Korábbi előadásukon, A Meztelen bohócon két dolog jutott róluk eszembe: magas szintű mozgásművészet és az emberi test dicsérete. És semmi, ami a klasszikus cirkuszoknál sokszor, hogy vásári, hogy olcsó, hogy gagyi. Az egész olyan kifinomult.

És büszkeség töltött el a tudattól, hogy már nekünk is van ilyen újhullámos, újragondolt, friss és modern kezdeményezésünk. Több ez, mint cirkusz. Mert előzőn túl ötvözi a színházak és a varieté világát is.

Most sem csalódtam. Az előadás fülledt volt és buja, de a jóízlés határain belül. És piros volt és fekete és abszint zöld és fűzők voltak és rojtok és Marcell hullám. És legyőzik a fizika törvényeit és nem csak a szeren vannak ott, hanem a táncban és a színészi alakításokban is. És jó a zene. És szépek a jelmezek. És szépek a szereplők.

És tuti megnézem a harmadik (kronológiailag az első) előadást, a Cirkusz az Éjszakábant is. Tuti.

Recirquel

A Recirquel társulat Vági Bence rendező-koreográfus vezetésével magyar artistákból alakult 2012-ben Budapesten. Legfontosabb célkitűzése, hogy megismertessen a világgal egy közép-kelet európai, magyar újcirkusz irányzatot. Hazánkban a klasszikus cirkusz gyökerei az 1800-as évekig nyúlnak vissza és Európa egyik legrégebbi artista iskolája is itt működik 1950 óta.

A társulat alapítója és művészeti vezetője 11 fiatal artistát kért fel egy a 20. Sziget Fesztiválra készülő produkció megalkotására, melyet a bemutató után kirobbanó siker övezett. A fiatal csapat hamar magára vonta a közönség és a színházi szakma figyelmét, és felkérést kapott a Művészetek Palotájától és a Budapesti Tavaszi Fesztiváltól, hogy készítse el első egész estés új cirkusz előadását. Így született meg 2013 tavaszán a Cirkusz az Éjszakában produkció, mely a premiert követve meghívást kapott egy Oroszországi turnéra és 2014 decemberében Franciaországban is bemutatásra került.

A társulat a magyar cirkuszművészet erős technikai tudását és hagyományait megőrizve dolgozik a műfaj megújításán, melyben az artisták mellett egyaránt hangsúlyos a zene, a tánc, az ének, és a színház.

A 2014-es Budapesti Tavaszi Fesztiválon a társulat újabb művészekkel kiegészülve a Művészetek Palotájában mutatta be A Meztelen bohóc című előadást.

A Recirquel Újcirkusz Társulat harmadik, egész estés előadása a Párizs Éjjel címet viseli. Az új produkció minden eddiginél mondénabb hangvételű, és az elveszett illúziókat állítja színpadra. A Párizs Éjjel a harmincas évek dekadens és fülledt erotikájú világát tárja elénk, felidézi a századelő párizsi lokáljainak vággyal teli és szerethető miliőjét. A Művészetek Palotája és a társulat közös produkciója ezúttal a világhírű fotóművész, Brassaï jellegzetes világából merít inspirációt.

Képek az előadásból:

Brassaï-Párizs szeme, azaz a fotó Lautrec-je

Brassaï / Halász Gyula (Brassó, 1899. szeptember 9. – Párizs, 1984. július 7.) Úgy ment el Párizsba, hogy nem is tudott fényképezni. A már ott élő Tihanyi, Kertész istápolta. Mindezek ellenére, alig néhány évvel később megjelentetett fotóalbumaiban olyan esszenciáját tudta nyújtani az éjszakai, a mondén Párizsnak, mint talán Toulouse-Lautrec, Atget óta senki. Egy pillanat alatt párizsibb lett, mint az ott születettek nagyobb része. Nem fényképészként lett művész, hanem művészként választotta a fényképezést. Képzőművészként, fotográfusként, íróként egyformán beírta nevét abba a bizonyos Nagykönyvbe.

Születésének dátuma, 1899. szeptember. 9. – azaz 99.9.9. – különös jelentőséggel bírt számára, mindig is nagyon foglalkoztatta a numerológia, asztrológia. A 9-es szám a géniusz, a tehetség jegye, aki univerzális jelentőséggel bír. Brassaï a világ egyik legnagyobb fotósa volt, és sok más területen is hatalmas tehetséggel bírt.

Ezt a tehetséget példázza, hogy fiatal korában Brassóban bajnok lett jégkorong csapatával, de az is különleges személyiségre vall, ahogy Berlinbe való kiköltözésére megkereste a szükséges összeget. 1920-ban, miután Brassó is Románia részévé vált, úgy döntött, külföldön próbál szerencsét, ennek helyszínéül Berlint választotta, pénze azonban nem volt elegendő az utazáshoz és újrakezdéshez. Gondolkodott, hogy mivel tudna gyorsan pénzt keresni, felmerült benne, hogy esetleg a festményeiből eladhatna néhányat, de nem sok reményt látott rá, hogy egy fiatal, ismeretlen művész képeire költene akkor bárki is, amikor sokszor a legalapvetőbb kiadásokra nem futotta. Aztán arra gondolt, hogy összehoz egy színházi előadást (egyébként korábban már írt egy balettet, amit módja volt Bartók Bélának is megmutatni), de ehhez túl rövid volt az idő, és ez már önmagában is sok pénzbe került volna. Végül a nem sokkal korábban Brasov névre románosított városban magyar és francia vers-estet szervezett, melyen hatalmas sikerrel adta elő a lakosság számára most oly fontossá váló magyar irodalmi műveket. Egy este alatt megkereste az utazására a pénzt.

Habár 1920-ban nem tartotta reálisnak, hogy el tudja adni a festményeit, Halász Gyula igen tehetséges festő volt és remek rajzokat készített, akinek jó barátja, egy bizonyos Pablo Picasso is azt tanácsolta, hogy ne fecsérelje el tehetségét egy olyan komolytalan dologra, mint a fotózás, inkább a rajzolással foglalkozzon. Más műfajokban is sikerrel alkotott, érdekelte például a filmezés, egy időben Korda Sándor asszisztenseként dolgozott, hatalmas, tojás-szerű szobrai pedig egészen különlegesek. De írt színdarabot is, és többször készített fotó-díszletet színházi előadásokhoz.

A fotózás sokáig egyáltalán nem foglalkoztatta, miután 1924-ben elhagyta Berlint és Párizsba költözött, tudósítóként, újságíróként dolgozott főleg német lapok számára. Cikkeihez az illusztrációkat fotósok készítették, sokat dolgozott együtt jó barátjával, André Kertésszel. Kertész képeit látva döbbent rá, hogy a fotográfia milyen remek eszköz arra, hogy a benne lévő képeket kiadja, megmutassa. 1930-ban vette meg első fényképezőgépét, 1931-ben pedig már első fotóalbumának kiadásán dolgozott, mely hatalmas sikert aratott és az éjszakai Párizst mutatta be.

A fényképezést azért kezdte el komolyabban művelni, mert meglátta benne az új technika adta művészi lehetőséget. Végigfotózta a Montparnasse-t, a rendőröket, prostituáltakat, bárokat úgy, hogy akkor az éjjeli fotózásnak még semmilyen hagyománya nem volt: Brassaï az anyag elkészülte alatt kísérletezte ki a technikát. Képei között voltak olyanok, amelyeket egy rövid cigaretta elszívásának ideje alatt exponált, és voltak „hosszú cigarettás” felvételek is.

Névváltoztatása is a fotózásnak köszönhető, ugyanis nem akarta ugyanazt a nevet használni fényképeihez, mint amit festményei szignózására használt (egyébként a Brassaï nevet eredetileg még karikatúráihoz, rajzaihoz kezdte használni, hogy így válassza el az általa komolytalanabbnak tartott munkáit festői életművétől).

A fotóművészet mellett képzőművészként és íróként is sikeres volt. Cikkeket, beszámolókat írt újságoknak, írt regényt, illusztrált könyveket, grafikáit, szobrait Picassóval együtt állította ki, az Ameddig állatok lesznek című, a párizsi állatkertben forgatott filmje a legeredetibb film díját nyerte a cannes-i fesztiválon. Sokoldalú egyéniség, a graffitinak, a falakra karcolt és írt képeknek, szavaknak, mondatoknak, a párizsi utca folklórjának felfedezője.

(minden részletre kiterjedő életrajz itt)