három párhuzamos történetszál közül a gyerekkori volt a legkerekebb. Ott szépen egyensúlyban volt minden. A kódfejtős rész közepes, a nyomozós rész kifejezetten elnagyolt.

Nagyon sok a drámázás, annyira a számba akarták rágni, hogy pont azért nem hatott meg. Ez a sok hatásvadász jelenet… amikor a levágott lábú katonát mutatták, vagy a tank lánctalpa belepasszírozta a sárba a rohamsisakot.

A poénnak szánt dolgok sokszor nem viccesek voltak, hanem kínosak. Turing általában idegesítő volt, ellenérzéseket és nem szimpátiát vagy csodálatot keltett, mint Sherlock például.

Benedek nekem túltolta. Volt szerepe, ami sokkal jobban tetszett (pl. James a Third Starból, vagy Hawking). Ott a visszafogott drámaiság sokkal jobban ütött. A sírás is olyan eszköz, hogy csak akkor hatásos, ha finoman adagolják. A patakkönnytől csak szememet tudom forgatni.

Hol a szörny szólt a szájából, hol Sherlock, de még a Khani pityergés is megjelenik négyszer-ötször. Végig azt éreztem, hogy ez egy Benedek szpesöl, szpesöl önmagáról.