Menjetek a Várba. De ne fagyos, ködös, téli reggelen és főleg ne sokkal nyitás előtt. Mert akkor csak a japán turisták és a varjak társaságát élvezve, együtt pisloghattok le az ébredező, párás Budapestre, miközben valami szitál, a jeges szél csontig hatol, toporogsz, hogy meg ne fagyj és közben nem érted, hogy milyen hó csikorog a lábad alatt, amikor lenn a városban nem is tudod mióta nem láttál. Mert a kapukat pontosan nyitják, addig pedig nincs menedék.
De menjetek, mert érdemes.
Végre egy olyan kiállítás, ami pontosan az, aminek látszik. Végre nem az van, hogy a nagy névvel becsalogatnak, nagyítóval megtalálod a húzónév 4-5 max. közepes skiccét és tanulmányát, aztán 1,5 órán keresztül nézheted "és barátait", akikről sosem hallottál, és a kiállítás végére konstatálod, hogy ez valószínű nem véletlen.
Itt nagyon szépen egyensúlyban van a két művész életpályája. Párhuzamot és kontrasztot állítva. Inspiráció van és egymás felemelése. És csak kevés tragédia, ami már önmagában üdítő. Rendkívül színvonalas a termek festése, a különböző installációk.
És itt vannak Rippl legjelentősebb alkotásai is. A Nő fehér pettyes ruhában, aminek reprója a szüleim hálószobájában lógott gyerekkoromban, a rózsás faliszőnyeg (tudtátok, hogy ezeket hímezték és nem szőtték?), képek gróf Andrássy Tivadar ebédlőjéről (ami az első, művész által tervezett egységes enteriőr Magyarországon), kukoricás képek és persze van Piacsek bácsi is. Maillolról már nem tudok ilyen magabiztossággal mesélni, mert őt korábban nem ismertem. Vagy nem tudtam, hogy ismerem, mert a párizsi Tuileriákban több szobra is megtalálható, mint most itt megtudtam. Ezek szerint gyanútlanul sétáltam el mellettük korábban, akár többször is. Pedig ő olyan „és barát”, akinek a nevét érdemes belegravíroznunk az agyunkba.
A tárlat végigjárása 1,5-2 órát vesz igénybe. Jól fel kell öltözni, mert nagyon hideg van, már fél óra után szabályosan vacogni kezd az ember foga.
A kávézóba nem érdemes forró csoki általi felmelegedésre menni, mert vacak (Oetkeré veri). Ellenben a szendvicseik nagyon jók.
A kiállítás április 6-áig látogatható a Nemzeti Galériában.
Pár Maillol mű még búcsúzóul és kedvcsináló gyanánt:
Női profil
Mosónő (kopogtató)
Az elvarázsolt kert