16 évesen csókolóztam először egy buliban, akkor még vártam a szőke (vagy szürke) herceget, de olyan álmom nem volt, hogy a csók után majd jól elnáspángol. Most 40 évesen sincs ostor, korbács, spanyolcsizma a hálószobámban. Hogy őszinte legyek nem is vágyom rá.
Bevallom elsőre csábító lehet a gondolat, hogy jön egy írtó jóképű, híres, gazdag, befolyásos férfi és egy csapásra minden problémádat megoldja. Jön és megment és cserébe csak hagynod kell, hogy néha elfenekeljen. Mondom elsőre.
De tényleg erre vágyik az emberlánya, egy megmentőre?
Ez a gondolat egyrészt veszélyes a fiatal lányokra, akik még semmit sem tudnak (saját tapsztalatok híjján) az életről. Egy olyan képzelt férfimintát helyez a fiatalok elé, amelyhez egyetlen egy hús-vér férfi sem tud majd felérni és egyik csalódásból a másikba zuhannak.
Másrészt veszélyes a korombeli nőkre is, akik egy rémes párkapcsolat társasmagányában vergődnek és jobb híjján a fantáziavilágba menekülnek, egy olyan férjről álmodozva, aki nem nézi őket levegőnek, aki nem közönyös irántuk. Egy álomvilágba ringatják magukat, ezzel is elodázva azt, hogy szembe nézzenek a saját életükkel és a valósággal.
Természetesen mindenki szeret egy kicsit kiszakadni a valóságból, hiszen ezért járunk moziba, ezért rajongunk egyes hírességekért, ezért olvasunk, színházba vagy operába járunk. Csak az arányokra kell figyelni. Vajon mi foglal az életünkben fontosabb helyet a valóság vagy az az álomkép, amit magunknak teremtettünk?
Tudom miről beszélek, Benedek iránti rajongásom csúcspontján (ami szintén egyfajta menekülés volt), a reggeli felkelés után az első dolgom volt megnézni a tumblr-t, hogy mintörtént a Zemberrel az éjszaka. Munkaközben is viszketett a tenyerem, de ott szerencsére nem volt lehetőségem tumblr-ezni. Aztán haza fel a rajongói oldalra és tumblr-re, meg mindenféle pletyka oldalra, az éjszaka közepéig.
Egy darabig lehet menekülni a valóság elől, de az előbb utóbb úgyis megtalál. Jobb szembenézni vele önszántadból, mint megvárni, hogy végül lecsapjon rád.
Mary Poppins óta tudjuk, hogy az orvosság is cukorral megy le könnyebben. Csak a cukor mennyisége nem mindegy, mert a túladagolás még cukorbetegséget okoz.