Személyes listának indult, személyes tapasztalásból. De aztán jól belebeszéltek.

Jártam a világot és a vidéket, Bartók és Kodály módjára gyűjtöttem azokat a dolgokat, amiket az emberek zöme szeret.

Amúgy nem. Csak simán megfigyeltem az évek során, hogy így van.

Aztán valahogy előkerült a téma Ózdon (ahol Izlandi Ferike keresztelőjét is tartottuk), és megtörtént a listám kollektivizálása és bővítése. Felkerültek rá új, közös elemek.

Elsőként a torta. Amit adni és kapni is jó. És készíteni is. Nem baj, ha csúf, de legalább az íze legyen azért jó. Mint anno a Chokito: ronda és finom. Persze a tökéletességre törekszünk, és a csúcsokat ostromoljuk. Ezért szokásos segítségeimhez, Lajos Marihoz és Stahl Judithoz szoktam fordulni. Elég jó eredménnyel.

Összeválogattam néhányat az elmúlt éveim kreálmányaiból. Van köztük egyszerű-gyors (Málnahabos torta-Stahl, amit a nagy és kemény magok rágcsálása iránti averzióm miatt eperből szoktam készíteni), aztán egy kézmű igényes (Sakktáblatorta-Lajos Mari), egy pepecselős exkluzív (Zebratorta pezsgőkrémmel-Lajos Mari), majd egy szokatlan, de nagyon finom (Svájci sárgarépatorta-Lajos Mari), egy könnyű túrós (Túró Rudi torta-Stahl) és végül egy csupa csokis (Halálos csokitorta-Stahl).

És most már tényleg jöjjön a két lista. Az alap:

szivárvány

süni

delfin

az ózdi csúcstalálkozón felvett elemekkel bővítve:

torta

Benedict

őzike

Fátyol-vízesés

Hugh Jackman

De persze nincs vége. A szökőkutat ugyan leszavazták (hogy nem lehet azt szeretni?), de ott van még például a Túró Rudi, az aurora borealis vagy a tavaszi virágok (hóvirág, jácint, tulipán). Május elején, a II. Ózdi Találkozón a bizottság elé terjesztem őket, az tuti. Mondjuk a 3. és a 4. pálinka között. Na akkortájt már igen fogékonyak szoktak lenni az ötleteimre.