Amerikai mesterlövész

Elég a háborús filmekből. Azt szeretném, hogy azért ne legyen több ilyen, mert elfogy az apropó.

Ez a film sok újat nem hozott. 2 órán keresztül csak olyat láttunk, amit idáig számtalanszor. És Bredli nem jó. Hiába a 20 kiló súlyfelesleg, hiába a sok drámai helyzet, ő elsúlytalanítja őket, sajnos.

Ami miatt mégis érdemes megnézni, az az utolsó negyed óra. A poszttraumás stressz, a társadalomba és a családba való visszaintegrálódás keserve. Ezek viszonylag új momentumok. És itt már működik a dráma és végre Bredli is magára talál.

És rettentően megrázó, hogy amikor végre leküzdeni látszik a nehézségeket, egy másik veterán -SPOILER!!!- lelövi. Rettenetes, értelmetlen halál. Rettenetes és értelmetlen, mint a háború maga.

Az utolsó negyed órát leszámítva 3 csúcsjelenet van a filmben: az elején, amikor a hadszíntéren elsüti a fegyvert és a lövés eldördültével a gyerekkorában találjuk magunkat. Aztán, a bravúros lövés 2100 méterről, amellyel 3 év után végre kiiktatja az ellenfelét. Végül a küzdelem a homokviharban, amikor már nem tudod, ki kire lő, ki kit talál el, kit hagysz hátra menekülés közben véletlenül, mert az orrodig sem látsz. Szinte fulladozol nézőként Te is a portól, annyira élethű az a jelenet.

Jelöltem volna-e én Oscarra? Ha csak az utolsó negyed órát nézzük, igen. De ez nálam elolvad a 2 és negyed óra összességében. Sajnos.

(Chris Kyleról -akiről a film szól- olvashattok még itt)